s szívünk, amely a názáreti ácsot

sohsem dicsérte, már a sárba folyt

(Villon-Faludy)

Dear Colleagues,

It is our pleasure to greet you on the solstice

and wish you a happy holiday season

(dec.22. New Yorkból, egy igen nemzetközi közösségnek)

.

igaz királyunk ő

királyok királyainak királya

.

Életkérdés

A férfiaknak tényleg csak egyfajta orgazmusuk van?
.

Még hogy semmi nem változik ebben az országban.
- Vasútegészségügyi káháté budapesti egészségügyi központ, tessék!
- (kis csend) Ööő... MÁV kórház?
- Nem. Ez a vasútegészségügyi káháté budapesti egészségügyi központ.
- (reménykedve) De fizikailag Önök a MÁV kórház, ugye?
- (kis csend) Igen.

Győztünk.
Több pénze maradt a hajrára, mint a másiknak, állítólag ez is számított.
Az én 10.000 forintommal biztosan.

****

"The American people have spoken, and they have spoken clearly."
Ha ezt nálunk is ki tudná mondani egy vesztes jelölt.
Főhajtás, McCain.

Kicsúszott

letettem a telefont
elmosolyodtam
majdnem nevetve
megráztam a fejem
és azt mondtam:

Hogy szeretlek

Politikai Tárgyú Írás

Álmomban azt álmodtam, hogy választások vannak.
Én elővettem Orbán Viktor fényképét, jó sokáig néztem a fejét, majd bedobtam egy felest.
Ezután elővettem Mikola István és Semjén Zsolt fényképét, jó sokáig néztem a fejüket, majd bedobtam két felest. Elolvastam, amit az illetők írogattak és mondogattak erről-arról, és bedobtam három felest.
Ezután olvasgattam egy kicsit bayer zsolt írásait.
Majd bedobtam öt felest, és a Fideszre szavaztam.
Kitámolyogtam a szavazófülkéből, összecsuklottam az árokparton, és sírtam.
Majd álmomban felébredtem, mennydörgésre ébredtem, mert vihar készülődött, a pálmafák szél alatt hajlongtak és a tenger zölden háborgott. Én mégis megkönnyebbülten lélegeztem fel, álom volt csak, álom volt csupán, de milyen rossz álom. És örültem, hogy nem igaz, nincs már közöm ahhoz a távoli, zavaros kis országhoz, ahol választások idején a lakók ijedtek lehetnek csak, zavarodottak, és mindenképpen nagyon szomorúak.
Úgy ébredtem fel, mint Karinthy, amikor azt álmodta, hogy nagyon öreg már, huszonhét éves, pedig csak tizenhat, és meglátva Büchnert, rájön, hogy otthon van megint, a jó, az igazi valóságban. És én is mondtam volna, édes Büchnerkém, de jó, hogy itt vagy, hol jártam én, istenem, milyen borzasztó álmaim voltak. Böktem volna vigyorogva oldalba a Büchnert, de a Büchner nem volt sehol.

Másfél nap alatt sikerült dűlőre jutnom az "én hogy viszonyuljak hozzá, ha ő ígymegúgy ezmegaz" kérdésben.
Jóismerős Férfibarát inspiratíve hallgatott, követett, opponált, kísérte elemzésemet és egyetértett végkövetkeztetéseimmel.
Majd az alábbiakat ajánlotta figyelmembe:
1. Te egy gyöngyszem vagy.
2. Aki a gyöngyszemet nem becsüli, az hülye.
3. Hülyékkel nem foglalkozunk.

Kaptam egy munkát, amiben szerepet kap egy 49 megawattos kombinált ciklusú gázturbina.
Ez pár éve még elkeserített volna, most nem bánom egyáltalán.
- Te? Te mindig olyan humán lélek voltál – nézett rám az orosztanárnő hitetlenkedve, amikor megtudta, hogy a közgázra megyek. Én is annak tartom magam, mindazonáltal érdekelnek a világ reálisabb jelenségei is. Érdekel minden, ami szükséges a világhoz. Ma erről a nagy válságról olvastam, felsejlett mögötte a rendszer, mennyire összetett, mennyi eleme van, mennyi minden szükséges ahhoz, hogy emberek álmodozni vagy spiritualitással foglalkozni tudjanak, mennyi mindent feltételez.
Tiszteletet érdemel minden, ami hozzájárul, például a gázturbina.

