2007. szeptember 30., vasárnap

Koltai Lajos: Este

Bottom line, Evening loses both ways, offering neither the clarity of studio product nor the art and integrity of indie films.

Beautifully filmed, but decidedly dull, Evening is a collossal waste of a talented cast.

Huh.
Megnyugodtam. Már kezdtem aggódni, hogy a hiba az én készülékemben van.

Az egyetlen, ami miatt érdemes volt nem kimenni (a társaság mellett persze ;-)) az öregnéni színésznők arca. Valószínű ennyi idő alatt magába gyűjt annyi méltóságot és tartalmat, hogy bármilyen szerep mellett érdemes nézni. A barátnők ágy-jelenetének (nem úgy!!) variált ismétlése jó ötlet, Meryl Streep és Mamie Gummer (az életben anya és lánya) szerepeltetése ugyanazon szerep öreg és fiatal változatára szintén. Ennyi.

AJÁNLAT. A Tabánban péntek este nyolckor Bergman életmű sorozat 600 forintért, kettő már lement, de hátravan vagy tíz.

PS. Meryl Streep mindig is szimpatikus volt, de most megtudtam, hogy négy, 4, NÉGY gyereke van (ugyanattóla férfitől aki ma is a férje), perfekcionista a munkájában, egy filmjéhez 8 hét alatt megtanult hegedülni napi 6 órát gyakorolva, és másik kedvencem Diane Keaton calls her "my generation's genius."

PS 2. Jé. Mamie Gummer játszott már egyszer a mamájával annak fiatal szerepében tízéves korában, mégpedig egy kedvenc filmemben: The House of Spirits, Das Geisterhaus, Kísértetház. Semmi ezoterika, hanem chilei diktatúra és családregény. Meryl Streep mellett Antonio Banderas, Winona Ryder, Glenn Close, Jeremy Irons, Vanessa Redgrave. Aki tudja, nézze!

2007. szeptember 29., szombat

Ütve-fúrva nő a nő

Pár lyukra lett szükségem a lakásban.
A lyuk falból állítható elő, ha egy lyuknyi méretű helyről eltávolítod a falat.
Ott nem a fal kell, hanem a semmi. Az kell, ami nincs.

Hogy ne is legyen, ahhoz egy gépet kell tartani a fallal szemben.

Nekem ilyen gépem eddig nem volt, de most már van.
Ütni is tud, rúgni csak én.

Vételét némi morfondír előzte meg a nemi és társadalmi szerepekről.
Attól nő-e a nő, hogy nem tud fúrni?
Vagy pont attól nő fel, hogy tud lyukat előállítani, ha lyukra van szükség. Ki tudja vonni a falból a falat.
Holnap tombolni fog az ösztrogén.

Megmondták

Kijött az ablakos és megmondta a tutit.
A nyitott ablak önbecsukott kilincséhez hívtam. Akció közben felmerült a csupaablaksarok hidegproblémája. Vázolta a szigetelőfólia-pótradiátor kombinációt, rámnézett, és imigyen szóla:
"Mindenre van megoldás, csak foglalkozni kell vele."
Ámen.

Adrienn a Pótkulcs vécéjében (MÚOSZ évfolyamtalálkozó):
"Az újságírás nem az eredetiség és nem a teljesség tudománya."
Mellesleg a volt csoporttársaim írják a legjobb cikkeket a Találkozásokba. A t-mobilosok tudják, mi ez, de emiatt ne térjetek át, baromi drága.

Pillanatnyi gondolkodás után adtam egy százast a Lánchíd koldusának.
"Thank you, madam."
Volt munkaerőpiaci interkulturális kommunikáció és asszertivitás tréningen?

2007. szeptember 23., vasárnap

Át fogom állítani kisebb betűméretre, mert a szófosó típusú blogger vagyok, ez már nyilvánvaló.
Van ennek egyébként nőneme? Bloggernő, Bloggerin, bloggerina.

2007. szeptember 22., szombat

Zsidó studies

Lábjegyzetek az előzőhöz, csak ugye a blogban az idő fejjel lefelé halad:
KOL-NIDRÉ a jom kipur beköszöntő imája. Egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó, különleges, fájdalmasan szép dallam. Valójában ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul (Isten vagy önmagunk, nem embertársaink felé) tett fogadalmak feloldását szolgálja. A rabbi egy elöljáró társával és a kántorral rabbinikus bíróságot (bét dint) alkotva "felhatalmazza" a községet, hogy ezúttal, egyszer az esztendőben a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.
JOM KIPUR engesztelőnap, „a szombatok szombatja". Megelőzik a ros hasaná (újév) napjaitól számított „bűnbánó napok” , „a megtérés tíz napja”, amikor is igaz szívvel kell megtérnünk...
...s akkor Isten megbocsát nekünk: bocsánatot kell szereznünk Istentől böjttel, imával, egyebekkel.
SAJÁT Zavarba ejt ez a mélységesen emberi szemlélet, mintha bármit is meg lehetne szerezni, lealkudni, na lécci lécci, kikönyörögni. Ha elvárom, hogy megbocsásson, nem hagyom meg a szabadságát: a szándék rólam szól. Ha tényleg szeretem, akkor mindegy, hogy ő hogyan fogadja, engem önmagában és önmagáért bánt minden rossz tettem.
Mellesleg a tórakörön hallottak szerint Isten szabadságát nem lehet korlátozni, az erre irányuló tömérdek kísérlet ellenére sem.
Mégmellesleg a judaizmus bűnfogalmáról Tatár György: a nagy különbség a kereszténységgel szemben, hogy bár itt is létezik a rosszra való késztetés, a judaizmus nem tartja az emberi természetet végérvényesen megromlottnak.

