2007. október 27., szombat

Lelkesen útnak indultam huszonhárom darab, 9.2 kilónyi könyvvel, szemem előtt az otthoni kupacok radikális csökkenése és több ezer, akár tízezer forintos bevétel lebegett.
Másfél óra múlva ugyanezt szállítottam vissza (a harmadikon lakom), az egy vékonyka Maria Treben kivételével, amit bevettek háromszáz forintért.
Illetve egy kicsivel többet, mert a kijáratnál lekapcsolt egy Mucha reprodukció kiállítás, úgyhogy a négydarabos matí-soir sorozatból megvettem azt a hármat ami megvolt, négyezerötért. A pénztárnál meg persze direkt kitették kedvenc Rilkémet egy új fordításban, erről igazán nem én tehetek, de azt lealkudtam ezerháromra az ezerötből.
Na ezt csinálja utánam valaki.
Találkozunk Róbert bácsinál.

***

Muszáj megtanulnom németül, most már egészen biztos. Eddig is Nietzsche és Rosenzweig, hagyján, de fenti antikvárius kalandom után Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről (Geschichten vom lieben Gott) gyöngyfüzére, muszáj megtudnom, mit is írt valójában, ha Tandori ennyire más, mint a régi Szent István Társulatos kiadás, egy harmadik változatról (amit ismerős fordított egy antológiába) nem is beszélve.

"Akkor ötlött csak eszébe, hogy hiszen az emberi fejek világosak, a szívek azonban valami sötétséggel vannak tele, és vágya támadt, hogy az emberek szívében lakozzék, ne gondolataik tiszta, hideg éberségét járja.
Nos, Isten akkor így folytatta útját."

***

Néha kimoderálom magam a saját blogomból.
Írok valamit, aztán úgy döntök, ez mégsem való avatott füleknek. Nem törlöm ki - ilyenkor dühösen nézek a címre, mit szívózik itt velem - , hanem elmentem piszkozatba, és csak én látom, bi-bi-bí.

2007. október 25., csütörtök

"I will be on television!!!"

(halad előre a metrókocsiban új és új utasokhoz fordulva a Requiem egy álomért középkorú asszonya testhez simuló piros ruhájában, közvetlenül mielőtt az ideggyógyintézetbe szállítják).

A Tanítvány és a Mester telefonoznak.
A Tanítvány harmincöt éves, a Mester tizenegy.
A Tanítvány környezeti közgazdász, a Mester az ötödik á-ba jár. A Telekibe, Kelenföldön.
- Úgy izgulok - mondja a Tanítvány.
- Ó, akkor izgulj - mondja a Mester. - Csak türelmesen izgulj. Ne akarj rajta minél előbb túl lenni, mert akkor csak elrontod, és nem azt mondod, ami éppen jön.

Tegnap felhívott Vercsike, unokahúgom, kiskorú K. Veronika, a nagykorú P. Ágnes lánya. A tárgyra tért: régen látott, és hiányzok neki. Elővette és sorra kirakta maga elé a plüssállatokat, amiket tőlem kapott. A hosszúszőrű mammutot, a sokszínű kacsát, a tutyát és még egyet, amire nem emlékeztem. A mammut nevére viszont ő nem emlékezett, hogyan hívta: Szöszmösz. Elolvadtam persze, és elmondtam neki, amit pár órája tudtam meg, hogy ma fél hatkor felvétel, holnap fél tízkor adás. Erre a kis raccsolós hangján (pedig rendesen járt logopédushoz) csacsogva pár mondatot mondott, mire részint leestem a székről, részint megvilágosodtam.

Jöttem ki a Szabadság térről, megvolt megvolt, gyönyörűre sminkelt a sminkes, a Rózsa Péter semmit nem volt bunkó hanem okos és érzékeny, és olyan jó volt vele beszélgetni hogy el is felejtettem hogy vesznek, és elömlött rajtam a felszabadultság és hurráhurrá.
Sugárzó mosollyal úsztam el az ellenőrök sorfala előtt felmutatva jógabérletemet.