Bonnba indulok holnap, nem pedig Berlinbe, az eredeti terv szerint.
Szomszéd mondja, hozzak neki 1 db orkánkabátot, nejloninget, Lux vagy Fa szappant, egy kiló banánt és egy Playboyt, de arra nagyon vigyázzak, arra vadásznak legjobban a határon.

Tarhonyás lecsót csinálok, libazsíron.
Nem akar levet ereszteni a dög.

Vettem bele bogyiszlóit.
Ebből hármat beletesz, és elhajlik tőle a kanál,
vázolt várható hatást a zöldséges.

Egy felet tettem bele végül, kanál ép, én ellenben érdekesen nézek ki, most, miközben eszem. Süsü, a sárkány.
Finom lett, egyébként.

Az élet célja az integritás növelése: egyre nagyobb integritás egy egyre komplexebb rendszerben.
Egyre komplexebb - mert végre képes komplexnek érzékelni magát, vagyis olyannak, amilyen valójában. Érzékelni egyszerre sokfélének, összetettnek, ellentmondásosnak - vágyaiban, motivációiban, érzéseiben; és nem levágni, távolítani, lehasítani, mit kezelni képtelen, mert csak az így kényszerből leegyszerűsített rendszert képes befogadni.

Mindez eszembe jutott, mivel ma hajnalig erről beszélgettünk (softly speaking, ha a rekedtre ordibálás belefér), illetve ide lyukadtunk ki konszenzussal. Kiindulópontunk volt ezotéria vs. szkepszis, érintve a lélek, a testtől független lélek létét vagy nemlétét.

Szívembe zártam, amikor Szkeptikus először fogalmazott óvatosan a lélekről.
Arról volt szó, hogy a cél az integráció: a test, az érzelmek és...
( szkeptikus helyesel) igenigen... a test, az érzelmek meg a miafasz.

Mi történik, ha felnőttnek kijáró udvariasság keveredik gyerekeknek szánt nyelvbe?
Mondjuk felnőttől vesznek vért egy gyermekkórházban.
A környezetben szokatlanul nagyméretű pácienst nővérke instruálja esemény után:

Úgy, és akkor tessék nyomni a bibikét legalább öt percig...
.

and then compassion will be wedded to power
and then both men and women will be gentle
and then both women and men will be strong
and then the greed of some will give way to the needs of many

Tudd meg ma és vedd szívedre,
hogy az Örökkévaló az Isten az égben fenn és a földön lenn,
nincs más.

Álénú - "Isten királysága"
A záróima modern változata, illetve az eredeti ima vége.

Survival pattern

Most, hogy szeles nyári napokat és langyos lágy estéket excel táblázatokkal vagyok kénytelen tölteni, egész nap Máté Péter szól.

Áttértem a folyamatos mosogatásra, hogy gyorsabb legyek, mint a hangyák.
Eddig én vagyok nyerésben.
folyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokmosogatokmosogatokmosogatokmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosanmosogatokfolyamatosan

Nincs mentség, csak magyarázat

"Kifejezetten sajnálatos, hogy homoszexuális személyek megszólás tárgyai és erőszakos cselekedetek áldozatai voltak és továbbra is azok. Efféle viselkedésmódok megérdemlik az elítélést az egyházak pásztorai részéről, bárhol is történnek. "
-„Magyarázatok a szexuáletika egyes kérdéseihez” és „A katolikus egyház püspökeihez - a homoszexuális párok lelkigondozásáról", római Hittani Kongregációl

EZ ITT A LINK HELYE, BÁRMELYIK EGYHÁZ ELÍTÉLŐ NYILATKOZATÁRA.

Rengeteg ember adott hangot mélységes szomorúságának és megrendülésének. És rengeteg elképesztő véleményt is lehetett olvasni. És most nem a kődobáló pár százra gondolok, hanem a "minek provoláltak a buzik" több százezerére, a közönyösökre, a nem gondolkodókra, a titokban kicsit "úgy kellett nekik"-ekre.

A történtek és ezek a vélemények engem is megriasztottak és elkeserítettek. Ugyanakkor rájöttem, hogy ez hiba. Mert nem érhettek meglepetésként. Ilyen emberek mindig is voltak.

