Annyi befejezetlen dolog kapcsolta még önmagához

Érdeklődő Jóakaró reklamált, hogy kikerült pár rész A déli futárgép idézetből (köztük az egyébként saját kedvenc mostani címadó), és visszakérte őket. Időnként újraírom a bejegyzéseimet. Rövidítek, vagy tisztítok. Talán még az újságíróiskola folyománya, ahol azt tanították, minden írásnál lehet egy még jobb: ugyanaz egy fele olyan hosszú írásban.
De ha visszakérik, az más. Íme:

Úgy készült a másnapra, mint egy utazásra. Úgy vágott neki a következő napnak, mint valami Amerikának. Annyi befejezetlen dolog kapcsolta még önmagához. S most egyszerre szabad volt. Szinte félelem fogta el, hogy fölfedezi, milyen kötetlen, milyen halandó.

Milyen jól rendbe rakott világ ez így, háromezer méter magasból. Fölparcellázott világ, szépen kirakott világ. Bekerített, szerény boldogságok. Emberek játékszerei, annak rendje és módja szerint elrakva az üvegszekrényükben.

Milyen egyszerű mindez - gondolta. - Élni, csecsebecséket rakosgatni, meghalni.

Szomorú lenne itt abbahagyni, írok egy kicsit a nagymamámról. A mai napot tulajdonképpen nála töltöttem (a gaz mobil ottfelejtette magát nála, és nem volt hajlandó egyedül visszajönni).

A nagymamám 92 éves. 1916 márciusában született Tata-Tóvárosban, az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ott végezte a polgárit és utána képzőbe ment. "Mindig tanítani akartam". Képzőnek a tanítóképzőt hívták, ahova 14 évesen a négy év polgárit követően (ami a nyolcéves gimnázium kispolgári párja volt az elemi után) mentek, ő először Pápára egy reformátusba, majd három évre Sopronba apácákhoz. A növendékek 19 évesen végeztek, és kerültek ki egyedül tetszőleges távoli falvakba, városokba. Tanítani. A nagymamám Császárra, Komárom-Esztergom megyébe, Kisbértől délre. Száznégy gyerek járt az "osztályába", ami összevont osztály volt különböző életkorú gyerekekkel.

Külön volt református és katolikus iskola, önképző, minden. Ő tánckart szervezett és színielőadást, úgy, hogy a csoport fele katolikus, a másik fele református gyerek legyen. Mindezt 1935 és 1941 között (amíg férjhez nem ment), amikor híre-hamva sem volt az ökumenének (és az iskolán kívüli szervezett gyerekprogramoknak. falun. ingyen). Csak úgy, magától. Így tartotta jónak.

Tegnap csörgött nála a telefon. Imre volt, aki a nagymamámmal együtt kezdte életét a császári elemiben, csak ő mint hatéves kisdiák. Most 79 éves. Azt kérdezte, otthon van-e, mert tegnap vágtak disznót, és vinne egy kis hurkát, kolbászt, töpörtyűt. Följött neki hozni, Császárról Tatabányára.

Úgyhogy most van itt nekem 2007-ben a Ponty utcában 1935-ben Császáron elkezdődött kolbász, amit reggel még gyorsan megsütött, hogy nekem már ne kelljen.

Lehet egy család is befejezetlen dolog? De kié? És kihez kapcsol?

:-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-)

Tegnap
és
ma
tulajdonképpen
ez
volt.

Ünnepi felkészítő. Cseendes éééj... hehehe.

Lapszemle 1. Borsa. Semmi szirup. (idézte JP az alanti cikkben)
Hat ok, amiért öljük egymást karácsonykor.
Nem vagyunk pesszimisták, de ne álszenteskedjünk, a karácsonyi készülődésből adódó feszültség időnként kihozza belőlünk az állatot. Jobb esetben a pikírt eladókisasszony, aki azzal húz fel, hogy már nincs ereje megnézni, létezik-e nagyobb méretben a kiválasztott játékmedve...

Lapszemle 2. Judapest.
Már megint a zsidók jártak jól!
Sóhajthatnak vagy szisszenhetnek fel sokan az általános végkimerültség határán az odaégetett pulykák, a gyantás talpú fenyőfák (befaragás!), az anyóspánik, a zárlatos kínai égősorok, a bájvigyortól zsibbadó arcizmok és a 40 százalékos THM áruhitelelek fojtogató gyűrűjében...

Én viszont remekül érzem magam. Visszaérkeztem Gyöngyösi úti Tescóból (különbejáratú 105-ösöm kényelmesen odavisz), ahol is kedvenc tonhalkonzervemből rengeteg darabot akciósan beszereztem, aranyos (cápamese) és klasszikus (lear király) dvd-ket vásároltam, mosópor- és vécépapírkészletet feltöltöttem, jobbnál jobb csokikat (narancsos fekete lindt, mmmm) teljesen elfogadható áron összeválogattam. Továbbá meglepő hatékonysággal mai napon 11 és fél 3 között szert tettem az összes karácsonyi ajándékra, magamat is beleértve.
Az egyetlen kihagyható a Vörösmarty téri hurkakolbász lett volna, amely akkor ízlett, ellenben később heveny hasfájást eredményezett, de szerencsére pont emiatt rohamsebességgel átrobogott rajtam és katartikusan megszabadultunk egymástól.

Az elmúlt napokban alapvetően azokkal voltam, akikkel jól érzem magam, sőt mi több szeretek. Táncoltam koreográfiát együtt lélegezve, beszélgettem éjszakába, hajnali kettőkor meleg virslit és szalonnát ettem savanyított fokhagymával közös tányérból sokan, három országra kiterjedő konferenciabeszélgetésen üzleti tárgyaltam "you have done well!! excellent work..." eredménnyel, ki- és bepánikoltam, eldöntöttem, hogy nem megyek Kubába januárban majd visszainogtam. Hosszan halogatott őszinte beszélgetést megejtettem. Érintettem. Álmodtam. Ébredtem.

'Great minds tend to complicate things, but to dare to go into the other direction it takes a touch of genius'

- idézte Einsteint egy barátnő az imént skype csevelyben.
További részletek:

merni kell egyszerűségre törekedni
de nem arra a hamis leegyszerűsítésre, ami olyan könnyű lenne
hanem arra az egyszerűségre, amiben mégis minden benne van

és ennél tovább csak hobbiból érdemes komplikálni az életet
kávé vagy sör mellett kedvtelésből
de nem igazából és mélyen
mert annak rossz a vége.

Barátnő mindezeket egy filozófia PhD után véli. Hobbiból.

Egy vidám kép Ádám legutóbbi írásából: ausztrál útjelzőtábla. Ügyelj az áthaladó struccokra, kengurukra és vombatokra. Illetve az átszaladó struccokra, az átugráló kengurukra és az átdöcögő vombatokra. A következő rövid kis útszakaszon.

Ízelítő az írásból és Ádámból:

"Mi európaiak, akik leginkább egy hosszadalmas és költséges geodéziai eljárás, a háború segítségével rajzolgatjuk határainkat, irigyelhetjük néha Ausztália békés derékszögeit."

Bővebbek és továbbiak a fentebb belinkelt madzagon. Ugyanitt egy elgondolkodtató cikk a Csendes-óceán mélyén felhalmozódó elképesztő mennyiségű szemétről. Azóta gondolkozom, hogy megpróbálom műanyag zacskó nélkül megoldani az életem.

egy idézet, ami elgondolkoztatott: psymonológia

Le vagyok nyűgözve a péntek esti vacsoráktól. Azt hiszem ez a legáltalánosabb trend Izraelben (legalábbis Jeruzsálemben biztosan), amely a nem-vallásos és vallásos embereket egyaránt áthatja: meghívni a rokonokat, barátokat, vagy az utcán szembejövő első embert péntek estére, és halálra etetni a legdrágább kajákkal.
A tegnap esti vacsora stílusában az előző ellentéte volt, de ugyanolyan fantasztikus. Két lány vendégelt meg minket. Ők szerezték nekem azt a lakást, ahol most lakok. Flavia és Linda egy pár. Mindketten nagyon érzékeny, intelligens nők, akik teljesen tisztában vannak avval, hogyan szeretnének élni.

Tisztán kirajzolódott előttem, hogy itt és Nyugat-Európában egyre több a nem-hagyományos berendezkedésű család. Ezen lehet mérgelődni, vagy meg lehet tapsolni, de az biztos, hogy nagyon sok embernek másra van igénye, mint a többségi társadalomnak. Ezektől az emberektől meg lehet azt tanulni, hogyan állj ki saját céljaidért, még akkor is, ha az szokatlannak tűnik mások számára. Legyen meg mindannyiunkban ez a bátorság!

(és egy hozzászólás Psymonhoz: Muki)
Talán épp azt kellene megértenünk, világosan megfogalmaznunk, és megértetni azokkal, aki "a család" védelmében próbálják megakadályozni az efféle családok létét és elismerését, hogy a célok valójában ugyanazok: közelség, intimitás, szeretet, törődés, biztonság. És hogy a család lényege nem a saját genetikai anyag átörökítése, hanem az elköteleződés és a törődés, ami az érintettek nemétől függetlenül valóban a társadalom sarkköve.

(fotó: psymon lapjáról)

"Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy. "

(John B.)

Kulturális ajánló: ÖŐT

Minden közelség - sebezhetőség. Testi és érzelmi kitettség.

Mindegy, hogy egy pillanatig tart, vagy örökké. Megnyílni mindig kockázatos.

Emberek. Kapcsolatok.

Meglátni, közel kerülni, építeni.

Szenvedély, vágyakozás, beteljesülés, és...?

ÖŐT. Egy Almodovar film - negyven perc táncban.

A Magyar Mozdulatművészeti Társulat ÖŐT című előadása (az októberi varsói bemutató után) december 14-én pénteken és 15-én szombaton este 8 órakor a Mozdulatművészeti Stúdióban.

Rendezés-koreográfia: Mándy Ildikó
Szereplők: Fenyves Márk, Pálosi István, Szelőczey Dóra (videón)

Jegyek 500, 1000 és 1500 forintos árban.

További információ és előzetes bejelentkezés:
Mozdulatművészeti Stúdió 1077 Budapest, Rottenbiller u. 31.

321-9745, info@mozdulatmuveszet.hu

Mentsél fát.

Egyél hódot.

Időről-időre eszembe jut, ki tudja, miért.

És mondá az Úr Illésnek: Jöjj ki, és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt.
És támadt nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és a kősziklákat meghasogatta; de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett, de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem.
És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.
És mikor Illés ezt hallotta, befedte arcát palástjával.

(Királyok első könyve, 19.9)

Egy kedvenc képem mostanában...

Anicím: What a wonderful worlddd

Eredeti cím: French kiss

???

!!

;-)

:-)

Víziböjt és hanuka

És hogy van ez a víziböjt, vagy mi - kérdezte tegnap Eszter életem első hanukai vacsoráján. Tisztító-méregtelenítő léböjtkúrám harmadik estéjét narancsos csirke, zambiai rizs, diós rizskoch, jeruzsálemi túrótorta, csokoládés koszorú-kuglóf, sokzöldséges tésztasaláta, még-több-is-volt-csak-elfelejtettem étel és számos kellemes ember társaságában töltöttem. Képek Fűszerestől majd ott. - Időközben: itt! Gyönyörű kép.