M2, Kultúrház, október 26. péntek 21:20.

2007. október 24., szerda

Lépések vannak, nem csodák.

Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
pések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.

2007. október 12., péntek

Október 28. Sirály. Rögtönzések Színháza a Lakmusz


Október 28-án vasárnap este 7 órakor ismét lehet történeteket mesélni a Király utca 50-ben. Lehet vidám vagy szomorú, mulatságos vagy tanulságos; a lényeg, hogy a tiéd legyen.

A playback olyan improvizációra épülő játék, ahol a színészek a közönségből spontán jelentkező nézők által elmesélt hangulatokat, érzéseket, történeteket jelenítik meg a színpadon minden előzetes megbeszélés nélkül, rögtönzéssel. Az előadás során a játékmester kérdésekkel segíti a mesélőt, míg a zenész zenei improvizációval kíséri a történet lejátszását. Az előadás általában kamarai méretű térben, a színpad és a nézőtér szoros közelségében zajlik. Az egymás élményeire és érzéseire figyelő nézők a színészek játékában saját történeteiket és érzéseiket látják megelevenedni. A váratlanságból eredő meglepetés valószerűtlen, ugyanakkor ismerős: tükörből könnyebb új és más módon látni életünket.

Magyarországon Kiss György Ádám, pszichodráma-vezető hozta létre az első playback színházi társulatot 1992-ben, Rögtönzések Színháza néven. Jelenlegi társulatunk 2006. őszén alakult, tagjai között akad pszichológus és közgazdász, filozófus és papírkereskedő, gépészmérnök és magyartanár. A társulat önfenntartó, támogatást sehonnan nem kapunk.

2007. október 10., szerda

lány-bu-li

volt tegnap este.
Több szempontból előny, pl. rendet raktam. A szomszéd utolsó pillanatban megajándékozott egy fél csirkével (egész csontvázzal), amit szétcincálva gyümölcsök hozzáadásával finomnak mondott saláta keletkezett. Felavatódtak az új ikea-s vizes- és borospoharak. Állítólag koszos belülről a vécém. Az utazások során gyűjtögetett italok lettek hozva, ami persze nem mind fogyott el, úgyhogy most van nekem helyes kisüveg malaga seco, malaga dulce, török viszki (isteni, mint Ábrahám kebelén).
Több érdekes témát érintettünk, pl. mennyi helyre lehet nászútra menni.
Lekkközelebb.


"Összerakjuk az életet bébi" - mondta R. egy tavaszi előadás után. Úgyhogy megyek is, rakom tovább.

Kirakós játék. Először mindig a sarkokat kellett megkeresni.


"Nevetséges lenne - gondolta Jonathan Trotz -, ha az élet nem volna szép!"

PÁLYÁZAT. Melyik író melyik művében ki hol gondolta ezt.
KÜLÖNDÍJ. Aki az eredeti nyelven hozza az idézetet.

2007. október 7., vasárnap

Képek, amit magammal viszek a túlvilágra, ha van.

Tibcsi felkapja Radópetit, és csak pörög, pörög vele az ölében.
Kis madárcsontú férfi a nagy mackó karjai fészkében. Arcán alig-hiszem-el mosoly, szinte már boldog.
Tibcsi előtte Zsófit kapta föl és utána engem, és pörgött pörgött velünk. Kucorogtunk a karjában, élő körhinta forgataga, egy pillanatra mi is szabadon nevettünk.
Az adásról szólt ez, nőnek és férfinek egyaránt lehet.
Ezek miatt gondolom titokban néha, hogy létezik szeretet.
Peti is elhitte akkor, hogy neki is lehet ez, valóra válhat így vagy úgy.

