Akinek van tetőablaka és tud onnan nyugat felé nézni, gyorsan nézzen ki, mmost, lehetőleg legyen közben a Duna és a Parlament is. Rózsaszín-szürke felhőgomolyokat láthat, súroló fényben narancsos törtfehér tornyokat, és ha mindezt az én ablakomból teszi, akkor törékeny karú gesztenyeágak úsznak közte a kékben.
Ugye megértitek, hogy nehéz mindeközben egy Nagy Amerikai Multi éves üvegházhatású gáz kibocsátási jelentésének excel tábláit bogarászni.
Önfelmentés unlimited.
***
A természet gyönyörű, ha hagyják érvényesülni.
Nálam most egyébként délután van, 15:42, novemberben, 27-én. Csak a blogban másképp jár az idő, és még nem fejtettem meg, hogyan közeledhetünk egymáshoz.
**
Update az eltelt 17 percről
Időközben az utolsó sugarak is lecsúsztak, egyedül hagyva a fehér mészkőtornyokat, és a búcsú után most még utoljára visszanéznek. A kékesszürke gomolyok egyre jobban beterítik az eget de még nem okoznak sötétséget, és ahogy egyre távolabbról dereng a fény a gesztenyeágak között, a törzs sziluettje egyre erősebben feketéllik.
2007. november 27., kedd
2007. november 25., vasárnap
Pszichodráma Béla
Utazásokból hazaérkeztemben szomszéd mondja, hogy jól nézek ki. Mármint szép vagyok, csinos, kisimult, életteli.
Azonnal pasira gyanakodott persze.
Mondom, hogy nem, ez a pszichodráma.
Mondja erre ő, hogy így hívom a kefélést? Vagy az a neve, hogy Pszichodráma Béla?
Micsoda bók.
Credits to Jacob Levi Moreno. (For the development of society and the benefit of humankind.)
***
Megvolt a Titkos Előadás. Tegnap, a Sirályban.
Elnézést mindenkitől, aki azért nem jött el, mert nem tudott róla.
Elfelejtettünk szólni, és csodálkoztunk, hogy 22-en ülnek a nézőtéren a múltkori 70 helyett.
Hát izé.
Pedig sokévi átlagomnál felszabadultabban játszottam.
Credits to Pszichodráma Béla.
***
A bit more on Moreno...
In his autobiography, Dr. Moreno recalls his - now classic - encounter with Freud in 1912.
Well, Dr. Freud, I start where you leave. You meet people in your office - I meet them on the street and in their homes. You analyze their dreams - I give them the courage to dream again. You tear them apart - I help them to put the parts back together again.
Azonnal pasira gyanakodott persze.
Mondom, hogy nem, ez a pszichodráma.
Mondja erre ő, hogy így hívom a kefélést? Vagy az a neve, hogy Pszichodráma Béla?
Micsoda bók.
Credits to Jacob Levi Moreno. (For the development of society and the benefit of humankind.)
***
Megvolt a Titkos Előadás. Tegnap, a Sirályban.
Elnézést mindenkitől, aki azért nem jött el, mert nem tudott róla.
Elfelejtettünk szólni, és csodálkoztunk, hogy 22-en ülnek a nézőtéren a múltkori 70 helyett.
Hát izé.
Pedig sokévi átlagomnál felszabadultabban játszottam.
Credits to Pszichodráma Béla.
***
A bit more on Moreno...
In his autobiography, Dr. Moreno recalls his - now classic - encounter with Freud in 1912.
Well, Dr. Freud, I start where you leave. You meet people in your office - I meet them on the street and in their homes. You analyze their dreams - I give them the courage to dream again. You tear them apart - I help them to put the parts back together again.
Antoine de Saint Exupéry: A déli futárgép
Szerettem ezt az életet, noha nem egészen értettem; szerettem, noha nem volt egészen hű. Voltaképpen azt sem igen tudom, mit kívántam: olyan volt ez, mint valami könnyű éhség...
Sejtettem, hogy amit keresek, a dolgok mögött rejlik. Úgy éreztem, némi erőfeszítéssel végre megérthetem, megismerem és rabul ejtem. S most úgy megyek tovább, hogy lelkemet fölbolygatta ez a baráti jelenlét, melyet sosem bírtam napvilágra vonni.