Öt éve voltam először léböjtkúrán. Négycsillagos szállodába deponáltam magam, amiért az ennek megfelelő rengeteg pénzt fizettem, plusz némi felárat azért, hogy kilenc napon át ne adjanak enni. Két nap felvezetés, öt nap léböjt (víz, gyógytea, frissen facsart zöldség- és gyümölcslé), két nap levezetés (az első napi étkezés egy alma bírt lenni).
Most kedd éjjel viszont annyira befrusztráltam magam magamtól, hogy Változtatni kell! felkiáltással szerda reggel nekikezdtem. A terv régebbi keletű, a szükséges juharszirupot először októberben vettem meg, és a gondosan elkészített kúraitalt (1.5 deci szirup, 1.5 deci citromlé, 1.7 liter víz) el is iszogattam, az első fél nap után napi rendes étkezéseim mellett. Nem sikerült, na. Teljes meglepetésemre azonban most a negyedik napot kezdem, itthon, egyedül, ingyen, a tegnap esti nehezített akadálypálya ellenére.
Aki nem próbálta, csak ajánlani tudom. Igaz, amit írnak: megtisztítás a felhalmozódott salakanyagoktól, mérgektől; a bőrben, kötőszövetekben, emésztőrendszerben (igen, nekem van ilyenem, és lehet hogy neked is, attól még, hogy nem ildomos emlegetni). További bónusz-jóhatásokat remélek életemre, mentális és érzelmi állapotomra, személyiségfejlődésemre, stabilitásomra; titokban és vágyakozva.

Hanukárol bővebben az immár belinkelt judán:
"Szerintem ez Hanuka legfontosabb üzenete: teremtsen mindenki Fényt (hiszen I-ten képére teremttettünk, megvan bennünk is ez a képesség) és világítson be vele sötét zugokba. Vigyünk fényt oda, ahol most még sötétség van. Kezdje mindenki a saját életével!"

Juditnak, aki az egészet szervezte és lebonyolította (tegnap jöttem rá - annyi más mellett -, hogy ez nem magától értetődő), ez sikerült; sőt a bevilágított zug mások életére is kiterjedett. (Ez így túl direkt, banalitás, brühühü, holnap ki fogom húzni, de addig lássátok).

Egy fecni a hangulatról:
Ricsi búcsúzkodóban megöleli Esztert:
- Fincsi voltál...
Eszter nagy szemekkel, teljes komolysággal:
- Mi? Pincsi?

- ez is Judit -

ezmegaz

Az alábbiakban felsorolok négy dolgot. Melyik a kakukktojás?
a) balta
b) fűrész
c) jegenyefa
d) lapát

Az alábbiakban felsorolok négy dolgot. Melyik a kakukktojás?
a) tyúktojás
b) fürjtojás
c) kakukktojás
d) lapát

***

Elégedetten térhetek nyugovóra.
Ma ismét egy kicsit tovább építettem a hidat a Kwai folyó felett.

***

Az a nagyon rossz érzés meg úgyis olyan nagyon mélyen van.

***

Ha olyat akarsz látni, amit nem láthatsz gyakran: OneVoice
Aláírtam egyébként nekik, én lettem a 621,078-ik.
Biztos számít.

Akinek van tetőablaka és tud onnan nyugat felé nézni, gyorsan nézzen ki, mmost, lehetőleg legyen közben a Duna és a Parlament is. Rózsaszín-szürke felhőgomolyokat láthat, súroló fényben narancsos törtfehér tornyokat, és ha mindezt az én ablakomból teszi, akkor törékeny karú gesztenyeágak úsznak közte a kékben.

Ugye megértitek, hogy nehéz mindeközben egy Nagy Amerikai Multi éves üvegházhatású gáz kibocsátási jelentésének excel tábláit bogarászni.
Önfelmentés unlimited.

***
A természet gyönyörű, ha hagyják érvényesülni.

Nálam most egyébként délután van, 15:42, novemberben, 27-én. Csak a blogban másképp jár az idő, és még nem fejtettem meg, hogyan közeledhetünk egymáshoz.

**
Update az eltelt 17 percről
Időközben az utolsó sugarak is lecsúsztak, egyedül hagyva a fehér mészkőtornyokat, és a búcsú után most még utoljára visszanéznek. A kékesszürke gomolyok egyre jobban beterítik az eget de még nem okoznak sötétséget, és ahogy egyre távolabbról dereng a fény a gesztenyeágak között, a törzs sziluettje egyre erősebben feketéllik.

Pszichodráma Béla

Utazásokból hazaérkeztemben szomszéd mondja, hogy jól nézek ki. Mármint szép vagyok, csinos, kisimult, életteli.
Azonnal pasira gyanakodott persze.
Mondom, hogy nem, ez a pszichodráma.
Mondja erre ő, hogy így hívom a kefélést? Vagy az a neve, hogy Pszichodráma Béla?

Micsoda bók.
Credits to Jacob Levi Moreno. (For the development of society and the benefit of humankind.)

***

Megvolt a Titkos Előadás. Tegnap, a Sirályban.
Elnézést mindenkitől, aki azért nem jött el, mert nem tudott róla.
Elfelejtettünk szólni, és csodálkoztunk, hogy 22-en ülnek a nézőtéren a múltkori 70 helyett.
Hát izé.
Pedig sokévi átlagomnál felszabadultabban játszottam.
Credits to Pszichodráma Béla.

***

A bit more on Moreno...
In his autobiography, Dr. Moreno recalls his - now classic - encounter with Freud in 1912.
Well, Dr. Freud, I start where you leave. You meet people in your office - I meet them on the street and in their homes. You analyze their dreams - I give them the courage to dream again. You tear them apart - I help them to put the parts back together again.

Antoine de Saint Exupéry: A déli futárgép

Szerettem ezt az életet, noha nem egészen értettem; szerettem, noha nem volt egészen hű. Voltaképpen azt sem igen tudom, mit kívántam: olyan volt ez, mint valami könnyű éhség...

Sejtettem, hogy amit keresek, a dolgok mögött rejlik. Úgy éreztem, némi erőfeszítéssel végre megérthetem, megismerem és rabul ejtem. S most úgy megyek tovább, hogy lelkemet fölbolygatta ez a baráti jelenlét, melyet sosem bírtam napvilágra vonni.

November 24. este : RogSzi a Siralyban

Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz ujra a Siralyban
Holnap, szombat este 7-kor ismet elmeselheted a torteneted. Vagy megnezheted, ahogy lejatsszuk a maset, amirol kiderulhet, hogy nem is annyira mas...

Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz. Jatek, szinhaz, improvizacio. (es en... :-))
Siraly, Kiraly utca 50. November 24. szombat este 7.

Mar Becsben. Kavezo, uberbena billentyuzet.
Furcsa erzesekkel, de kevesbe kavarodva, mint gyakran. Mondhatni jol.
Teljesen varatlan es oszinte oromet szerzett, hogy valaki teljesen varatlanul kijott elem a repuloterre. Meg a Naritara, Tokioban.
Egyebkent sem bantam meg, hogy eljottem. Erdekes volt, tanulsagos, es meg elvezetes is. Emberi kapcsolatok, sot meg melegseg is.
Tanulsagok persze a kapcsolatokat es sajat magamat illetoen voltak leginkabb.
- Tul gyakran jarok poklokat es altalaban teljesen szuksegtelenul. A para targya ugyanaz: rossz vagyok, nem felelek meg, kidobnak, nem akarnak velem dolgozni/talalkozni tobbet.
- Nem szol az egesz vilag rolam. Nem hozzam viszonyul mindenki, nem rajtam keresztul ertelmezik magukat es a vilagot, nem azzal vannak elfoglalva, hogy rolam mit gondoljanak.
- "You are too honest. This is not necessary." -mondta Motoharu (altalanosan, nem a szemelyes ugyeket illetoen; arra, hogy a hazai japan konzulatust kimeritoen tajekoztattam ENSZ-munkank vonatkozasait illetoen).

Most elmegyek megint megnezni, mi van, mert elobb mar elmentem, de annyira nem volt meg beszallas, hogy 20 perc mulva kapnak tajekoztatast arrol, mikor lehet beszallas egyaltalan.Otthagytam a csomagom nagy reszet es most bemondtak valami unattanded luggage-t, ugyhogy gondoltam, megyek es megnezem. Ciao.

***
Ez már itthonról. Rendben lett minden, és igen, előzetes terveimnek megfelelően a reptérről egyenest a Mozdulatművészeti Stúdióba/iskolába hajtattam. És remek volt, ma is, egy hét kihagyás után is. A mozgás, a zene, a testtudat, ráadásul most koreográfiát is tanulunk a stúdiókarácsonyra: és meglepve látom, hogy tudok figyelni ahelyett, hogy azon paráznék, milyen vagyok.
Itthon pedig, miután szépen elpakoltam és elrendeztem, úgy döntöttem, hogy szívemre hallgatok és kiteszem az ágyam melletti asztalra a beszállókártyákat, a pálcikát, a japán írásjeles halkonzerveket meg a teákat amit hoztam: szóval mint karácsonykor, jó végigsimítani a szememmel és a szívemmel az élményeket, még egy kicsit időzöm velük, legyenek együtt a tárgyak, mielőtt betagozódnak mindennapi életembe.
Nagyon jó, hogy elmentem, most nagyon örülök neki.

Holnaptól pedig 4+3 nap Max Clayton workshop. Jelenleg ő az egyik legfontosabb ember az életemben: igazmondó tükör, aki mindezt egy megerősítő és felszabadító módon teszi. A csoport pedig... Része ennek, bár tőlük azért mindig tartok. Mindenesetre let's see. Let's watch.

kukucskukucs

Izgalmas絵sヴぁがnyどぉg、cしっぉg亜sz目目とぇ（めｇ
hehehe atvaltott japanra istenbizony nem akarattal
Epp azt akartam irni, hogy csillog a szemem tole, milyen izgalmas es vagany, hogy en Japanban vagyok a tobbiek meg nincsenek Japanban.
na egy kis kinai 莫娃达瓦瓦沙水的机 hehehe ez mar akarattal.
Szoval ismet egy hangyabolyban vagyok, Sao Paolo utan kicsike. Yokohama 8 millio ember. Az utcan folyamatosan felvonulasrol erkeznek vagy arra igyekeznek - az otthoni tomeg szor tiz, akik megsem TOMEG, nem utkoznek egymasba, mincsidegeskedes, nincs egy egy eles mozdulat. Nem vonulnak, hanem aramlanak, siklanak egymas mellett. Koztuk - a jardan! -biciklisek is, nagykereku varosi-falusi biciklikkel. Par emberen feher szovetalalarc - eloszor megijedtem, hogy megint madarinfluenza es nem akarjak elkapni. Az ellenkezoje, ok betegek, es nehogy valaki elkapja toluk, ok fedik le az arcukat. Egesz nap. Vigyazni kell a tobbiekre, hiszen ok fontosak es ertekesek. Mert abba nevelodtek bele, hogy csoportban elunk es figyelunk egymasra. Minden az agyban dol el, ha egyszer ezt belatod ez igy is erzel, nem fogsz osszeutkozni senkivel. Erzekeled a tobbieket, es nem mesz nekik.

Akinek van munkaja, az jol meg van fiyetvees halalosan komolyan veszi. A buszvezeto, a kasszirno, a kalauz. Eletcelja abban a masodpercben, hogy jol adkjon neked vissza. A munkahelyi hierarchia viszont mindenre kihat, nem er veget delutan. - Mentem vecere a cegnel amit auditaltunk. Egy fulke volt, amit eppen a titkarno foglalt el, kint acsorogtam egy kicsit, mire kijott, es amikor meglatott, elsapadt es mentegetoozott. Lelkibeteg lett attol, hogy o, a titkarnom, engem, az europairt, a vendeget, a ceg vendeget megvarakoztatott. Miert, mit kepzelt, bemegyek es felrangatom az ulokerol?

