...szigeten lakik a harmadik japan, akit megismertem a fesztivalon. Az oruletbe kergetett, mert alig beszelt angolul, es mar elfelejtettem, milyen frusztralo, amikor negyedszerre ismetled meg a mondatot es csak tagra nyitott szemekkel talalkozol, amelyek mosolyogva invitalnak egy otodik ismetlesre. Okinawan van egy amerikai tamaszpont 20.000 katonaval, tudtam meg tole az elso ot percben, ami elfoglalja a sziget negyedet, es tavaly egy gep az iskolara zuhant.
Erdekes. Ezt eddig nem tudtam, es hatarozottan uj szint visz az amerikai-japan es altalaban a vilagpolitikai-vilagkereskedelemi kapcsolatok ertekelesebe. (Mellekszal: Kubaban, ahova lehet hogy megyek playbackezni es korulnezni januarban jaj de jo, a Guantanamot jogilag berlik, gyakorlatilag, azt hiszem, megszallva tartjak, de errol szivesen meghallgatnek egy elfogulatlan vagy Amerika-parti szakertot.)
Szoval az okinawai, akinek sajnos - oszinten sajnos - elfelejtettem a nevet ami mentsegemre szolvan japan es ehhez meltoan komplikalt volt, Szuts Peterre emlekezteto arca volt. Foleg a szaja es a szeme tukrozte, hogy ez egy idonkent ovatosan visszahuzod0, es a gatlasai felett okos erzekenyseggel szereto ember. Tizeves a fia, meselte, akinek a neve (szinten japan) azt jelenti: enjoyable. Because I want him to enjoy life, teszi hozza, es nevet, nevet elfogodottan.
Belopta magat a szivembe persze, es elfelejtettem a kezdeti megorulest a nyelvi korlatok miatt a miso leves felett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése