Brazilia a korlatlan lehetetlensegek hazaja

...mondta tegnap Gyula alias Julius, es mivel megigertem neki, ezennel: copyright Vajda.
Egy nagyon ertekes, gondolkodo ember egy elkepesztoen borzalmas sarkany feleseggel. Nyugodtan leirom, ugysem olvassa. Valamint Dolores ugyis spanyol, es spanyolul ontotte az elkepesztoen korlatolt, ostoba, nyilvanvaloan nem igaz, osztalyontudattol hemzsego szoveget.
Gyula '49-ben lepett nemi Andrassy 60-ban toltott idot es verest kovetoen, es harom Becsben toltott ev utan Sao Paoloban kotott ki. Most 83 eves es minden reggel dzsoggolni jar (szohasznalat o).
Egy grillben vacsoraztunk, ahol vegetarianussa nevelnek at az elrettentes modszerevel. A lenyeg a churrasco, a brazil nemzeti eledel: nyarsra huzott, kulonbozo mertekig atsutott huscafatokat hordoznak korbe a nyarsakat egy tanyerba allitva, es az asztalnal a szemed elott szelnek belole (mint egy hordozhato gyros). Mivel sok koztuk az angolos, a tanyer aljan tocsaba gyulik ossze a meleg, piros ver. Valamiert visszahokoltem, mikor meglattam.
Egyebkent van koztuk nagyon finom (belszin), de a felnyarsalt csirkeszivekbol nem tudtam enni.
Elotte svedasztalos rendszeru elo-eveszet, de vigyazni kell, a kezdok mar ezzel jollaknak.
Rogerio is egy ilyenbe vitt minket, ahol all-you-can-eat volt 9,9 reais-ert (ejteni ki: heajsz), de inni ott nem szabad, mert az darabonkent meg plusz 4.

Egyebkent meg adtam egy harmadik eselyt a caipirinha-nak. Az elsohoz a 3+ csillagos szallodaban az asztali tartoban kavehoz kikeszitett szallodai kis cukroszacskot kapta ki a hirtelen mixerre avanzsalt vacsorapincer: a caipirinha ropogott a fogam alatt, es nagyban hozzajarul elso napi sotet hangulatomhoz. A masodikat a chileiekkel ittam allig feloltozve fagyoskodva egy kerthelyisegben (megfazas projekt egyik allomasa, talan), de az sem nyert. Ez most egy igazan jo hely volt, allitolag. Ugyhogy most mar vegleges: kedvenc kis mojitomat a mentalevelekkel semmi sem tudja megverni.