Viszont a vicc igaz. Az Inteligens Veceuloke van mindnehol. BAloldalt szamitogepes kontroll panel, allithatod az uloke homersekletet /futott/, a bide illetve az ontozes sugarerejet /mas helyre jon ki a fenek ala a bide es az ontozo/, a Flash Sound gombon pedig piros kis kottafejek jelzik,hogz az nzyomasra elethu lehuzashangokat produkal. lehuzast viszont nem, ugyhogy a repteren 5 perc leizzadas

na egy kis koreaiㅏㅇㅇ나온곶ㅇㅈ우마오ㅕㄱ엄ㄴ우ㅕㅑㅁ뎌-ㅑ허ㅑ뎌
Ezzel mar mind a negyfajta betutuipust kiprobaltam ami alapertelmezeben itt van hehehe.

i

Ha létezett is valaha az igazságnak egyetlen tükre, azóta egészen biztosan eltörött.
Eltörött, és mindenkinek jutott belőle egy darab, amibe belenézhet. Belenéz, és lát valamit. Próbálja kisilabizálni, aztán próbálja elmondani. Mindenki csak egy-egy darabkát, egy szilánkot nézhet.
Ezért olyan fontos, hogy meghallgassuk egymást. Együtt talán össze tudjuk rakni. Az én tudásom nem elégséges. Az ő tudása - szükséges.

Belenéztem, és ez volt az igazság tükrébe írva.

***





Bon voyage.

Kukucs

Kukucs, mert már nagyon régen jelentkeztem.

Gondolatban többször megtettem ám. Az elmúlt napok bejegyzései (selection):

Érzem, ahogy alakul a testem, és lassan helyet ad a lelkemnek. (Alexanderen)

Valóban szürreálisban élünk. Az, hogy égnek a zsiráfok, az a legkevesebb.
Kábé így állok most a japán úthoz, hogy holnap reggel elindulok a frissen megvett békávé bérletemmel Kőbányára, aztán onnan Tokió-Narita (ez a reptere a 30 milliós városnak), majd Yokohama a "limuzin busszal" (ez fogalmam sincs, mi lehet, de jól hangzik, és állítólag sokkal kényelmesebb, mint a metró vagy a vonat). Yokohama a "kínai város" Japánban, úgyhogy egyszerre két kultúra... Szerdán meg visszajövök ám. Két napra kireptetnek Japánba az éghajlatváltozás ellen harcolni (na jó, azért nem ilyen, túlzok egy picit).
Picit félek, az időeltolódás nyolc óra, durva lehet négy napon belül oda-vissza megtapasztalni. Rendesek egyébként (az auditálandó cég fizeti), mert nem küldtek Moszkvába via Aeroflot, se Chinese Airlines, hanem a jó kis Austrian. A Bécs-Tokió leszállás nélkül 11 óra 35 perc, visszafelé 12 óra 10. Nem baj, már kitapasztalom lassan, mi kell a hosszú utakon ahhoz, hogy a fedélzeten kényelmesen elvackolhassam magam. Remélem, jó videók lesznek.

Aki gondolni akar, holnap délben 11:50-kor indulok Ferihegy, érkezés 12:50 Bécs, indulás 13:55, érkezés magyar idő szerint vasárnap hajnal fél kettő, de akkor ott már fél tíz van. Nagymamám már a földgömbön is kinézte, merre járok majd, töprengett, hogy a Sarkvidék felett vagy dél felé kerül-e vajon.

Aki kér valamit, pontos specifikációval adjon jól definiált rendelést. Bálna ne legyek köztük, se zsiráf, sem égő, sem eloltott.

Az elmúlt napokban érzem ám közben, hogy új lakó költözött belém: én magam. Szokatlan még, új, ismerkedünk egymással. Szoknom kell ezt az új társat, mert egészen sokáig meg szeretném tartani, azt hiszem, jó élet-társ lesz.

Az igazán szürreális egyébként a rengeteg felismerés, ráeszmélés, megdöbbenés, úristen, mit hittem, milyen világban éltem én eddig, álmodtam egy világot magamnak, de még milyet, és most kezd kilógni mögüle a valódi, szerencsére még idejében buktattam le magam, és a félelmek előítéletek elbizakodottságok mögött lassan kezd kirajzolódni egy sokkal izgalmasabb, alkalmanként sokkal sokkolóbb valamicsoda.

Lelkesen útnak indultam huszonhárom darab, 9.2 kilónyi könyvvel, szemem előtt az otthoni kupacok radikális csökkenése és több ezer, akár tízezer forintos bevétel lebegett.
Másfél óra múlva ugyanezt szállítottam vissza (a harmadikon lakom), az egy vékonyka Maria Treben kivételével, amit bevettek háromszáz forintért.
Illetve egy kicsivel többet, mert a kijáratnál lekapcsolt egy Mucha reprodukció kiállítás, úgyhogy a négydarabos matí-soir sorozatból megvettem azt a hármat ami megvolt, négyezerötért. A pénztárnál meg persze direkt kitették kedvenc Rilkémet egy új fordításban, erről igazán nem én tehetek, de azt lealkudtam ezerháromra az ezerötből.
Na ezt csinálja utánam valaki.
Találkozunk Róbert bácsinál.

***

Muszáj megtanulnom németül, most már egészen biztos. Eddig is Nietzsche és Rosenzweig, hagyján, de fenti antikvárius kalandom után Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről (Geschichten vom lieben Gott) gyöngyfüzére, muszáj megtudnom, mit is írt valójában, ha Tandori ennyire más, mint a régi Szent István Társulatos kiadás, egy harmadik változatról (amit ismerős fordított egy antológiába) nem is beszélve.

"Akkor ötlött csak eszébe, hogy hiszen az emberi fejek világosak, a szívek azonban valami sötétséggel vannak tele, és vágya támadt, hogy az emberek szívében lakozzék, ne gondolataik tiszta, hideg éberségét járja.
Nos, Isten akkor így folytatta útját."

***

Néha kimoderálom magam a saját blogomból.
Írok valamit, aztán úgy döntök, ez mégsem való avatott füleknek. Nem törlöm ki - ilyenkor dühösen nézek a címre, mit szívózik itt velem - , hanem elmentem piszkozatba, és csak én látom, bi-bi-bí.

"I will be on television!!!"

(halad előre a metrókocsiban új és új utasokhoz fordulva a Requiem egy álomért középkorú asszonya testhez simuló piros ruhájában, közvetlenül mielőtt az ideggyógyintézetbe szállítják).

A Tanítvány és a Mester telefonoznak.
A Tanítvány harmincöt éves, a Mester tizenegy.
A Tanítvány környezeti közgazdász, a Mester az ötödik á-ba jár. A Telekibe, Kelenföldön.
- Úgy izgulok - mondja a Tanítvány.
- Ó, akkor izgulj - mondja a Mester. - Csak türelmesen izgulj. Ne akarj rajta minél előbb túl lenni, mert akkor csak elrontod, és nem azt mondod, ami éppen jön.

Tegnap felhívott Vercsike, unokahúgom, kiskorú K. Veronika, a nagykorú P. Ágnes lánya. A tárgyra tért: régen látott, és hiányzok neki. Elővette és sorra kirakta maga elé a plüssállatokat, amiket tőlem kapott. A hosszúszőrű mammutot, a sokszínű kacsát, a tutyát és még egyet, amire nem emlékeztem. A mammut nevére viszont ő nem emlékezett, hogyan hívta: Szöszmösz. Elolvadtam persze, és elmondtam neki, amit pár órája tudtam meg, hogy ma fél hatkor felvétel, holnap fél tízkor adás. Erre a kis raccsolós hangján (pedig rendesen járt logopédushoz) csacsogva pár mondatot mondott, mire részint leestem a székről, részint megvilágosodtam.

Jöttem ki a Szabadság térről, megvolt megvolt, gyönyörűre sminkelt a sminkes, a Rózsa Péter semmit nem volt bunkó hanem okos és érzékeny, és olyan jó volt vele beszélgetni hogy el is felejtettem hogy vesznek, és elömlött rajtam a felszabadultság és hurráhurrá.
Sugárzó mosollyal úsztam el az ellenőrök sorfala előtt felmutatva jógabérletemet.

M2, Kultúrház, október 26. péntek 21:20.

Lépések vannak, nem csodák.

Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.

Október 28. Sirály. Rögtönzések Színháza a Lakmusz

Október 28-án vasárnap este 7 órakor ismét lehet történeteket mesélni a Király utca 50-ben. Lehet vidám vagy szomorú, mulatságos vagy tanulságos; a lényeg, hogy a tiéd legyen.

A playback olyan improvizációra épülő játék, ahol a színészek a közönségből spontán jelentkező nézők által elmesélt hangulatokat, érzéseket, történeteket jelenítik meg a színpadon minden előzetes megbeszélés nélkül, rögtönzéssel. Az előadás során a játékmester kérdésekkel segíti a mesélőt, míg a zenész zenei improvizációval kíséri a történet lejátszását. Az előadás általában kamarai méretű térben, a színpad és a nézőtér szoros közelségében zajlik. Az egymás élményeire és érzéseire figyelő nézők a színészek játékában saját történeteiket és érzéseiket látják megelevenedni. A váratlanságból eredő meglepetés valószerűtlen, ugyanakkor ismerős: tükörből könnyebb új és más módon látni életünket.

Magyarországon Kiss György Ádám, pszichodráma-vezető hozta létre az első playback színházi társulatot 1992-ben, Rögtönzések Színháza néven. Jelenlegi társulatunk 2006. őszén alakult, tagjai között akad pszichológus és közgazdász, filozófus és papírkereskedő, gépészmérnök és magyartanár. A társulat önfenntartó, támogatást sehonnan nem kapunk.

lány-bu-li

volt tegnap este.
Több szempontból előny, pl. rendet raktam. A szomszéd utolsó pillanatban megajándékozott egy fél csirkével (egész csontvázzal), amit szétcincálva gyümölcsök hozzáadásával finomnak mondott saláta keletkezett. Felavatódtak az új ikea-s vizes- és borospoharak. Állítólag koszos belülről a vécém. Az utazások során gyűjtögetett italok lettek hozva, ami persze nem mind fogyott el, úgyhogy most van nekem helyes kisüveg malaga seco, malaga dulce, török viszki (isteni, mint Ábrahám kebelén).
Több érdekes témát érintettünk, pl. mennyi helyre lehet nászútra menni.
Lekkközelebb.

"Összerakjuk az életet bébi" - mondta R. egy tavaszi előadás után. Úgyhogy megyek is, rakom tovább.

Kirakós játék. Először mindig a sarkokat kellett megkeresni.

"Nevetséges lenne - gondolta Jonathan Trotz -, ha az élet nem volna szép!"

PÁLYÁZAT. Melyik író melyik művében ki hol gondolta ezt.
KÜLÖNDÍJ. Aki az eredeti nyelven hozza az idézetet.

Képek, amit magammal viszek a túlvilágra, ha van.

Tibcsi felkapja Radópetit, és csak pörög, pörög vele az ölében.
Kis madárcsontú férfi a nagy mackó karjai fészkében. Arcán alig-hiszem-el mosoly, szinte már boldog.
Tibcsi előtte Zsófit kapta föl és utána engem, és pörgött pörgött velünk. Kucorogtunk a karjában, élő körhinta forgataga, egy pillanatra mi is szabadon nevettünk.
Az adásról szólt ez, nőnek és férfinek egyaránt lehet.
Ezek miatt gondolom titokban néha, hogy létezik szeretet.
Peti is elhitte akkor, hogy neki is lehet ez, valóra válhat így vagy úgy.

Erőszakmentesség

Plágiumaim leleplezése, 1. A cím.
(Esterházy vendégszövegnek hívja, és a posztmodern szerint mindenki használ mindent amúgy is, bár erről megoszlanak a vélemények)

A "The story of my experiments with truth" Gandhi önéletrajzi írásának címe. Meg az én blogomé.
Az előszóban Gandhi leírja, hogy minden tevékenysége - politikai, társadalmi, humanitárius; minden - a saját önismereti törekvéséről szól és annak mentén keletkezett. Továbbá egész szemléletének két sarokköve az erőszakmentesség és az igazság.