Ilyen nézetek mindig is voltak. Nézeteket és nem embereket akarok látni korlátoltnak, félelem-vezéreltnek, kicsinyesnek, gondolkodásra kényelmesnek. Az ember, az több ennél. Ahogy egy meleg sem csak egy nemi identitás, nem lehet csak azzal azonosítani, leszűkíteni, csak "annak" látni. Ahogy azt az embert sem, aki erről számomra visszataszítóan gondolkodik, egyébként pedig értékeket és növekedési lehetőséget rejthet.
De erről így gondolkodik (nem gondolkodik), és ez szörnyű.

Ekkor mi a teendő?

vigyázzatok

Jártomban-keltemben beugrottam rég látott közeli ismerőshöz, csak egy beköszönés végett. Lépcsőházban álldogálva csöngettem be. Ajtót résnyire nyitott, fejét vízszintesre igazítva dugta ki óvatosan. Kiderült, nagy a meleg, úgyhogy nincs rajta, speciel, semmi.
Középkorú, jól karbantartott férfiegyed. Most már biztosan tudom, pedig tényleg nagyon vigyázott, csak a feje látszott az ajtóhoz lapítva.
Meg mögötte a szép, nagy, teljes falat beborító előszobatükör.

Űrhajók támadnak a Fény utcai piacon

Ha nem jön be a környezeti közgazdaságtan meg az emisszió, fodrász leszek.
Ma kezdtem. Férfifejet nyírtam, puncsos boci jégkrémért.

De legalább mások blogján.

Nem teljesen sikerül.

Terveim szerint átmenetileg kussolni fogok. Több okból.

Olimpiai Zeusz, a fair trade és a kapitalizmus védőszentje

Az Olimpiai Zeusz temploma. Örök kedvencem.

Megmaradt épen, sokkal jobban, mint az Akropolisz. Egy hegyoldalban áll, felröppenő galambcsapatok és göcsörtös olajfák között. Fehér márványoszlopok, zöld és barna olajfák, rózsaszín leanderek, kék ég.

Átjön az "antik görögség múlhatatlan ragyogása", a társadalom, ahol Russell szerint az ember utoljára lehetett egyszerre intelligens és boldog, mert a maiban vagy intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye. Abban a múlhatatlanban még Zeusz, a főisten, az istenek és a mindenség királya, a vihar és a villámok ura is alá volt vetve a Moiráknak, a sors akaratának. Amelyen belül mégis önmagával szabadon rendelkezett, alkotott, elbukott, létezett.

Zeusz általános szupervízor volt (general commissioner), de egyes, az ember és a közösség számára kiemelten fontosnak tartott területeket külön is figyelmébe ajánlottak. Ő volt az eskük őre: a leleplezett hazugok egy szobrot állítottak Zeusznak az olümpiai szentély előtt (vajon mennyire lehetett tele?). Az adott szó. Fogadom, megtartom.

Továbbá ő volt a méltányos kereskedelem (fair trade? :-)), az igazságos haszon és a piacok őre. Lehetne ma a globális kapitalizmus és a neoliberális közgazdaságtan göndörödő szakállú védőszentje?

Sürgősen vissza kell mennem Görögországba.

Ez kristályosodott ki bennem ma először, ébredés után, tejeskávé után, morfondír után.
Sürgős és halaszthatatlan élnivalóm van nekem ottan.

Monastiraki az egyik metrómegálló, ahonnan megközelíthető az Akropolisz. Imádok ott feljönni, és meglátni a Roman Agora romjait a mozgólépcső tetejéről. Imádok ott sétálni, inkább hitetlenkedve kóborolni, fehér márványoszlopok, utcazenészek, árusok között.
Tegnap illetve ma fél egy körül indultam volna vissza onnan, öt metrómegállóra lakom csak, de késő volt, a BKV ott is bezár. Jött a rengeteg sárga egyentaxi, gondoltam nem lehet gond, nem lehet drága.
Vagy de. Vagy ha van egyáltalán, nekemnek. A görögök görögök, nincs mit tenni, erre már többször rájöttem. Vagy nagyon kedvesek, vagy nagyon nem azok. Most egymás után kérdezte a kocsiból a sok kövér fekete bajuszos ver?, Ambelokipi, mondom, mire no, ennyi. Az egyikkel továbbhaladt a tárgyalás, disz iz rédiótakszi, szögezte le sötéten, Ambelokipi fiftín juroz. Már kezdtem elgondolkozni, mi lesz velem, mikor megáll egy ugyanolyan sárga, benne fiatal, még bajusztalan. Ambelokipi, bólogat jesz jesz, hau macs, fór fájv juroz. Nem tudtam rendesen egyébként, hova megyünk, a cím soha nincs meg csak az utca, meg a legközelebbi metrómegálló. Görög voltát meg tagadta meg ő sem, du ju hev a bojfrend, de nagyon kedves volt. Az óra a végén 5 euró 1 centet mutatott. Hatot adtam neki, sziksz juroz? kérdezett vissza, for mí? hitetlenkedve, boldogan.
És, ahogy léptem ki az autóból és fordultam vissza becsapni az ajtót, pillantásom a földön egy ott heverő egyeurós érmére esett. Felvettem, én is, hitetlenkedve, talán boldogan.

