hüje máv, és ami mögötte van

Hüje békávé, hüje máv, írnám föl a garázsaik, remizeik, dicspécserállomásaik falára tízezerszer.
Ti sem láttok tovább az orrotoknál?
A munkavállalók országos szövetsége, vagy kik, azok sem, akik nem akarják elfogadni a munkaadók által ajánlott 2%-os béremelést és 6%-ot akarnak.
Itt. Amikor épp arra készülünk, hogy a gazdaság jövőre csökkenni fog. Kevesebb lesz, mint idén. Rosszabbul fogunk élni, mint egy éve. És sajnos ennél nagyobb mértékben fogunk rosszabbul élni, pont az ilyen hülyék miatt (is), akik miatt azt a kevesebbet sem lehet majd hatékonyan elosztani .

Nem az a bajom, hogy sztrájkolnak. Nem az a bajom, hogy végre tenni akarnak azért, hogy itt valami jobb legyen.
Az a bajom, hogy rossz célért sztrájkolnak. Konkrétan saját magukért, le vannak szarva a többiek, az anyám, aki ma nem tud vásárolni, a barátom, aki nem tud Pestre jönni. Le van szarva mindenki, csak nekünk legyen meg a több, akkor, amikor mindenki másnak kevesebb lesz egyébként.

Ezért nem érdemes sztrájkolni. Ezért csak szégyellniük érdemes magukat.

Van, amiért érdemes lenne sztrájkolni egyébként.

Például egy új pártfinanszírozási törvényért. Mert addig biztosak lehetünk abban, hogy bárki, akinek ott van a feje a tévében és alá van írva, hogy miniszterelnök, az lopó. Tolvaj és hazug, össze kellett lopnia 7 milliárd forintot, amibe egy kampány kerül, ahelyett a 300-valahány millió helyett, amit kimutattak, mert azt kell kimutatniuk.
7 milliárd sok pénz. Ha 30 milliójával lopják össze, akkor körülbelül 230 tétel. Ezek jöhetnek mondjuk az energiaszektorból, ahogyan ismerős erőmű vezérigazgatójának tett ajánlatot x párt középfelső pártembere, hogy 30 millió, és akkor ilyen meg olyan lesz az energiapolitika. Valószínűleg nem személyes korrupció volt, a pártnak kellett. Ha 300 milliójával lopják össze, az mondjuk 23 tétel. Ehhez lehet jó az autópálya-építés vagy ilyesmi, gondolom. Mindenesetre nagy projektek kellenek.

Most rögtön beleegyeznék, hogy legyen általános sztrájk, álljon meg az ország a sürgősségi-életmentő dolgokat kivéve, amíg nem lesz új pártfinanszírozás, TB-reform, meg még pár dolog. Ezek egyike sem ördöngősség. Pártfinanszírozási törvény mondjuk egy hét. Mindegyikre szekérderék tanulmány készült, vannak jó külföldi példák. Semmit nem kell újra nulláról kitalálni. Ahogy a gyógyszerkasszát is át lehetett alakítani 2006-ban úgy, hogy gyakorlatilag változatlan színvonal mellett egyharmaddal kevesebb költségvetési kiadást igényel.
Na?
Ezért sztrájkoljatok. Ezért érdemes.

Megértem egyébként, ha valakit foglalkoztat a "Mit tehetek én, hogy jobb legyen?”, és könnyebb érzés lehet rosszat tenni de valamit tenni, mint nem tenni egyáltalán.

Háromféle lehetséges cselekvési módot látok itt és most ebben az országban, ami normális, etikus és előrevivő:
1. Élni. Éltetni magamat, embereket akiket szeretek és dolgokat amiket szeretek, amelyekben szívem örömet lel és értelmem értelmet talál. Nem foglalkozni aktívan és akkor viszont passzívan sem azokkal a dolgokkal, amelyekkel nem érdemes (a passzív alatt most a frusztrálódó kesergést, világfájdalmat és önsajnálatot, meg a többi magyaros zsákutcát értem). Ez nem menekülés, hanem a "jóval győzni le a rosszat" elv gyakorlati alkalmazása. Ott, ahol én vagyok, legyen melegség és kedvesség, öröm és értelem. Talán mások is jönnek.
2. Tenni dolgokért, amelyekért tenni érdemes és hatékonyan tenni lehetséges. Nem sok ilyen van és kevesen rendelkeznek megfelelő eszközzel, de nem kizárt. Rendelkezik például a máv és a békávé. Vagy a katolikus egyház, aki mint intézmény kussolt a holokauszt alatt, úgyhogy most meghirdethetné az ott elmaradt általános bojkottot az említett pártfinanszírozásért. Neki is tisztább lenne a lelkiismerete, tiszta eredetű pénzekből kapni az apanázst. A rendszer egésze szürke, mutyis és kétes eredetű jelenleg, ő is onnan kap, és sokszor úgy tűnik, őt is csak a saját pénze érdekli.
3. Emigrálni. Tiszta lelkiismerettel itthagyni ezt az országot és elmenni oda, ahol élni szebb és jobban érdemes.

Az írás 2008. december 18-án született.