Hm. Erőszakmentesség.
Történelemkedvelő ismerős, dél-afrikai útja után: Gandhi és Mandela csak olyan rezsim ellen lehet sikeres, amely saját magát morálisnak tartja, a legitimációjában szerepel a moralitás. Egy náci vagy sztálinista rezsim azonnal főbe lövi őket.
Tatár György Rosenzweigről (kérdésemre, hogy R. mit szólt az I. világháborúhoz): mint minden, a történelemmel realista viszonyban álló ember, őrültségnek tartotta a pacifizmust és tudta, hogy a háború az emberi történelem természetes velejárója.
A Gyűrűk urában a hatalom gyűrűjét úgy kell megsemmisíteni, hogy az ellene küzdők ehhez nem használhatják fel, nem élhetnek az erejével. Mert (szerintük) senki nem tud neki ellenállni. A legtisztább szándékokkal harcba indulsz Szauron ellen. Sorra nyered a háborúkat. Végre győzöl, elfoglalod a helyét, végignézel magadon - és egy szörnyeteg ül a trónon.
Carl Rogers, humanista pszichológus könyvének előszavában: "számára a főbűn - legyen szó terápiáról, tanításról vagy családi életről - az erőszak alkalmazása a másikon"
Feldmár - Jézusról (nem találtam meg a pontos idézetet): arról, hogy lehet-e erőszakot alkalmazni, Jézus végül is arra jut, hogy nem.

Amelyik fülkét nem lehet bezárni, abban van papír.

November 12-13-án Japánban leszek,

ne keressetek.
Ez ugyanaz a munka, ahol nem mentem el Bonnba három napra, mivelhogy nem éri meg annyi macera ennyi időért.
Hát... nem adták fel.

Goodbye Bafana

Ezt akarom megnézni! Ki jön? Feliratkozás itt.

Gregory Dél-Afrikában nő fel egy farmon, ahol egyetlen társasága egy fekete kisfiú. Bafana a legjobb barátja lesz, egész nap együtt játszanak, tőle tanulja meg a helyi bennszülöttek nyelvét is. Ám a felnőtt férfi mélyen eltemeti a gyerekkori barátságot a lelkében, maga is mereven hiszi és vallja az apartheid eszméit. 1968-ban feleségével és gyerekeivel Robben szigetére érkezik, ahol a legmagasabb fokú biztonsági intézkedések mellett tartják fogva a fekete bőrű politikai elítélteket, köztük Nelson Mandelát. Gregory nem sejti, hogy milyen nagy hatással lesz gondolkodására és egész életére a gondjaira bízott Nelson Mandela. A film valós emlékeket és történelmi eseményeket idéz. Annak a férfinak a visszaemlékezéseiből készült, aki 20 éven át volt Nelson Mandela börtönőre, és akinek életét és rasszista gondolkodását megváltoztatták a legendává váló politikus egyénisége és eszméi.

Ralph Joseph Fiennes nem angol és nem beteg, de érzékeny és intelligens. És szexi.

Aki addig elolvassa Nelson Mandela: Long Walk to Freedom c. könyvét, azt meghívom.

"No one is born hating another person because of the colour of his skin, or his background, or his religion. People must learn to hate, and if they can learn to hate, they can be taught to love, for love comes more naturally to the human heart than its opposite."

"Egy boldog családról könnyebb leválni. "
Ebben van igazság.
És még inkább igazságtalanság.
Csak nincs kinek felróni.
Illetve ha van, akkor az káromkodás.

Koltai Lajos: Este

Bottom line, Evening loses both ways, offering neither the clarity of studio product nor the art and integrity of indie films.

Beautifully filmed, but decidedly dull, Evening is a collossal waste of a talented cast.

Huh.
Megnyugodtam. Már kezdtem aggódni, hogy a hiba az én készülékemben van.

Az egyetlen, ami miatt érdemes volt nem kimenni (a társaság mellett persze ;-)) az öregnéni színésznők arca. Valószínű ennyi idő alatt magába gyűjt annyi méltóságot és tartalmat, hogy bármilyen szerep mellett érdemes nézni. A barátnők ágy-jelenetének (nem úgy!!) variált ismétlése jó ötlet, Meryl Streep és Mamie Gummer (az életben anya és lánya) szerepeltetése ugyanazon szerep öreg és fiatal változatára szintén. Ennyi.

AJÁNLAT. A Tabánban péntek este nyolckor Bergman életmű sorozat 600 forintért, kettő már lement, de hátravan vagy tíz.

PS. Meryl Streep mindig is szimpatikus volt, de most megtudtam, hogy négy, 4, NÉGY gyereke van (ugyanattóla férfitől aki ma is a férje), perfekcionista a munkájában, egy filmjéhez 8 hét alatt megtanult hegedülni napi 6 órát gyakorolva, és másik kedvencem Diane Keaton calls her "my generation's genius."

PS 2. Jé. Mamie Gummer játszott már egyszer a mamájával annak fiatal szerepében tízéves korában, mégpedig egy kedvenc filmemben: The House of Spirits, Das Geisterhaus, Kísértetház. Semmi ezoterika, hanem chilei diktatúra és családregény. Meryl Streep mellett Antonio Banderas, Winona Ryder, Glenn Close, Jeremy Irons, Vanessa Redgrave. Aki tudja, nézze!

Ütve-fúrva nő a nő

Pár lyukra lett szükségem a lakásban.
A lyuk falból állítható elő, ha egy lyuknyi méretű helyről eltávolítod a falat.
Ott nem a fal kell, hanem a semmi. Az kell, ami nincs.

Hogy ne is legyen, ahhoz egy gépet kell tartani a fallal szemben.

Nekem ilyen gépem eddig nem volt, de most már van.
Ütni is tud, rúgni csak én.

Vételét némi morfondír előzte meg a nemi és társadalmi szerepekről.
Attól nő-e a nő, hogy nem tud fúrni?
Vagy pont attól nő fel, hogy tud lyukat előállítani, ha lyukra van szükség. Ki tudja vonni a falból a falat.
Holnap tombolni fog az ösztrogén.

Megmondták

Kijött az ablakos és megmondta a tutit.
A nyitott ablak önbecsukott kilincséhez hívtam. Akció közben felmerült a csupaablaksarok hidegproblémája. Vázolta a szigetelőfólia-pótradiátor kombinációt, rámnézett, és imigyen szóla:
"Mindenre van megoldás, csak foglalkozni kell vele."
Ámen.

Adrienn a Pótkulcs vécéjében (MÚOSZ évfolyamtalálkozó):
"Az újságírás nem az eredetiség és nem a teljesség tudománya."
Mellesleg a volt csoporttársaim írják a legjobb cikkeket a Találkozásokba. A t-mobilosok tudják, mi ez, de emiatt ne térjetek át, baromi drága.

Pillanatnyi gondolkodás után adtam egy százast a Lánchíd koldusának.
"Thank you, madam."
Volt munkaerőpiaci interkulturális kommunikáció és asszertivitás tréningen?

Át fogom állítani kisebb betűméretre, mert a szófosó típusú blogger vagyok, ez már nyilvánvaló.
Van ennek egyébként nőneme? Bloggernő, Bloggerin, bloggerina.

Zsidó studies

Lábjegyzetek az előzőhöz, csak ugye a blogban az idő fejjel lefelé halad:
KOL-NIDRÉ a jom kipur beköszöntő imája. Egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó, különleges, fájdalmasan szép dallam. Valójában ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul (Isten vagy önmagunk, nem embertársaink felé) tett fogadalmak feloldását szolgálja. A rabbi egy elöljáró társával és a kántorral rabbinikus bíróságot (bét dint) alkotva "felhatalmazza" a községet, hogy ezúttal, egyszer az esztendőben a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.
JOM KIPUR engesztelőnap, „a szombatok szombatja". Megelőzik a ros hasaná (újév) napjaitól számított „bűnbánó napok” , „a megtérés tíz napja”, amikor is igaz szívvel kell megtérnünk...
...s akkor Isten megbocsát nekünk: bocsánatot kell szereznünk Istentől böjttel, imával, egyebekkel.
SAJÁT Zavarba ejt ez a mélységesen emberi szemlélet, mintha bármit is meg lehetne szerezni, lealkudni, na lécci lécci, kikönyörögni. Ha elvárom, hogy megbocsásson, nem hagyom meg a szabadságát: a szándék rólam szól. Ha tényleg szeretem, akkor mindegy, hogy ő hogyan fogadja, engem önmagában és önmagáért bánt minden rossz tettem.
Mellesleg a tórakörön hallottak szerint Isten szabadságát nem lehet korlátozni, az erre irányuló tömérdek kísérlet ellenére sem.
Mégmellesleg a judaizmus bűnfogalmáról Tatár György: a nagy különbség a kereszténységgel szemben, hogy bár itt is létezik a rosszra való késztetés, a judaizmus nem tartja az emberi természetet végérvényesen megromlottnak.

Egyébként, ha Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad, és nekem a magamban levő istenit kell kibontanom az életem folyamán, akkor nekem is szabaddá kell válnom.
Ja, mert szabadon lehet csak szeretni igazán állítólag, amikor nem kavar be az önmagamról szólás meg a félelem meg egyéb manipulációk; és a szeretet az a másik, amivel állítólag szintén rendelkeznek odaát.

Erev Jom Kippur

Életem első zsidó templomi szertartása, Dohány utca. A bennfentesek előre megígértették velem, hogy nem fogok kiábrándulni, és másutt különben sem ilyen. Operaház fíling, csak itt kisebb a sor a vécékben. Egy nagyszínház, ahol folyamatosan szünet van, és a közönség ennek megfelelő alapzajt produkál. Aggódtam, hogy feltűnő leszek, ha nyíltan stírölöm a többieket, de emiatt igazán nem érdemes. Az oldalerkélyen kezdtünk, majd föl az emeleti karzatra. A Kol Nidré zenéje már ott megállásra késztetett. Aztán lementünk a dühöngőbe, átvágtuk magunkat az ajtókhoz közeli nyíltan szabotáló rétegeken, szembenéztem a - szentéllyel? -, és
mindezeket elfelejtettem, hallgattam a zenét, és azt éreztem, hogy itt a megváltót várják, várjuk. Azt a jót, ami már most is, ami felé, amiben mégis, és mégis egyre és egyre jobban.

Boipeba

A jelen... oly abszurd és konfúzus

... írta Goethe másfél százada, halála előtt öt nappal egy levelében, melyben a Faust befejezését is közli, amit lepecsételve és megjelenés nélkül adott át az utókornak.
Én is pont ezt éreztem.
Abszurd, nonszensz, és tulajdonképpen nevetséges lenne, csak ahhoz túl szívszorító és fájdalmas.

Egy hete egy szigeten voltam,
ahol nincsen autóközlekedés,
két nénike egy utcára rakott kisasztalnál dominózott hogy a többiek is kapcsolódhassanak,
az estét a netcaféban megismert párnál töltöttem ahol a verandán ücsörgő két fiúról kiderült, hogy senki sem ismeri őket, mert ők csak úgy bejöttek; úgyhogy tovább üldögéltek békésen, és mielőtt vacsorázni kezdtünk, megkérdezték őket, kérnek-e enni.

Az improvizációs színházban és a mozdulatművészeti iskolában a kapcsolódj magaddal -kapcsolódj mással - vigyázz magadra - vigyázz a másikra - érezz -

Egy órája egy úgynevezett szórakozóhelyen voltam,
ami konkrétan egy pince volt alacsony mennyezettel,
ahol lehet dohányozni úgyhogy állt a füst a tömegben és a sötétben,
inni kell, hogy el merd engedni magad,
és mivel 30 négyzetcentiméter jutott egy "táncolóra", majdnem verekedéssé fajult a könyökölős oldalbalökdösődés.