Egyébként, ha Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad, és nekem a magamban levő istenit kell kibontanom az életem folyamán, akkor nekem is szabaddá kell válnom.
Ja, mert szabadon lehet csak szeretni igazán állítólag, amikor nem kavar be az önmagamról szólás meg a félelem meg egyéb manipulációk; és a szeretet az a másik, amivel állítólag szintén rendelkeznek odaát.

Erev Jom Kippur

Életem első zsidó templomi szertartása, Dohány utca. A bennfentesek előre megígértették velem, hogy nem fogok kiábrándulni, és másutt különben sem ilyen. Operaház fíling, csak itt kisebb a sor a vécékben. Egy nagyszínház, ahol folyamatosan szünet van, és a közönség ennek megfelelő alapzajt produkál. Aggódtam, hogy feltűnő leszek, ha nyíltan stírölöm a többieket, de emiatt igazán nem érdemes. Az oldalerkélyen kezdtünk, majd föl az emeleti karzatra. A Kol Nidré zenéje már ott megállásra késztetett. Aztán lementünk a dühöngőbe, átvágtuk magunkat az ajtókhoz közeli nyíltan szabotáló rétegeken, szembenéztem a - szentéllyel? -, és
mindezeket elfelejtettem, hallgattam a zenét, és azt éreztem, hogy itt a megváltót várják, várjuk. Azt a jót, ami már most is, ami felé, amiben mégis, és mégis egyre és egyre jobban.

2007. szeptember 16., vasárnap

Boipeba














A jelen... oly abszurd és konfúzus

... írta Goethe másfél százada, halála előtt öt nappal egy levelében, melyben a Faust befejezését is közli, amit lepecsételve és megjelenés nélkül adott át az utókornak.
Én is pont ezt éreztem.
Abszurd, nonszensz, és tulajdonképpen nevetséges lenne, csak ahhoz túl szívszorító és fájdalmas.

Egy hete egy szigeten voltam,
ahol nincsen autóközlekedés,
két nénike egy utcára rakott kisasztalnál dominózott hogy a többiek is kapcsolódhassanak,
az estét a netcaféban megismert párnál töltöttem ahol a verandán ücsörgő két fiúról kiderült, hogy senki sem ismeri őket, mert ők csak úgy bejöttek; úgyhogy tovább üldögéltek békésen, és mielőtt vacsorázni kezdtünk, megkérdezték őket, kérnek-e enni.

Az improvizációs színházban és a mozdulatművészeti iskolában a kapcsolódj magaddal -kapcsolódj mással - vigyázz magadra - vigyázz a másikra - érezz -

Egy órája egy úgynevezett szórakozóhelyen voltam,
ami konkrétan egy pince volt alacsony mennyezettel,
ahol lehet dohányozni úgyhogy állt a füst a tömegben és a sötétben,
inni kell, hogy el merd engedni magad,
és mivel 30 négyzetcentiméter jutott egy "táncolóra", majdnem verekedéssé fajult a könyökölős oldalbalökdösődés.

Nem hiszem el, hogy ez közelebb viszi őket a testükhöz, a lelkükhöz, a szabadságukhoz, és az ennek alapján megtapasztalható kapcsolódásokhoz. Ez legfeljebb valami egészen másra jó.
Mi a frász folyik itt?

2007. szeptember 13., csütörtök

Martha Graham

.. hozta létre a Graham mozdulatrendszert, ami a Limón technika mellett a modern tánc (a balett utáni mozdulat-tánc a XX. században) alapjává vált. Drámai, érzelmeket tudsz vinni a mozdulatokba. Az Amelie zenéjére gyakorlunk. Az egyetlen alkalmak, amikor jól éreztem magam az elmúlt napokban. Érzem a testem, érzem önmagam, élvezem a kapcsolatot amit egyre jobban megtapasztalok a testemmel, és örülök, hogy idén már figyelni is tudok a tanárra.