Sejtettem, hogy amit keresek, a dolgok mögött rejlik. Úgy éreztem, némi erőfeszítéssel végre megérthetem, megismerem és rabul ejtem. S most úgy megyek tovább, hogy lelkemet fölbolygatta ez a baráti jelenlét, melyet sosem bírtam napvilágra vonni.
2007. november 23., péntek
November 24. este : RogSzi a Siralyban
Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz ujra a Siralyban
Holnap, szombat este 7-kor ismet elmeselheted a torteneted. Vagy megnezheted, ahogy lejatsszuk a maset, amirol kiderulhet, hogy nem is annyira mas...
Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz. Jatek, szinhaz, improvizacio. (es en... :-))
Siraly, Kiraly utca 50. November 24. szombat este 7.
Holnap, szombat este 7-kor ismet elmeselheted a torteneted. Vagy megnezheted, ahogy lejatsszuk a maset, amirol kiderulhet, hogy nem is annyira mas...
Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz. Jatek, szinhaz, improvizacio. (es en... :-))
Siraly, Kiraly utca 50. November 24. szombat este 7.
2007. november 14., szerda
Mar Becsben. Kavezo, uberbena billentyuzet.
Furcsa erzesekkel, de kevesbe kavarodva, mint gyakran. Mondhatni jol.
Teljesen varatlan es oszinte oromet szerzett, hogy valaki teljesen varatlanul kijott elem a repuloterre. Meg a Naritara, Tokioban.
Egyebkent sem bantam meg, hogy eljottem. Erdekes volt, tanulsagos, es meg elvezetes is. Emberi kapcsolatok, sot meg melegseg is.
Tanulsagok persze a kapcsolatokat es sajat magamat illetoen voltak leginkabb.
- Tul gyakran jarok poklokat es altalaban teljesen szuksegtelenul. A para targya ugyanaz: rossz vagyok, nem felelek meg, kidobnak, nem akarnak velem dolgozni/talalkozni tobbet.
- Nem szol az egesz vilag rolam. Nem hozzam viszonyul mindenki, nem rajtam keresztul ertelmezik magukat es a vilagot, nem azzal vannak elfoglalva, hogy rolam mit gondoljanak.
- "You are too honest. This is not necessary." -mondta Motoharu (altalanosan, nem a szemelyes ugyeket illetoen; arra, hogy a hazai japan konzulatust kimeritoen tajekoztattam ENSZ-munkank vonatkozasait illetoen).
Most elmegyek megint megnezni, mi van, mert elobb mar elmentem, de annyira nem volt meg beszallas, hogy 20 perc mulva kapnak tajekoztatast arrol, mikor lehet beszallas egyaltalan.Otthagytam a csomagom nagy reszet es most bemondtak valami unattanded luggage-t, ugyhogy gondoltam, megyek es megnezem. Ciao.
***
Ez már itthonról. Rendben lett minden, és igen, előzetes terveimnek megfelelően a reptérről egyenest a Mozdulatművészeti Stúdióba/iskolába hajtattam. És remek volt, ma is, egy hét kihagyás után is. A mozgás, a zene, a testtudat, ráadásul most koreográfiát is tanulunk a stúdiókarácsonyra: és meglepve látom, hogy tudok figyelni ahelyett, hogy azon paráznék, milyen vagyok.
Itthon pedig, miután szépen elpakoltam és elrendeztem, úgy döntöttem, hogy szívemre hallgatok és kiteszem az ágyam melletti asztalra a beszállókártyákat, a pálcikát, a japán írásjeles halkonzerveket meg a teákat amit hoztam: szóval mint karácsonykor, jó végigsimítani a szememmel és a szívemmel az élményeket, még egy kicsit időzöm velük, legyenek együtt a tárgyak, mielőtt betagozódnak mindennapi életembe.
Nagyon jó, hogy elmentem, most nagyon örülök neki.