Nem hiszem el, hogy ez közelebb viszi őket a testükhöz, a lelkükhöz, a szabadságukhoz, és az ennek alapján megtapasztalható kapcsolódásokhoz. Ez legfeljebb valami egészen másra jó.
Mi a frász folyik itt?

Martha Graham

.. hozta létre a Graham mozdulatrendszert, ami a Limón technika mellett a modern tánc (a balett utáni mozdulat-tánc a XX. században) alapjává vált. Drámai, érzelmeket tudsz vinni a mozdulatokba. Az Amelie zenéjére gyakorlunk. Az egyetlen alkalmak, amikor jól éreztem magam az elmúlt napokban. Érzem a testem, érzem önmagam, élvezem a kapcsolatot amit egyre jobban megtapasztalok a testemmel, és örülök, hogy idén már figyelni is tudok a tanárra.

Martha Graham egy szenzációs kicsike energiával teli nénike volt. 97 éves koráig élt, és megkapta a Medal of Freedom-ot: ez a legnagyobb amerikai kitüntetés, olyan, mint a franciáknál a Becsületrend (mondjuk ezt csak civilek kaphatják; de a legnagyobb).
Tetszik a neve. Ha választhatnék, én is ezt kapnám.

Hümm. Megnéztem a díjátadó képet, és az aláírás szerint Ford neje Martha Grahamnál táncolt, mielőtt az elnök felesége lett.
Ugye nem?
A TIME magazin a XX. század 100 legfontosabb személyisége közé választotta.

Dienes Valéria, aki a magyar moderntánc apostolnője volt, 99 évig élt. Úgyhogy igyekezzünk, hangzott el egy óra után.
Dienes Valéria volt egyébként Bergson első magyar fordítója (francia filozófus, a nyílt társadalom bevezetője; bocs a képzettektől). Életében négy szenvedélye volt: a matematika (ebből doktorált), a filozófia (ezt a Sorbonne-on tanulta), a zene (zeneakademiát végzett), és az orkesztika vagyis a mozdulatművészet, amit meghonosított, és amit én most a Dienes-Duncan iskolában tanulok.

Nagyon szomorú vagyok.
Lehet, hogy egy költeményben ezt szívhez szólóbban meg lehet írni, de ez az igazság.
Az emberiség két részre oszlik: akik az elmúlt egy hónapban Brazíliában voltak, és akik nem. És ezzel a második csoporttal nem találom a hangot. Mindenki idegen.
Brazíliában, az első kétnapos workshopon erősnek éreztem magam, tele élettel meg mindenféle jóval; és azt éreztem, hogy ami én vagyok, annak van helye, van valamit adnom a világnak. Most úgy érzem, semmi, illetve amit adnék, az nem kell; ami én vagyok, az érdektelen, jelentéktelen, nem kell senkinek.

Újra léteznek éééékezetek ááám itt.
Csomag megjött.
Most zene szól.
Intermezzo: rájöttem, miért nem szereti a (legtöbb) ember a csöndet. A csönd a közhiedelemmel ellentétben ugyanis a legnagyobb mértékben természet- és életidegen, és mint ilyen, a természetben általában nem is létezik. Aludt már valaki erdőben, vagy tenger mellett? Na ugye. Ahol élet van, ott hang is van; az élet mindig jár valamilyen hanggal, ad valamilyen hangot, sőt általában ritmusosat vagy dallamosat.
Az én Boipebámon zúgott, dübörgött, háborgott, és körülölelt az óceán.

Ujra itthon

...raadasul valamennyire igy is erzem, ami oszinten meglepett.
Nem erzem rosszul magam, es kimondott jo erzest okoztak talalkozasok, amelyektol pedig feltem.
Mondjuk az egesz ut egyik nagy tanulsaga, hogy teljesen feleslegesen paraztam meg keritettem egyre nagyobb fenekeket valojaban nemnagyfeneku dolgoknak.

Na megyek fogat mosni meg egyebek, amit utoljara 2.5 napja (tegnapelott reggel) tettem a Morro de Sao Paolo-i (sziget 3000 lakossal Salvadortol 2.5 oranyi utra, katamaranon mesz ki a nyilt ocean fele) posadaban, ahol a tulaj (Nestor, argentin lofarkas-szemuveges alter-ertelmiseg) gyorsan meg adott nekem reggelit a 8 oras repuloindulas elott.

Es allitolag a csomagom is megjon meg ma este, ugy am.

Na hello.
Mar itt vagyok, Lisszabonban. Innen mar csak egy ugras. De biztos, ami biztos, elotte meg jol elmegyek Genfbe, hogy aztan ma ejfel korul jol megerkezhessek.

45 percet kesett a Sao Paolo - Lisszabon viszonylat, es ez tul sok volt a budapesti jaratra hagyott 30 perces atszallasi idonek. Nem is ertem, hogy engedtek befoglalni 30 perces szunettel... transzatlanti es raadasul BRAZIL... Ha jol szamolom, 5szor utaztam repulovel Braziliaban, es a minimalis keses 45 perc volt, ami egy 25 perces repulouton birt megtortenni.
Tegnap reggel 8 ota vagyok folyamatosan uton. Osszesen 1 hajo es 5 repulo lesz, mire otthon.. Megeri?!

Edes, egyetlen Boipebam, nagyon hianyzol.
Boipeba egy atlanti sziget a 12 deli szelessegi kornel az Egyenlito alatt. Otthonom az elmult egy hetben. Elozetes: az egesz szigeten nincs gepkocsi-kozlekedes, a szemelyforgalom gyalog, a teherforgalom talicskan bonyolodik. Amikor tegnaap Salvador fole erve (a 1. repulon) meglattam egy autot, igencsak meglepett, hogy leteznek ilyenek. A jot tenyleg konnyu megszokni.

Forget that you are in Brazil.

Be with yourself.

.. lett a jelmondatom mara, es ezt szem elott tartva csak most, delutan ketto korul mereszkedtem le a netezohelyre. Eddig az agyban gyogyultam a remek uj brazil koptetommel. Az alternativ cime ennek a bejegyzesnek a "brazil valadekhoz brazil valadekoldo", vagy a "Valadekoldo es kopteto - ... allando szereploi az eletemnek, amig nem sikerul egy kicsit jobban tekintettel lennem magamra" lett volna, de ezektol eltekintettem, miutan TWA "Most beszelgessunk a huvelygombarol" c. nagyerdemu irasa jutott eszembe az olvasokozonseg szuksegtelen tulterheleserol a testi intimitasok teren.
A lenyeg, hogy az otthoni hatastalannak bizonyult, mig az itten vasarolt kohoges elleni "medicamento fitoterapico tradicional" segitsegevel elkezdtem megszabadulni a horgoimben napok ota egyre vastagabban lerakodo cucctol. A hangom, ami tegnapelott ota harom oktavval melyult, mara mar masfel oktavnyit visszakapaszkodott eredeti magassagaba.

Experimentalisan sajnos azt kell mondanom, hogy a keplet az, hogy nem vagyok tekintettel magamra, majd egy betegseg rakenyszerit, hogy onmagammal legyek, az ido lelassul, hirtelen minden fontos dologra lesz eleg ido, es egy csomo dologrol kiderul, hogy nem fontosak. Ekkor boldogan feszkelodok el az eletemben, amirol hirtelen kiderul, hogy az enyem. Es nem masoke, akiknek egeszsegesen oly boldogan ajandekozgatom oda azt, reszenkent, csurrano-cseppeno ido, figyelem, de foleg valami mas formajaban - talan, hogy mi a fo megfontolas, hajtoero, amire tekintettel kel lenni... Humm. Jo lenne ezt betegseg nelkul is tudni megtenni.

Okinawa

...szigeten lakik a harmadik japan, akit megismertem a fesztivalon. Az oruletbe kergetett, mert alig beszelt angolul, es mar elfelejtettem, milyen frusztralo, amikor negyedszerre ismetled meg a mondatot es csak tagra nyitott szemekkel talalkozol, amelyek mosolyogva invitalnak egy otodik ismetlesre. Okinawan van egy amerikai tamaszpont 20.000 katonaval, tudtam meg tole az elso ot percben, ami elfoglalja a sziget negyedet, es tavaly egy gep az iskolara zuhant.
Erdekes. Ezt eddig nem tudtam, es hatarozottan uj szint visz az amerikai-japan es altalaban a vilagpolitikai-vilagkereskedelemi kapcsolatok ertekelesebe. (Mellekszal: Kubaban, ahova lehet hogy megyek playbackezni es korulnezni januarban jaj de jo, a Guantanamot jogilag berlik, gyakorlatilag, azt hiszem, megszallva tartjak, de errol szivesen meghallgatnek egy elfogulatlan vagy Amerika-parti szakertot.)

Szoval az okinawai, akinek sajnos - oszinten sajnos - elfelejtettem a nevet ami mentsegemre szolvan japan es ehhez meltoan komplikalt volt, Szuts Peterre emlekezteto arca volt. Foleg a szaja es a szeme tukrozte, hogy ez egy idonkent ovatosan visszahuzod0, es a gatlasai felett okos erzekenyseggel szereto ember. Tizeves a fia, meselte, akinek a neve (szinten japan) azt jelenti: enjoyable. Because I want him to enjoy life, teszi hozza, es nevet, nevet elfogodottan.
Belopta magat a szivembe persze, es elfelejtettem a kezdeti megorulest a nyelvi korlatok miatt a miso leves felett.

I have a dream

.. do you know that, kerdezte Rogerio, amikor Teddel es Paulaval ultunk a 9,9 realos grillezohelyen. Erdekes, nekem is par perccel elotte jutott eszembe, hogy ez nem mindig lett volna lehetseges: hogy itt egyutt vacsorazunk, es velem szemben ul ez a hihetetlenul kedves, erzekeny, intelligens fekete orias. A pincer megall elotte, ha ker valamit, es elmenteben meg hallom, ahogy mondja: senhor.

Rogerio Minas Gerais-bol szarmazik. Ez a Sao Paolotol eszakra fekvo regio, talan a masodik legnagyobb az orszagban (az elso az Amazonas). Ahogy a neve is mutatja (Tolkien is tudta..), banyak, megpedig aranybanyak voltak itt a 18-ik szazadig, ameddig Brazilia volt a vilag legnagyobb aranytermeloje. Ide az aranybanyakba hoztak a rabszolgakat, mig Bahiaba a cukornadultetvenyekre kellettek. Rogerioek kilencen voltak testverek, de ket batyja meghalt kiskoraban furdes kozben. Haromeves volt, amikor elveszitette az apjat autobalesetben, es tizenhet, amikor az edesanyjat rakban: egy evvel azutan, hogy Sao Paoloba jott, mert szinesz akart lenni.

Ingyen narancs is van, meg ihato viz ejjel-nappal kiteve, ugy am.

A posada szelektiven gyujti a hulladekot a Nemetorszagbol ismeros kulonbozo szinu bodonokkel. Ugyanilyet lattam a balettiskolaban a Piniegros negyedben, ahol Evandrora vartam, aki beugrott az asztrologusahoz, mielott kivitt Joicehoz a kulvarosba. Az egy elokelo negyed: ket-harom hazankent kulon portas figyel az utcara felallitott kis rendorbode-szeru kalitkakban; konnyen lehet, golyoallo uveggel. A szelektivhulladek-gyujto balettiskola elott kozben egylovas vontatasu hajlektalanszeker-fele halad el.