Martha Graham egy szenzációs kicsike energiával teli nénike volt. 97 éves koráig élt, és megkapta a Medal of Freedom-ot: ez a legnagyobb amerikai kitüntetés, olyan, mint a franciáknál a Becsületrend (mondjuk ezt csak civilek kaphatják; de a legnagyobb).
Tetszik a neve. Ha választhatnék, én is ezt kapnám.

Hümm. Megnéztem a díjátadó képet, és az aláírás szerint Ford neje Martha Grahamnál táncolt, mielőtt az elnök felesége lett.
Ugye nem?
A TIME magazin a XX. század 100 legfontosabb személyisége közé választotta.

Dienes Valéria, aki a magyar moderntánc apostolnője volt, 99 évig élt. Úgyhogy igyekezzünk, hangzott el egy óra után.
Dienes Valéria volt egyébként Bergson első magyar fordítója (francia filozófus, a nyílt társadalom bevezetője; bocs a képzettektől). Életében négy szenvedélye volt: a matematika (ebből doktorált), a filozófia (ezt a Sorbonne-on tanulta), a zene (zeneakademiát végzett), és az orkesztika vagyis a mozdulatművészet, amit meghonosított, és amit én most a Dienes-Duncan iskolában tanulok.
Nagyon szomorú vagyok.
Lehet, hogy egy költeményben ezt szívhez szólóbban meg lehet írni, de ez az igazság.
Az emberiség két részre oszlik: akik az elmúlt egy hónapban Brazíliában voltak, és akik nem. És ezzel a második csoporttal nem találom a hangot. Mindenki idegen.
Brazíliában, az első kétnapos workshopon erősnek éreztem magam, tele élettel meg mindenféle jóval; és azt éreztem, hogy ami én vagyok, annak van helye, van valamit adnom a világnak. Most úgy érzem, semmi, illetve amit adnék, az nem kell; ami én vagyok, az érdektelen, jelentéktelen, nem kell senkinek.

2007. szeptember 9., vasárnap

Újra léteznek éééékezetek ááám itt.
Csomag megjött.
Most zene szól.
Intermezzo: rájöttem, miért nem szereti a (legtöbb) ember a csöndet. A csönd a közhiedelemmel ellentétben ugyanis a legnagyobb mértékben természet- és életidegen, és mint ilyen, a természetben általában nem is létezik. Aludt már valaki erdőben, vagy tenger mellett? Na ugye. Ahol élet van, ott hang is van; az élet mindig jár valamilyen hanggal, ad valamilyen hangot, sőt általában ritmusosat vagy dallamosat.
Az én Boipebámon zúgott, dübörgött, háborgott, és körülölelt az óceán.

Ujra itthon

...raadasul valamennyire igy is erzem, ami oszinten meglepett.
Nem erzem rosszul magam, es kimondott jo erzest okoztak talalkozasok, amelyektol pedig feltem.
Mondjuk az egesz ut egyik nagy tanulsaga, hogy teljesen feleslegesen paraztam meg keritettem egyre nagyobb fenekeket valojaban nemnagyfeneku dolgoknak.

Na megyek fogat mosni meg egyebek, amit utoljara 2.5 napja (tegnapelott reggel) tettem a Morro de Sao Paolo-i (sziget 3000 lakossal Salvadortol 2.5 oranyi utra, katamaranon mesz ki a nyilt ocean fele) posadaban, ahol a tulaj (Nestor, argentin lofarkas-szemuveges alter-ertelmiseg) gyorsan meg adott nekem reggelit a 8 oras repuloindulas elott.

Es allitolag a csomagom is megjon meg ma este, ugy am.

2007. szeptember 8., szombat

Na hello.
Mar itt vagyok, Lisszabonban. Innen mar csak egy ugras. De biztos, ami biztos, elotte meg jol elmegyek Genfbe, hogy aztan ma ejfel korul jol megerkezhessek.

45 percet kesett a Sao Paolo - Lisszabon viszonylat, es ez tul sok volt a budapesti jaratra hagyott 30 perces atszallasi idonek. Nem is ertem, hogy engedtek befoglalni 30 perces szunettel... transzatlanti es raadasul BRAZIL... Ha jol szamolom, 5szor utaztam repulovel Braziliaban, es a minimalis keses 45 perc volt, ami egy 25 perces repulouton birt megtortenni.
Tegnap reggel 8 ota vagyok folyamatosan uton. Osszesen 1 hajo es 5 repulo lesz, mire otthon.. Megeri?!

Edes, egyetlen Boipebam, nagyon hianyzol.
Boipeba egy atlanti sziget a 12 deli szelessegi kornel az Egyenlito alatt. Otthonom az elmult egy hetben. Elozetes: az egesz szigeten nincs gepkocsi-kozlekedes, a szemelyforgalom gyalog, a teherforgalom talicskan bonyolodik. Amikor tegnaap Salvador fole erve (a 1. repulon) meglattam egy autot, igencsak meglepett, hogy leteznek ilyenek. A jot tenyleg konnyu megszokni.