Holnaptól pedig 4+3 nap Max Clayton workshop. Jelenleg ő az egyik legfontosabb ember az életemben: igazmondó tükör, aki mindezt egy megerősítő és felszabadító módon teszi. A csoport pedig... Része ennek, bár tőlük azért mindig tartok. Mindenesetre let's see. Let's watch.
Furcsa erzesekkel, de kevesbe kavarodva, mint gyakran. Mondhatni jol.
Teljesen varatlan es oszinte oromet szerzett, hogy valaki teljesen varatlanul kijott elem a repuloterre. Meg a Naritara, Tokioban.
Egyebkent sem bantam meg, hogy eljottem. Erdekes volt, tanulsagos, es meg elvezetes is. Emberi kapcsolatok, sot meg melegseg is.
Tanulsagok persze a kapcsolatokat es sajat magamat illetoen voltak leginkabb.
- Tul gyakran jarok poklokat es altalaban teljesen szuksegtelenul. A para targya ugyanaz: rossz vagyok, nem felelek meg, kidobnak, nem akarnak velem dolgozni/talalkozni tobbet.
- Nem szol az egesz vilag rolam. Nem hozzam viszonyul mindenki, nem rajtam keresztul ertelmezik magukat es a vilagot, nem azzal vannak elfoglalva, hogy rolam mit gondoljanak.
- "You are too honest. This is not necessary." -mondta Motoharu (altalanosan, nem a szemelyes ugyeket illetoen; arra, hogy a hazai japan konzulatust kimeritoen tajekoztattam ENSZ-munkank vonatkozasait illetoen).
Most elmegyek megint megnezni, mi van, mert elobb mar elmentem, de annyira nem volt meg beszallas, hogy 20 perc mulva kapnak tajekoztatast arrol, mikor lehet beszallas egyaltalan.Otthagytam a csomagom nagy reszet es most bemondtak valami unattanded luggage-t, ugyhogy gondoltam, megyek es megnezem. Ciao.
***
Ez már itthonról. Rendben lett minden, és igen, előzetes terveimnek megfelelően a reptérről egyenest a Mozdulatművészeti Stúdióba/iskolába hajtattam. És remek volt, ma is, egy hét kihagyás után is. A mozgás, a zene, a testtudat, ráadásul most koreográfiát is tanulunk a stúdiókarácsonyra: és meglepve látom, hogy tudok figyelni ahelyett, hogy azon paráznék, milyen vagyok.
Itthon pedig, miután szépen elpakoltam és elrendeztem, úgy döntöttem, hogy szívemre hallgatok és kiteszem az ágyam melletti asztalra a beszállókártyákat, a pálcikát, a japán írásjeles halkonzerveket meg a teákat amit hoztam: szóval mint karácsonykor, jó végigsimítani a szememmel és a szívemmel az élményeket, még egy kicsit időzöm velük, legyenek együtt a tárgyak, mielőtt betagozódnak mindennapi életembe.
Nagyon jó, hogy elmentem, most nagyon örülök neki.
Holnaptól pedig 4+3 nap Max Clayton workshop. Jelenleg ő az egyik legfontosabb ember az életemben: igazmondó tükör, aki mindezt egy megerősítő és felszabadító módon teszi. A csoport pedig... Része ennek, bár tőlük azért mindig tartok. Mindenesetre let's see. Let's watch.
2007. november 13., kedd
kukucskukucs
Izgalmas絵sヴぁがnyどぉg、cしっぉg亜sz目目とぇ（めｇ
hehehe atvaltott japanra istenbizony nem akarattal
Epp azt akartam irni, hogy csillog a szemem tole, milyen izgalmas es vagany, hogy en Japanban vagyok a tobbiek meg nincsenek Japanban.
na egy kis kinai 莫娃达瓦瓦沙水的机 hehehe ez mar akarattal.