Ahogy Paoloban is, a repteren a csomagra varakozvan az eltunt gyerekek fenykepeit nezegetheted, itt mondjuk ugy hatvanat szamoltam meg hamarjaban.

Este 10 utan nem igazan jo setalni, mondta a recepcios leanyzo. Ezt hetkor kerdeztem, a boltok nyolcig vannak nyitva, addig nyugodtan lehet, mondta. Ahogy jottunk at a kozponton a spanyolokkal, mar kaptunk kostolot: 'regalo, regalo' (ajandek, ajandek) kiabalja a 6 eves kisfiu vagy a felnott ferfi, es az arcodba lengeti az ajandekozni (eladni) valo valamit (barmit). A szivebol, 'de coracao', mutatja; de ha elfogadod, nem uszod meg fizetes nelkul, es ha vonakodsz, csunya vitaba (vagy barmibe) keveredhetsz.

Minden egyes elemiszeren, a narancsletol kezdve a vajon at a teafilterig koveren szedett betukkel fel van tuntetve, hogy az Contem gluten, vagy Nao contem gluten. Ez ugye az, amit az EU tag Magyarorszagon evek ota hiaba probal elerni a Liszterzekeny Szovetseg.

Szoval ez az. Valami elkepeszto kulonbsegek elnek egyutt, es nem elszigetelt jelensegkent, hanem mintha melyen a strukturaba agyazva letezne egy elso (feledik) es egy harmadik (negyedik) vilag, amelyek az egyes ember eleteben is at- meg atszovik egymast, tarsadalmi (kozossegi) szinten pedig egymas kozvetlen kozeleben, olykor-olykor (nem is olyan ritkan) egymassal erintkezve es keveredve elnek.

A fogszabalyzasi maniat viszont tovabbra sem ertem. Gyula szerint a itt tebe leginkabb semmit nem terit, es minden fog-dolog rengetegbe kerul. Ehhez kepest a (nem annyira sok) szemelyes ismeros kozul ujabb szabalyoztato leletek: Joice vacsoravendegei kozul a kb 45 eves mernok, valamint Rogerio unokatestvere, a Minas Gerais volt banyaszregio szerintem kb 10 gyermekes csaladjabol 3 eve Sao Paoloba jott es most multimedias kommunikaciot tanulo, csontfekete afrofrizuras fiu. Mellesleg, ismet ket ferfi.

Jolesik itt a kollegium halljaban ucsorogni (na jo, ez egy ugynevezett posada, de a feeling ugyanaz: bermudas jokepu total europai fiuk slattyognak papucsban, vagy vacsorazzak a sarki kozertbol vasarolt kis hazait; a sarokban tevezok, felharsan a metro goldwyn mayer szignal es kezdodik a Titanic; a francia lany erdeklodik, hol a Buehhgehh King). Hat ezert jottem en Braziliaba?! Hatalmas csalodas volt latni oket, hogy itt is vannak emberek, megpedig de milyen hasonlok ahhoz a kornyezethez, ahonnan jottem. Bator felfedezokent leptem be, aki nagy elhatorozasokra jutott es olyan vizekre evez, ahol meg senki sem jart.

Csendes kis tengerparti pihenesre vagytam, ezert jottem Salvadorba, utolerni magam egy kicsit. A csendes kis helynek ket es fel millio lakosa van, es elso latasra csak egy kicsivel kevesebb felhokarcoloja, mint Sao Paolonak. Na jo, van meg vilagorokseg is, ahol este atsetaltam ez elkepesztoen nehez hatizsakommal (a szuleim hamarosan fognak kapni egy csomagot). Szoval meg kell szokni a mereteket. Lehet, hogy odebballok am.

Intermezzo: van itt egy ember, alkalmazott, aki ide-oda jar-kel; kedves, Petrosra emlekezteto arccal. Kb. egy oraja kertem egy poharat, mire megmutatta az ingyen teazo helyet (ejjel-nappal elerheto forro viz es filterek). Az elobb elmentem utantolteni, mire most hozott meg egy filtert a teamba. Eloszor nem ertettem, amikor mosolyogva kozeledett, a kezeben lobalta, es belegyomoszolte a masik melle.
Ez a kep is bekerul szivem fotokiallitasanak dijnyertes alkotasai koze. A masik az volt, amikor nemhideg asvanyvizet kertem a paoloi internetcafeban. Csak hutobol volt, ugyhogy a tulajdonos neni a kirakatba besuto napra tette melegedni a palackot, es addig is toltott a sajatjabol.

Brazilia a korlatlan lehetetlensegek hazaja

...mondta tegnap Gyula alias Julius, es mivel megigertem neki, ezennel: copyright Vajda.
Egy nagyon ertekes, gondolkodo ember egy elkepesztoen borzalmas sarkany feleseggel. Nyugodtan leirom, ugysem olvassa. Valamint Dolores ugyis spanyol, es spanyolul ontotte az elkepesztoen korlatolt, ostoba, nyilvanvaloan nem igaz, osztalyontudattol hemzsego szoveget.
Gyula '49-ben lepett nemi Andrassy 60-ban toltott idot es verest kovetoen, es harom Becsben toltott ev utan Sao Paoloban kotott ki. Most 83 eves es minden reggel dzsoggolni jar (szohasznalat o).
Egy grillben vacsoraztunk, ahol vegetarianussa nevelnek at az elrettentes modszerevel. A lenyeg a churrasco, a brazil nemzeti eledel: nyarsra huzott, kulonbozo mertekig atsutott huscafatokat hordoznak korbe a nyarsakat egy tanyerba allitva, es az asztalnal a szemed elott szelnek belole (mint egy hordozhato gyros). Mivel sok koztuk az angolos, a tanyer aljan tocsaba gyulik ossze a meleg, piros ver. Valamiert visszahokoltem, mikor meglattam.
Egyebkent van koztuk nagyon finom (belszin), de a felnyarsalt csirkeszivekbol nem tudtam enni.
Elotte svedasztalos rendszeru elo-eveszet, de vigyazni kell, a kezdok mar ezzel jollaknak.
Rogerio is egy ilyenbe vitt minket, ahol all-you-can-eat volt 9,9 reais-ert (ejteni ki: heajsz), de inni ott nem szabad, mert az darabonkent meg plusz 4.

Egyebkent meg adtam egy harmadik eselyt a caipirinha-nak. Az elsohoz a 3+ csillagos szallodaban az asztali tartoban kavehoz kikeszitett szallodai kis cukroszacskot kapta ki a hirtelen mixerre avanzsalt vacsorapincer: a caipirinha ropogott a fogam alatt, es nagyban hozzajarul elso napi sotet hangulatomhoz. A masodikat a chileiekkel ittam allig feloltozve fagyoskodva egy kerthelyisegben (megfazas projekt egyik allomasa, talan), de az sem nyert. Ez most egy igazan jo hely volt, allitolag. Ugyhogy most mar vegleges: kedvenc kis mojitomat a mentalevelekkel semmi sem tudja megverni.

Betegnek erzem, o Adam, magam.
Elkepeszto. Tulajdonkeppen nem akartam Salvadorba jonni, hanem osszeszedni magam, magammal lenni, bibelodni, emeszteni az emesztendoket, es aztan rajonni, mit szeretnek valojaban. Ehelyett 3 napig atzsilipeltem olyan emberek eletebe, akiket nem ismerek es nem erzek kozel, az ertekes brazil napjaimbol.
Hianyzik Rogerio. Ahelyett, hogy most nala lennek es kitalalnam jol a programomat, vagy megismenem SP-t es fotoznek a kis szuper uj gepemmel, itt vagyok parszaz kilometerrel odebb egy normal magyar kollegiumban, csak neger a portas, a benzinkutnal az ismeros golyoallo mellenyes ismetlofegyveres rendorok, es kedves a patikus. Ennyi a kulonbseg. Eszternek igaza volt: az Utazo eletmod is tomegesse valt (a Salvadorban fellelt spanyol csoport ugyanugy a Lonely Planet-et szorongattta a kezeben es ugyanabba a posadaba igyekezett).
Na jo, ennyi szomorkodas (majdnem onsajnalatot irtam) utan egy kicsit Bahiarol.
Fovarosa Salvador. Ez a regio az, amilyennek Braziliat kepzelik azok, akik nem ismerik. Rengeteg fekete, gyarmati epuletek, egyebek.
Amikor meglattam, furcsa volt belegondolni, hogy itt a tenger - ocean; es a tuloldalon valahol Afrika (talan Nigeria) van legkozelebb. Eletemben eloszor fogok oceanban furdeni.

Kukucs. Itt vagyok.

A legutobbi bejegyzesem aug 17, ma pedig, azt hiszem, aug 26-a van.
Kozben magamat is elvesztettem reszben, es eljottem Salvadorba, hatha itt megleszek.
Veget ert a workshop, a fesztival, a masik workshop.. Veget ert minden, most kabe ugy erzem.
Bovebbet papiralapon, magamnak. Vagy kesobb itt.

Megvagyok egyebkent. A foldrenges Peruban volt, a szokoar meg Mexikoban, es ezek messze vannak, csak otthonrol tunhetnek kozelinek. De lehet, hogy otthon (?) nem is hallott ezekrol senki.

Neha el kell messzire menni, hogy elmondhasd a tortenetedet - mondta Jonathan.
Az elmult egy evben egyre tobbet kimereszkedtem a vilagba, es mindig egyre jobban ereztem magam. Ott, kinn. Es amikor visszajottem (ide, be; de az az ide most otthon maradt) mindig minden egy kicsit meg nehezebbnek tunt, mint addig volt. Es valahogy megis mintha egyre kozelebb kerulne valami, valami, ami, azert, egyre nagyobb reszben, en vagyok.

Multikulti

Nem tudom, masutt mit jelent a multikulturalitas: azt-e, hogy az emberek mashogy etkeznek, maskepp oltoznek, mas mozikba jarnak.
Itt a mindennapi eletvitel apro, gyakorlati reszleteiben megnyilvanulo hatalmas kulonbseg az elso, amit meg kell szokni. A plazaban masszazs-sziget (Ilha de massage), az ultramodern masszazs-agy egyszerhasznalatos lepedovel leteritve, amit itthon sem lattam. Kint a szomszed pedig az utcara onti a szemetet, az utcan sutik a kolbaszt, hust, egyebeket.
Multicult in action / in practice.

Elej

Elej-bol jottem-e, kerdezte tegnap szokasos kis netcafemban egy gyonyoru arcu, ragyogo melyfekete szemu fiatalember. Eltelt egy kis ido, mire rajottunk Alkeiyaval, hogy Los Angelesrol van szo. Elej, elej, ismetelgette lelkesen, kicsit elfogodva. Ott el a nagybatyja, vagy baratai mar jopar eve, silabizaltam ki. Volt benne valami meghato, ahogy kapcsolodni igyekezett, szeken ide-oda forogva. Egy nagyon szep, tiszta arcu fiatalember, csinos szurke testhezallo mellenykeben.
A kis emblema a bal vallan csak kesobb tunt fel: Policia Militar. A szexi kis szurke ruci pedig egy golyoallo melleny volt az egyenruha felett.
Azota naponta legalabb kettot-harmat lattam beloluk az utcan, kavezokban, tereken, barhol, pedig nem jarok sokat.

Brasil is not for beginners...

.. idezte a szimpatikus szemuveges fiatalember, aki elkisert (utjaba esett), miutan a plaza irant erdeklodtem. Mindezt arra, hogy negy napja vagyok itt es most kezdem el kezdeni erteni az orszagot, ugy erzem, vagy kezdek erteni valamit belole egyaltalan. Az orszagot, ami nemileg osszetett.
A kapcsolatot a portugalositott spanyolommal hoztam letre es jartam sikerrel. Nemsokara kiderult, hogy Sao Paolo egyik angoltanaraval beszelgetek.
Tizmillio lakosa van, vagta ra arra, hogy honnan jottem (es hogy most ismert meg egy Gabor Rohonyi nevu magyar szineszt a Belo Horizonte-i fesztivalon, ahol par hete tolmacsolt).
Na ez az.