2007. október 5., péntek

Erőszakmentesség

Plágiumaim leleplezése, 1. A cím.
(Esterházy vendégszövegnek hívja, és a posztmodern szerint mindenki használ mindent amúgy is, bár erről megoszlanak a vélemények)

A "The story of my experiments with truth" Gandhi önéletrajzi írásának címe. Meg az én blogomé.
Az előszóban Gandhi leírja, hogy minden tevékenysége - politikai, társadalmi, humanitárius; minden - a saját önismereti törekvéséről szól és annak mentén keletkezett. Továbbá egész szemléletének két sarokköve az erőszakmentesség és az igazság.

Hm. Erőszakmentesség.
Történelemkedvelő ismerős, dél-afrikai útja után: Gandhi és Mandela csak olyan rezsim ellen lehet sikeres, amely saját magát morálisnak tartja, a legitimációjában szerepel a moralitás. Egy náci vagy sztálinista rezsim azonnal főbe lövi őket.
Tatár György Rosenzweigről (kérdésemre, hogy R. mit szólt az I. világháborúhoz): mint minden, a történelemmel realista viszonyban álló ember, őrültségnek tartotta a pacifizmust és tudta, hogy a háború az emberi történelem természetes velejárója.
A Gyűrűk urában a hatalom gyűrűjét úgy kell megsemmisíteni, hogy az ellene küzdők ehhez nem használhatják fel, nem élhetnek az erejével. Mert (szerintük) senki nem tud neki ellenállni. A legtisztább szándékokkal harcba indulsz Szauron ellen. Sorra nyered a háborúkat. Végre győzöl, elfoglalod a helyét, végignézel magadon - és egy szörnyeteg ül a trónon.
Carl Rogers, humanista pszichológus könyvének előszavában: "számára a főbűn - legyen szó terápiáról, tanításról vagy családi életről - az erőszak alkalmazása a másikon"
Feldmár - Jézusról (nem találtam meg a pontos idézetet): arról, hogy lehet-e erőszakot alkalmazni, Jézus végül is arra jut, hogy nem.

2007. október 4., csütörtök

Amelyik fülkét nem lehet bezárni, abban van papír.

2007. október 3., szerda

November 12-13-án Japánban leszek,

ne keressetek.
Ez ugyanaz a munka, ahol nem mentem el Bonnba három napra, mivelhogy nem éri meg annyi macera ennyi időért.
Hát... nem adták fel.

2007. október 2., kedd

Goodbye Bafana

Ezt akarom megnézni! Ki jön? Feliratkozás itt.

Gregory Dél-Afrikában nő fel egy farmon, ahol egyetlen társasága egy fekete kisfiú. Bafana a legjobb barátja lesz, egész nap együtt játszanak, tőle tanulja meg a helyi bennszülöttek nyelvét is. Ám a felnőtt férfi mélyen eltemeti a gyerekkori barátságot a lelkében, maga is mereven hiszi és vallja az apartheid eszméit. 1968-ban feleségével és gyerekeivel Robben szigetére érkezik, ahol a legmagasabb fokú biztonsági intézkedések mellett tartják fogva a fekete bőrű politikai elítélteket, köztük Nelson Mandelát. Gregory nem sejti, hogy milyen nagy hatással lesz gondolkodására és egész életére a gondjaira bízott Nelson Mandela. A film valós emlékeket és történelmi eseményeket idéz. Annak a férfinak a visszaemlékezéseiből készült, aki 20 éven át volt Nelson Mandela börtönőre, és akinek életét és rasszista gondolkodását megváltoztatták a legendává váló politikus egyénisége és eszméi.

Ralph Joseph Fiennes nem angol és nem beteg, de érzékeny és intelligens. És szexi.

Aki addig elolvassa Nelson Mandela: Long Walk to Freedom c. könyvét, azt meghívom.
"No one is born hating another person because of the colour of his skin, or his background, or his religion. People must learn to hate, and if they can learn to hate, they can be taught to love, for love comes more naturally to the human heart than its opposite."
"Egy boldog családról könnyebb leválni. "
Ebben van igazság.
És még inkább igazságtalanság.
Csak nincs kinek felróni.
Illetve ha van, akkor az káromkodás.