Szoval ismet egy hangyabolyban vagyok, Sao Paolo utan kicsike. Yokohama 8 millio ember. Az utcan folyamatosan felvonulasrol erkeznek vagy arra igyekeznek - az otthoni tomeg szor tiz, akik megsem TOMEG, nem utkoznek egymasba, mincsidegeskedes, nincs egy egy eles mozdulat. Nem vonulnak, hanem aramlanak, siklanak egymas mellett. Koztuk - a jardan! -biciklisek is, nagykereku varosi-falusi biciklikkel. Par emberen feher szovetalalarc - eloszor megijedtem, hogy megint madarinfluenza es nem akarjak elkapni. Az ellenkezoje, ok betegek, es nehogy valaki elkapja toluk, ok fedik le az arcukat. Egesz nap. Vigyazni kell a tobbiekre, hiszen ok fontosak es ertekesek. Mert abba nevelodtek bele, hogy csoportban elunk es figyelunk egymasra. Minden az agyban dol el, ha egyszer ezt belatod ez igy is erzel, nem fogsz osszeutkozni senkivel. Erzekeled a tobbieket, es nem mesz nekik.
Akinek van munkaja, az jol meg van fiyetvees halalosan komolyan veszi. A buszvezeto, a kasszirno, a kalauz. Eletcelja abban a masodpercben, hogy jol adkjon neked vissza. A munkahelyi hierarchia viszont mindenre kihat, nem er veget delutan. - Mentem vecere a cegnel amit auditaltunk. Egy fulke volt, amit eppen a titkarno foglalt el, kint acsorogtam egy kicsit, mire kijott, es amikor meglatott, elsapadt es mentegetoozott. Lelkibeteg lett attol, hogy o, a titkarnom, engem, az europairt, a vendeget, a ceg vendeget megvarakoztatott. Miert, mit kepzelt, bemegyek es felrangatom az ulokerol?
Viszont a vicc igaz. Az Inteligens Veceuloke van mindnehol. BAloldalt szamitogepes kontroll panel, allithatod az uloke homersekletet /futott/, a bide illetve az ontozes sugarerejet /mas helyre jon ki a fenek ala a bide es az ontozo/, a Flash Sound gombon pedig piros kis kottafejek jelzik,hogz az nzyomasra elethu lehuzashangokat produkal. lehuzast viszont nem, ugyhogy a repteren 5 perc leizzadas
na egy kis koreaiㅏㅇㅇ나온곶ㅇㅈ우마오ㅕㄱ엄ㄴ우ㅕㅑㅁ뎌-ㅑ허ㅑ뎌
Ezzel mar mind a negyfajta betutuipust kiprobaltam ami alapertelmezeben itt van hehehe.
hehehe atvaltott japanra istenbizony nem akarattal
Epp azt akartam irni, hogy csillog a szemem tole, milyen izgalmas es vagany, hogy en Japanban vagyok a tobbiek meg nincsenek Japanban.
na egy kis kinai 莫娃达瓦瓦沙水的机 hehehe ez mar akarattal.
Szoval ismet egy hangyabolyban vagyok, Sao Paolo utan kicsike. Yokohama 8 millio ember. Az utcan folyamatosan felvonulasrol erkeznek vagy arra igyekeznek - az otthoni tomeg szor tiz, akik megsem TOMEG, nem utkoznek egymasba, mincsidegeskedes, nincs egy egy eles mozdulat. Nem vonulnak, hanem aramlanak, siklanak egymas mellett. Koztuk - a jardan! -biciklisek is, nagykereku varosi-falusi biciklikkel. Par emberen feher szovetalalarc - eloszor megijedtem, hogy megint madarinfluenza es nem akarjak elkapni. Az ellenkezoje, ok betegek, es nehogy valaki elkapja toluk, ok fedik le az arcukat. Egesz nap. Vigyazni kell a tobbiekre, hiszen ok fontosak es ertekesek. Mert abba nevelodtek bele, hogy csoportban elunk es figyelunk egymasra. Minden az agyban dol el, ha egyszer ezt belatod ez igy is erzel, nem fogsz osszeutkozni senkivel. Erzekeled a tobbieket, es nem mesz nekik.
