2007. december 18., kedd

egy idézet, ami elgondolkoztatott: psymonológia

Le vagyok nyűgözve a péntek esti vacsoráktól. Azt hiszem ez a legáltalánosabb trend Izraelben (legalábbis Jeruzsálemben biztosan), amely a nem-vallásos és vallásos embereket egyaránt áthatja: meghívni a rokonokat, barátokat, vagy az utcán szembejövő első embert péntek estére, és halálra etetni a legdrágább kajákkal.
A tegnap esti vacsora stílusában az előző ellentéte volt, de ugyanolyan fantasztikus. Két lány vendégelt meg minket. Ők szerezték nekem azt a lakást, ahol most lakok. Flavia és Linda egy pár. Mindketten nagyon érzékeny, intelligens nők, akik teljesen tisztában vannak avval, hogyan szeretnének élni.

Tisztán kirajzolódott előttem, hogy itt és Nyugat-Európában egyre több a nem-hagyományos berendezkedésű család. Ezen lehet mérgelődni, vagy meg lehet tapsolni, de az biztos, hogy nagyon sok embernek másra van igénye, mint a többségi társadalomnak. Ezektől az emberektől meg lehet azt tanulni, hogyan állj ki saját céljaidért, még akkor is, ha az szokatlannak tűnik mások számára. Legyen meg mindannyiunkban ez a bátorság!

(és egy hozzászólás Psymonhoz: Muki)
Talán épp azt kellene megértenünk, világosan megfogalmaznunk, és megértetni azokkal, aki "a család" védelmében próbálják megakadályozni az efféle családok létét és elismerését, hogy a célok valójában ugyanazok: közelség, intimitás, szeretet, törődés, biztonság. És hogy a család lényege nem a saját genetikai anyag átörökítése, hanem az elköteleződés és a törődés, ami az érintettek nemétől függetlenül valóban a társadalom sarkköve.

(fotó: psymon lapjáról)