.. do you know that, kerdezte Rogerio, amikor Teddel es Paulaval ultunk a 9,9 realos grillezohelyen. Erdekes, nekem is par perccel elotte jutott eszembe, hogy ez nem mindig lett volna lehetseges: hogy itt egyutt vacsorazunk, es velem szemben ul ez a hihetetlenul kedves, erzekeny, intelligens fekete orias. A pincer megall elotte, ha ker valamit, es elmenteben meg hallom, ahogy mondja: senhor.
Rogerio Minas Gerais-bol szarmazik. Ez a Sao Paolotol eszakra fekvo regio, talan a masodik legnagyobb az orszagban (az elso az Amazonas). Ahogy a neve is mutatja (Tolkien is tudta..), banyak, megpedig aranybanyak voltak itt a 18-ik szazadig, ameddig Brazilia volt a vilag legnagyobb aranytermeloje. Ide az aranybanyakba hoztak a rabszolgakat, mig Bahiaba a cukornadultetvenyekre kellettek. Rogerioek kilencen voltak testverek, de ket batyja meghalt kiskoraban furdes kozben. Haromeves volt, amikor elveszitette az apjat autobalesetben, es tizenhet, amikor az edesanyjat rakban: egy evvel azutan, hogy Sao Paoloba jott, mert szinesz akart lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Helóka!
Hát mi is hazaértünk, nekünk egy picit kalandos lett az egész buli. A vonatjegyet egy nappal későbbre adták, mint ahogy kértük, Nagykanizsán megállás, jegyvétel az esti vonatra és 9 óra várakozás. Reggelre Velencében voltunk, 8 órakor kávé, és tea főzés a pályaudvar lépcsőjén majd állkapocs összekapirgálás, mert a vonat Rómáig 105 euró oda és 105 euró vissza. Róma kimaradt, Velence viszont csodálatos...
Megjegyzés küldése