Akinek van munkaja, az jol meg van fiyetvees halalosan komolyan veszi. A buszvezeto, a kasszirno, a kalauz. Eletcelja abban a masodpercben, hogy jol adkjon neked vissza. A munkahelyi hierarchia viszont mindenre kihat, nem er veget delutan. - Mentem vecere a cegnel amit auditaltunk. Egy fulke volt, amit eppen a titkarno foglalt el, kint acsorogtam egy kicsit, mire kijott, es amikor meglatott, elsapadt es mentegetoozott. Lelkibeteg lett attol, hogy o, a titkarnom, engem, az europairt, a vendeget, a ceg vendeget megvarakoztatott. Miert, mit kepzelt, bemegyek es felrangatom az ulokerol?
Viszont a vicc igaz. Az Inteligens Veceuloke van mindnehol. BAloldalt szamitogepes kontroll panel, allithatod az uloke homersekletet /futott/, a bide illetve az ontozes sugarerejet /mas helyre jon ki a fenek ala a bide es az ontozo/, a Flash Sound gombon pedig piros kis kottafejek jelzik,hogz az nzyomasra elethu lehuzashangokat produkal. lehuzast viszont nem, ugyhogy a repteren 5 perc leizzadas
na egy kis koreaiㅏㅇㅇ나온곶ㅇㅈ우마오ㅕㄱ엄ㄴ우ㅕㅑㅁ뎌-ㅑ허ㅑ뎌
Ezzel mar mind a negyfajta betutuipust kiprobaltam ami alapertelmezeben itt van hehehe.
2007. november 10., szombat
i
Ha létezett is valaha az igazságnak egyetlen tükre, azóta egészen biztosan eltörött.
Eltörött, és mindenkinek jutott belőle egy darab, amibe belenézhet. Belenéz, és lát valamit. Próbálja kisilabizálni, aztán próbálja elmondani. Mindenki csak egy-egy darabkát, egy szilánkot nézhet.
Ezért olyan fontos, hogy meghallgassuk egymást. Együtt talán össze tudjuk rakni. Az én tudásom nem elégséges. Az ő tudása - szükséges.
Belenéztem, és ez volt az igazság tükrébe írva.
***
Bon voyage.
Eltörött, és mindenkinek jutott belőle egy darab, amibe belenézhet. Belenéz, és lát valamit. Próbálja kisilabizálni, aztán próbálja elmondani. Mindenki csak egy-egy darabkát, egy szilánkot nézhet.
Ezért olyan fontos, hogy meghallgassuk egymást. Együtt talán össze tudjuk rakni. Az én tudásom nem elégséges. Az ő tudása - szükséges.
Belenéztem, és ez volt az igazság tükrébe írva.
***
Bon voyage.
2007. november 9., péntek
Kukucs
Kukucs, mert már nagyon régen jelentkeztem.
Gondolatban többször megtettem ám. Az elmúlt napok bejegyzései (selection):
Érzem, ahogy alakul a testem, és lassan helyet ad a lelkemnek. (Alexanderen)
Valóban szürreálisban élünk. Az, hogy égnek a zsiráfok, az a legkevesebb.
Kábé így állok most a japán úthoz, hogy holnap reggel elindulok a frissen megvett békávé bérletemmel Kőbányára, aztán onnan Tokió-Narita (ez a reptere a 30 milliós városnak), majd Yokohama a "limuzin busszal" (ez fogalmam sincs, mi lehet, de jól hangzik, és állítólag sokkal kényelmesebb, mint a metró vagy a vonat). Yokohama a "kínai város" Japánban, úgyhogy egyszerre két kultúra... Szerdán meg visszajövök ám. Két napra kireptetnek Japánba az éghajlatváltozás ellen harcolni (na jó, azért nem ilyen, túlzok egy picit).
Picit félek, az időeltolódás nyolc óra, durva lehet négy napon belül oda-vissza megtapasztalni. Rendesek egyébként (az auditálandó cég fizeti), mert nem küldtek Moszkvába via Aeroflot, se Chinese Airlines, hanem a jó kis Austrian. A Bécs-Tokió leszállás nélkül 11 óra 35 perc, visszafelé 12 óra 10. Nem baj, már kitapasztalom lassan, mi kell a hosszú utakon ahhoz, hogy a fedélzeten kényelmesen elvackolhassam magam. Remélem, jó videók lesznek.
Aki gondolni akar, holnap délben 11:50-kor indulok Ferihegy, érkezés 12:50 Bécs, indulás 13:55, érkezés magyar idő szerint vasárnap hajnal fél kettő, de akkor ott már fél tíz van. Nagymamám már a földgömbön is kinézte, merre járok majd, töprengett, hogy a Sarkvidék felett vagy dél felé kerül-e vajon.
Aki kér valamit, pontos specifikációval adjon jól definiált rendelést. Bálna ne legyek köztük, se zsiráf, sem égő, sem eloltott.
Az elmúlt napokban érzem ám közben, hogy új lakó költözött belém: én magam. Szokatlan még, új, ismerkedünk egymással. Szoknom kell ezt az új társat, mert egészen sokáig meg szeretném tartani, azt hiszem, jó élet-társ lesz.
Az igazán szürreális egyébként a rengeteg felismerés, ráeszmélés, megdöbbenés, úristen, mit hittem, milyen világban éltem én eddig, álmodtam egy világot magamnak, de még milyet, és most kezd kilógni mögüle a valódi, szerencsére még idejében buktattam le magam, és a félelmek előítéletek elbizakodottságok mögött lassan kezd kirajzolódni egy sokkal izgalmasabb, alkalmanként sokkal sokkolóbb valamicsoda.
Gondolatban többször megtettem ám. Az elmúlt napok bejegyzései (selection):
Érzem, ahogy alakul a testem, és lassan helyet ad a lelkemnek. (Alexanderen)
Valóban szürreálisban élünk. Az, hogy égnek a zsiráfok, az a legkevesebb.
Kábé így állok most a japán úthoz, hogy holnap reggel elindulok a frissen megvett békávé bérletemmel Kőbányára, aztán onnan Tokió-Narita (ez a reptere a 30 milliós városnak), majd Yokohama a "limuzin busszal" (ez fogalmam sincs, mi lehet, de jól hangzik, és állítólag sokkal kényelmesebb, mint a metró vagy a vonat). Yokohama a "kínai város" Japánban, úgyhogy egyszerre két kultúra... Szerdán meg visszajövök ám. Két napra kireptetnek Japánba az éghajlatváltozás ellen harcolni (na jó, azért nem ilyen, túlzok egy picit).
Picit félek, az időeltolódás nyolc óra, durva lehet négy napon belül oda-vissza megtapasztalni. Rendesek egyébként (az auditálandó cég fizeti), mert nem küldtek Moszkvába via Aeroflot, se Chinese Airlines, hanem a jó kis Austrian. A Bécs-Tokió leszállás nélkül 11 óra 35 perc, visszafelé 12 óra 10. Nem baj, már kitapasztalom lassan, mi kell a hosszú utakon ahhoz, hogy a fedélzeten kényelmesen elvackolhassam magam. Remélem, jó videók lesznek.
Aki gondolni akar, holnap délben 11:50-kor indulok Ferihegy, érkezés 12:50 Bécs, indulás 13:55, érkezés magyar idő szerint vasárnap hajnal fél kettő, de akkor ott már fél tíz van. Nagymamám már a földgömbön is kinézte, merre járok majd, töprengett, hogy a Sarkvidék felett vagy dél felé kerül-e vajon.
Aki kér valamit, pontos specifikációval adjon jól definiált rendelést. Bálna ne legyek köztük, se zsiráf, sem égő, sem eloltott.
Az elmúlt napokban érzem ám közben, hogy új lakó költözött belém: én magam. Szokatlan még, új, ismerkedünk egymással. Szoknom kell ezt az új társat, mert egészen sokáig meg szeretném tartani, azt hiszem, jó élet-társ lesz.
Az igazán szürreális egyébként a rengeteg felismerés, ráeszmélés, megdöbbenés, úristen, mit hittem, milyen világban éltem én eddig, álmodtam egy világot magamnak, de még milyet, és most kezd kilógni mögüle a valódi, szerencsére még idejében buktattam le magam, és a félelmek előítéletek elbizakodottságok mögött lassan kezd kirajzolódni egy sokkal izgalmasabb, alkalmanként sokkal sokkolóbb valamicsoda.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