Na jo, egy szemelyes:
Annamaria (Ireland), amikor engem tukrozott vissza a csoport, ment volna elore de kozben hatralt hatra, es "I don't want to get hurt.. I don't want to get hurt.."
Na ez az unfair a playbackben. Amikor talal.

Jari viszont (Finland) a deleletti jatekomra (kimentem jatszani az elso korben, lesz ami lesz) "beautiful bodywork", Veronica (UK) "good work, darling" (erre vagyok a legbuszkebb), Alkeiya (Australia) pedig "you made a metaphor from it" a tortenetlejatszasra, amiben Amanda (Minneapolis, Minnesota) engem valasztott ki onmaganak.
Es ezek olyan jol estek. Es a jatek meg ennel is jobb volt. Igazi, mely tortenetek, erzelmek, kapcsolodasok.

Ma a japan negyedben 22 real-ert (ez 15 dollar, vagyis kb. 3000 forint) degeszre ettem magam. Az alapfogas zoldsegtempura, amihez jar persze a miso leves (kagyloval, mmm), rizs, friss salata, zoldseges teszta (meghagytam), japan tea. Mindez szamos kis ibrikben eled csinosan kirakva, mellette melegitett vizes frottir keztorlo kis bambusztalcan. Es eszreveszik, ha elfogyott a rizs vagy a tea, es azonnal utantoltenek (ingyen, korlatlan szamban). Utoljara Becsben ettem finom japant, Kemmi meghivasat (felesege altal keszitett teriyaki csirke es egyebek) nem szamitva.

Tetszenek ezek a kis nemzeti negyedek. Igy otthonosabb a globalizacio, ha egyutt lakunk sokfelek, de mindenki megtartja es a maga kepere alakitja a kis mikrokornyezetet.
Csak tudjunk egymassal kommunikalni (ne legyen getto).

Sao Paolot egyebkent a del New Yorkjanak hivjak, es ma megertettem, miert. Erdekes, de itt nem zavar a tomeg. Olyan, mintha egy sokszinu, vidam hangyabolyban lennel tag.

Mai update: ujabb ket fogszabalyzos, egy otven feletti no es egy harminc koruli (fekete) ferfi. Es ez abbol a max 10 brazilbol, akinek ma lattam nyitva a szajat.

Ma hallottam az "unconscious racism"-rol. Jesse (USA) szerint ez az, ha azt megemlited, hogy x fekete, de azt nem, hogy y feher.
Nem tudom, de lehet, hogy ez csak az alapertelmezett es az attol valo elteres megjelenitese.
Bar alapertelmezetten vegyes borszinvilagra szocializalt ovisok allitolag ezt nem emlitik, es az ovistarsak leirasanal "az, aki szereti a pillangokat" tipusu meghatarozasokba mennek bele, es nem abba, hogy o fekete vagy feher.

Ma mellesleg egy csomo minden tortent, foleg playback es szemelyes teren, de faradt vagyok irni.
That's the teaser.

Lisszabon

Discover the city that discovered half of the world - hirdeti a repter Mastercard reklamja, a varos hidden magic-jakent emlitett csoppnyi sarga favillamoson pedig en is utaztam ejjel 12 es hajnali 1 kozott. Igen, favillamos, mintha haboru kozben keszitettek volna, ahol az osszes fem az agyukhoz kellett, vagy gyoztek egy olyan versenyen, ahol minel kevesebb nem-fa anyag felhasznalasaval kellett mukodo villamosmakettet epiteni. Egyetlenegy kocsi, vezetofulke nincs, a masiniszta az elejen all vagy a barszeken ul (forog). Borfogantyuk, fol-le tilitolizhato faablakok, kanyarban nyikorgo agyrugok, ize, kerekek, csak olyan kis otthonos az egesz.

Szoval volt dicso gyarmati mult, csak tenyleg eleg regen. Szeles utakat megszakito tagas terek, de a hazakra mar nem jutott eleg energia. A Dicso Mult a tereken nyilvanul meg, ahova is a Nyilvanos Tereket Jovahagyo Hivatal az alabbi kotelezo tartozekokat rendelte el: 1. szobor a dicso gyarmati mult fontos alakjaval (lovon vagy lotlanul) 2. szokokut (klasszikus eskuvoitorta-alaku, haromszintes, az impozansan ivelo vizsugaras fajtabol). A talapzatokon a legtobb evszam 1500 (Brazilia felfedezese) es 16xx kozotti, illetve volt egy ismeretlen 1833. oktober 22-i tortenes. Korul lehetne nezni a huszadik szazadban is.

A dijnyertes azonban a setaloutca mozaikja. Igen, mozaik, a macskako helyett itt vegestelen vegig kicsi, szabalytalan darabokbol allo fenyes-feher mozaikon lepdelsz, a keresztezodesekben feketen kanyargo indamintakkal.

Ja, es
- bar a kozbiztonsag romlik (Sao Paoloban nemreg megvaltoztattak a kreszt, a pirosnal ejjel nem kotelezo megallni, csak lassitva athaladni, annyi tamadas volt/van. Ez tulajdonkeppen a kudarc beismerese, a helyzet allandositasa, sot az ut megnyitasa a romlas elott), de
- Nemzeti Fogszabalyozasi Program indult el, illetve egyebkent nem ertem, hogy hogyan lathattam az elso par oraban harom fogszabalyzos 30 feletti felnottet egy olyan orszagban, ahol a GDP (es a kozbiztonsag, es az egesz helyzet) a toredeke a mienknek. Es az egyik ferfi. Ezd kapd ki.

Na megvagyok, annyi minden tortent, de az ember vagy el, vagy ir. Szerencsesen behajoztam a szalloba, csak a repteren az infopultos lany kozolte, hogy ott, ahova talalkozot beszeltem meg, meg leszallni es varni sem biztonsagos, es ez megviselt.

Sao Paolo. Repulorol kozelitve hatalmas, a serpenyo szelen tulcsorgo varos-pizza, amibe teljesen rendszertelenul felhokarcolo nyilakat dobaltak be, rengeteget (en kb 1000-t szamoltam a repterig, pedig az elejen aludtam). Nagy-nagy kevereke embereknek (osszesen 20 millio) es terbeli-elesi megoldasoknak. Utcakep, mint egy mexikoi kisvaros - az utcafront fele teljesen nyitott boltocskak sora a bolttipusra valo tekintet nelkul: fodraszat, gyogyszertar, autoalkatresz, illatszer, barmi. Az utcan elunk, ugyebar. Aztan elegans villanegyedek, majd business center felhokarcolok, majd lerobbant felhokarcolok. Egyemeletes gyarmati hazak a Tamas batyabol, az erkely log, a parkany toredezett.
Itt el a legnagyobb japan kolonia Japanon kivul (200 ezer), meg 80 ezer magyar, meg 130 ezer zsido.

A vilag 5. legnepesebb orszaga. Tilos az abortusz (katolikus), de a szulokepes koru nok fele (!!!) sterilizalt, ugyhogy most felemeltek 25 evre es ket gyerekre a korhatart.

Tul vagyok az elso kapitalis hasmenesen (meg tegnap este). Az ejszakam szornyu volt (tobb ok miatt). Es ha egyszer beindul a frusztracio... Meg kellett szokni, hogy a dolgok maskepp mukodnek (ertsd: nem mukodnek; elso latasra). Hogy a 3+ csillagos szallodaban sem a pincer, sem a recepcios nem beszel angolul. De nem ismerik am be, hanem homlokrancolva erolkodnek, figyelmesen bologatnak, es valaszolnak is altaluk ismert angol szavakat veletlenszeruen osszerakva. Ez veszelyes, mig ra nem jossz, hogy ennek nincs koze a kerdesedhez. Onnantol kezdve ignoralod a verbalis kommunikaciojukat, es csak az arcukra es a lenyukre figyelsz.

A reggelinel egy sajtos bigyot szemlelve megkerdeztem a mogottem sorbanallot, hogy az micsoda. Mondott egy szot, mosolygott, kinalt, es mar rakta is a tanyeromra az egyiket a maradek osszesen kettobol.

Eloszor a mall-ba (plaza) akartam menni netezni, de utban odafele egy utcara nyitott kis vegyesboltban kotottem ki kedves tulajdonos nenivel, ahol a sarokban par szamitogep es egy jegkremespult jelentette a netcafet (tamogasd a kicsit es a helyi tulajdonut - felelos utazas). Csak kesobb vettem eszre, hogy a meszelt teglafalon nagy Gandhi kep, a nyitott gerendas plafon alatt pedig magankezdemenyezett nyilvanos konyvtar is talalhato - a sarokpolcon hasznaltra olvasott Momoval (Michael Ende), Mennyei profeciakkal, Coelhokkal. Ez egy spiritualis szubkontinens. Kertem nem hideg asvanyvizet, a neni a kirakatba besuto napra tette melegiteni a palackot, mert csak hutobol volt

Szoval nagyon lelkesek es kedvesek(kiveve azok akik megtamadnak megkeselnek es lonek, de azokkal nem talalkoztam, nem akarok es nem is fogok).

Van valami nemtorodomseggel hataros konnyedseg a munkavegzesukben, ahogy kivulrol szemlelik, mintha csak veletlenul lennenek ott es vegeznek azt, amit (vagy azt sem). Az orszag 500 eves tortenelmebol 400 rabszolgasaggal telt (1888-ban szuntettek meg), az valoban nem nyujtott tul sok azonosulasi lehetoseget. Tuti biztos komoly ellenben a focivebe, amibol ok nyertek a legtobbet (otot).

Na ennyi, mert ma fel kilenckor ELOADAS, a Sao Paolo-i playback tarsulat. Mar reggel megismerkedtem 5 playbackessel (1 finn, 1 ir, 1 japan, 2 USA, es kettovel komolyan beszelgettem is - ujabb regeny lehetne), de ma este... ma este belecsapunk a cimbalomba.

Megerkeztem.

Most jon az 1. kaland: eljutni a szallodaba.
Nem irom le, miket mondott tegnap ejjel a 2 portugal rendor, meg a magyarok a repteri buszon, meg miket olvastam a Lonely Planet-ban, mert megijedtek.
Na csaa. Maj' jelentkezem.

Ilyet is tud a Combino

Ma reggel Combínó típusú légkondicionálásmentes villamoson utaztam, ücsörgésemben útikönyvet olvasva.
A Margit körút és a Széna tér közt bajuszos férfi hajol fölém
- Excuse me, are you going to Pantanal? (ez egy fejezet a könyvben. meg egy régió brazíliában)
- I am going to Brazil. I am going to Brazil this Sunday.
- We are from Brazil...
- I am going to Sao Paolo.
- We are from Sao Paolo... (társalgás indul)
Nála magasabb fogszabályzós feleséggel, mindketten újságírók, két napja vannak itt, a magyarok barátságosak, ó Sao Paolóban most nincs meleg olyan mint itt, és érezzem nagyon jól magam.
Ez utóbbi már a Kossuth téri metrókijáratban.

Cupp. Ezért imádlak, élet.

Mindig mondtam, hogy érdemes tömegközlekedni.

Ja, és ők is a Liberdade negyedben laknak, ahol én is fogok lakni. Azt jelenti: szabadság.

Van egy nagymamám. 92 éves. Ez mondjuk nem gátolja meg 105 üveg befőtt+kompót sajátkezű eltevésében (beleértve a gyümölcsbeszerzéshez szükséges buszozást, cipelést, főzést, passzírozást, dunsztolást, miegyebet).
Sokat megélt.
"Jézusmária" mondta ma fahangon (ezt még sose hallottam tőle), amikor megmondtam neki a brazíliát.
Rögtön utána még komolyabb hangon hozzátette, hogy nagyon rosszul esett volna neki, ha úgymond kímélés ürügyén nem mondom el.

Flow

Csikszentmihalyi szerint pszichés entrópiáját a mindennapi ember mindennapi életében leggyakrabban és legkönnyebben munka segítségével tudja csökkenteni. Ekkor kompetensnek érezzük magunkat, a képességeinknek megfelelő feladat nem okoz sem unalmat, sem szorongást, hanem a szituáció kontroll alatt tartásának érzését (illetve e képesség megélésének lehetőségét) adja. Az eredmény belső összerendeződés.

Ezt annyiban módosítja P.A. budapest lakos mai esettanulmánya alapján tett megfigyelés, hogy ennek (ide csatolnám, ha tudnám: egy helyes kis A4-es az üvegházhatású gázokról) a készítése közben volt szorongás, de amikor szépen felöltözve bemutattam és elmagyaráztam, akkor tényleg a fenti pozitív áramlatokban részesültem.
Hm. Mire képes egy szennyvíztelep.

Vsz. az is számított, hogy kellemes emberrel/emberekkel kellett hozzá találkozni.

Cs.sz.m. szerint a legnagyobb kihívás képessé válni a kizárólag a mi szabad akaratunk alatt álló tevékenységek során, illetve egyedül elérni ezt az egyszerre összpontosított és ellazult állapotot.

Kalandra fel.

Huh

Azt hittem, a nem-alvás a múlté, de ezek szerint nem.
Pont múltkor fogalmaztam meg deklaratíve, h az alvás a legjobb barátom lett. Kellett neki, elbízta magát a kis piszok.
- Ennél azért rosszabbul érint, hogy mi a f miatt nem tudok aludni, és pont most, amikor annyira szükségem lenne rá -

Ma

reggel fáradtan és nyűgösen és félve ébredtem

majd kiakadtam a kommenteken

de. dolgoztam és fáradtam

du. dolgoztam és kiakadtam

késő du bepánikoltam. felhívtam a mamámat, ami nem volt jó ötlet, mert jobban meg volt/van/lett ijedve, mint én. de legalább megértettem részben, miért vagyok ilyen pánikolós

este konstatáltam, mennyire hiányzik a hétvége, a társaság, a játék, a beszélgetések, Linda, vagy egy ilyesmi nyugodt elfogadó figyelem, egyáltalán az egész

utána legalább volt egy jó szkájpí

és nem érdekel, ki mit ért és mit nem, kinek mi tetszik és mi nem. ez az én blogom. örülök, ha másnak segít, tetszik, ezmegaz, de nekem eszembe se jutna másnak megjegyzéseket tenni, hogy én mit nem értek, vagy tanácsokat adni, hogyan fogalmazzon

most olvasgattam egy csomó mások másik blogokat, és egy csomóban egy csomó minden nem tiszta, miért is lenne az.

szerintem alapban is igazam van, de most - mint említettem - fáradt vagyok és feszült, amit kéretik figyelembe venni

na megyek aludni

Nem akarlak megbántani titeket, főleg nem téged J, de ez a blog alapvetően nekem szól rólam és nem nektek szól rólam. A te blogodban az a cél, hogy téged segítsen jobban megérteni, hogy mi történik benned, veled, hogy te közelebb kerülj ehhez, és akkor jó, ha ez sikerül. Nekem sem volt világos sokszor h te mit értesz valamin, és biztos nálad (is) volt öngabaly, de nem hiszem, hogy ez baj lenne (pont a műfaj miatt) és eszembe nem jutna javasolni neked, hogy fogalmazz másképp. Spec én tegnap semmi öngabalyt nem érzetem, tök tiszta volt az ambivalencia, a feldobottság vs. ólmos lehúzó fáradtság ami nagyrészt közelmúltban felhalmozott eredetű (hozott), és hozzá egy örömteli hála-féle kicsinyke társulatunk iránt, meg h én benne lehetek. - Milliót gondolkoztam azon h ezt fennhagyjam-e, de a drámából tanulgatom, hogy az tuti nem vezet sehova, ha nem fejezem ki magam; és így legalább van esély tisztázni. Remélem megértitek az alapproblémámat, és hogy mennyire fontos nekem hogy ne legyen evaluatív a környezet, és hogy ehhez lehessen jogom a saját területemen.

mennyire dús

gazdag sűrű tud lenni másfél nap

egyszerre vagyok feltöltött
még él bennem (utolsó élmény) a part, a kék, a vitorlák, a "séta a szépben", a kacsák fejenálló bukógyakorlata (fenék föl, lábak égnek meredten kalimpálva, középen ágaskodó kis tollpamacs)

és valami eszméletlen kimerült, leharcolt, lefáradt
a próbák, a játékok, a kapcsolódások, a félelmek
és, persze, főleg, a vitt-hozott, odacipelt és visszahozott fáradtság
na jó, másként jött vissza:)

kösz
ti
mi
http://www.rogtonzesekszinhaza.hu/

Mint a kocsi kereke...

... olyan az élet, egyszer fent, másszor lent, szokta (volt) idézni kozármislenyi barátnőm bátaszéki anyukáját. (Bocs, Ritu, tudom nem ez a különleges benned, bennetek, csak ez olyan egzotikus innen az I. kerületből).
Szóval a tegnapelőtti FENNN után ma lennn-et kellett beírnom életem gittegyleti e-könyvébe csupa-csupa kisbetűvel. És valószínűleg az az igazi bajom (sóhaj), hogy nem a saját nevem betűit kellene-e valójában kisebbre vennem... mármint, hogy pár közelmúltbeli történetben (pl. a szennyvizeleti tanulmány ügye ma) nem voltam-e egy icikepicikét jobban hibás, ludas, felelős, mint ahogy azt jól esne látnom.
:(

És az már csak ennek folyománya, hogy ma nem tudtam lemenni a Balatonra, és holnap se tudok
:((

vagy talán nem is csak egy icikepicikét
:(((

Na itt hagyom abba, mert támad az önemésztés + önsajnálat. Hüpphüpp.

Pszt! Van blogom.

Nem szólok senkinek, hátha valaki elolvassa.

Ma az alábbi dolgok történtek velem:

Megvettem a repülőjegyet Brazíliába, illetve lefoglaltam, de így is legalább annyira lehet örülni neki. Ki is nyomtatták. Portugál nemzeti légitársaság. Meglepett, hogy van ilyen, pedig végül is logikus. Valamiért azt hittem, a portugálok azok, akik a saudade-ról merengenek a tengerparton. Ezek szerint nem kizárólag és egyfolytában.

Kaptam tífusz ellen védőoltást. A sárgaláz már múlt héten megvolt, de ma visszamentem hastífuszért. Biztos, ami biztos.

Elküldtük a jelentést egy Magyarországi Erőmű üzleti tervének felülvizsgálatáról egy Bank bécsi központjába, mert ekkora hitelt csak ők hagyhatnak jóvá, és különben is továbbszindikálják. A hajrában a megbízó "síkideg" lett (idézet ő), mert nem vettem fel a telefont, pedig én megmondtam, hogy nem praktikus egy öthónapos munka utolsó másfél órájában árfolyamot váltani. Az kábé mindenre kihat.

A hangyáim reakcióideje javul, ha így megy tovább, rászokok a folyamatos mosogatásra.

Összetegeződtem Szondi Györggyel.

Negyven forintnyi apróm volt, így ennyit adtam annak a férfinak, aki szemben ült le a héven, fixírozott, majd elnyújtott-panaszosan kérdezte: vankét forintjaaa? Igen, pillantottam fel, és matattam-írtam tovább gondolkozva. A következő négy percben ismét meredten bámult. Majd megint vankéét... Nem adok Önnek, ha ezzel ezt akarta kérdezni, válaszoltam kizökkentve, valószínű váratlan komolysággal. A szemem sarkából figyeltem. Elkezdett emlékeztetni valakire, vagy valakikre, ült mereven, rövidnadrágban, egyenes háttal, kezei térdén, keze fejével időnként homlokát törölgeti. Úgy ötvenéves, ruhája rendes, szeme zavaros, vagy lehet, hogy csak én ijedtem meg villanásnyira. A kényelmetlen érzés az ő kitartó erőlködésének szólt-e, ahogy mindig meghat, ha komolyan vesznek valamit; vagy a szégyen, hogy én alapvetően jól érzem magam..
Nem mosolygott; nevetett, ahogy nyújtottam felé: egy pillanat alatt szaladt szerteszét - kelt életre - futott össze az arca.
Vigyázzon magára, köszöntem el tőle.
Remélem, valamennyire sikerül is neki.

Most szeretnék neki adni még valamit, de tanácstalan vagyok. Mi lenne az.

806 forintért leszereltem a könyvtárat, hogy perelje rajtam a Mansfeldjét. Mire nem lett volna képes a kultúráért.

Bementem a Környezetvédelmi Minisztériumba megtudni, hogy miért nem tetszett a szennyvíztelepek üvegházhatású-gáz kibocsátásáról írt tanulmányunk. Fel is fogom ám tenni, ide, NI, mert az adófizetők pénzén készült anyagok legyenek nyilvánosak. No pasarán!

Láttam brazilokat harciasan légbalettozni. Ahogy megpillantottam a táncolva-küzdőket a doboló-tapsoló körben, egycsapásra elpárolgott a félelmem, hogy valami Baj Ér Engem, ha nekivágok. Mindenki irigyel, én meg betojtam. - Egyébként biztos komoly spirituális tartalma is van, de a meztelen felsőtestek se kutya.

Elhívott egy olasz vacsorázni, de kapcsolatunkhoz nem biztosított elegendő alapot, hogy megkérdezte, hol a Sas utca.

Ittam egy fröcsikét a Gödörben.

Láttam egy űrlényt görkorcsolyán.

Kiderült, hogy mostanában villódzó bigyókat teszenek a i) sisakra ii) csuklóvédőre iii) könyökvédőre iv) térdvédőre. Mégsem leszek a National Geographicban.

Ettem egy hallevest a belgáéknál, és ismét nagyon finom volt. Ideírom, hogy írják: bouillabaisse. Szóljon, aki ki tudja ejteni. A lófarkas-kis szakállas pincér srác még mindig nagyon helyes.

Mindezek után 2007. július 31-én 23 óra 10 perckor Bp. I. kerület Szalag utcában haladtam fölfelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy közterületi szeméttartály rendellenes módon vízszintesen tartózkodik a földön. Tartalma körülette mintegy 20-30 cm sugarú körben szétszóródva hevert. Ezek közül egy kék színű Magyar Köztársaság által kibocsátott útlevélre figyeltem föl. Értesítettem a Szerveket. A Szervek 23:18 perckor kiszálltak. Hárman a nénóautóból. Baseballsapka volt rajtuk (külön-külön) és fiatalabbak voltak nálam (külön-külön). Megköszönték, és gumikesztűvel kezdték összeszedni a bizonyítékokat. Én az útlevelet megfogtam, hogy megnézzem, nem járt-e le (hátha valaki csak kidobta a régit). Remélem, emiatt nem lesz priuszom.

Hát ennyit mára.
Még mondja bárki, hogy nem izgalmas élni. Kedvenc hobbim.

És ma, tulajdonképpen, olyan boldogságszerű-is.
Mi lesz holnap, ha kialszom magam!
Illetve az nem holnap lesz, már.

Jó éjt, ismeretlen.

A stílusomon talán lehetne csiszolni, de írjon szebben, aki tegnap másfél órát aludt, és excelben álmodott. Különben is, holnap... holnap visszaveszem a stilisztikámat.