Átmenetileg megjöttem egy picit, de mire elolvassátok, már itt sem vagyok megint.

Megint elhúzom a csíkot egy időre, jól

Több részletben megyek és jövök, egynapos szösszenetek beiktatásával, megnézni, megvan-e még a világ. Először indulok holnap reggel Hosszúhetény-Püspökszentlászló, utoljára megjövök június 9, Athén-Herakleitou.

Remember me :-)

meg-mondások

"Annyira megszoktam már, hogy terhes vagyok..."
- őszinte barátnő a nyolcadik hónapban, önmagán hitetlenkedve.
Fura lesz utána, az biztos.

"Bababogyó, gyere!"
- kigyúrt kopasz egy kisméretű fehér yorkshire terriernek, annak, amelyiknek piros masniba kötik a fején a haját.
Leszakadt lélekrész?

Lakberendezési gyorstanácsadás

A takarítás csodákra képes.

Takarítás, turistaszezonban

Beindult a turistaszezon. Ezt onnan látom, hogy a kis lépcsőn - végén a csöpp barokk díszkúttal - ami az ablakaim alatt visz el, folyamatosan áramlanak a népek a Vár felé. Ezt akkor látom, amikor kinézek az ablakon, vagy kihajolok, most épp kirázni a porrongyot, most épp japán turisták fejére.
Amikor leviszem a szemetet, a kapualjban fotózó németekkel találkozom. Ezentúl jobban ki kell öltözni a szemétlevivéshez, érdekes öltözeteket tudok előállítani így itthonra, egyébként is a kényelem az első, de itt pláne. Nem blamálhatom magunkat.
Vagy de. Az is izgalmas lehet a világörökség felé gyalogolva, látni egy helybelit, aki takarít és leviszi a szemetet. Én is kíváncsian nézegettem, bárhol jártam. Jó volt Velencében látni a nénit dagadt bokákkal és a cekkerrel. Nagyon helyes kis néni volt, tényleg. Jó volt nyugtázni, Velence nemcsak rózsás-szürke márvány, kéklő tenger és reneszánsz festmények, hanem bevásárolni igyekvő nénik is, akik ugyanúgy kispekulálják, mikor jó még, jó reggel, még a nagy meleg előtt.
Nekem nem tetszik, ha skanzenné válnak a helyek. Jobb, ha laknak bennük, élnek és takarítanak, és rázzák a porrongyot a turisták fejére. A harmadikon lakom, úgyhogy nem is vészes, egyáltalán.

Ott volt.

na hol

És támadt nagy erős szél
amely a hegyeket megszaggatta és a kősziklákat meghasogatta
de az Úr nem volt abban a szélben.
És a szél után földindulás lett
de az Úr nem volt a földindulásban sem.
És a földindulás után tűz jött
de nem volt az Úr a tűzben sem.

És a tűz után
a földindulás után
a nagy és erős szél után
mindezek után
és mindenek után
egy halk és szelíd hang hallatszott.

Vajon fontos volt-e, mit mondott egyáltalán?

Rózsát más kertjébe ültetek, mégis lábaimnál nyílnak

Gyereknek általában nyitottak vagyunk és édesek. Könnyen kapunk figyelmet és segítséget. Felnőttnek általában elromlunk, de szerencsére segítségre se szorulunk már. Legalábbis legtöbben.

Van, aki felnőttként is segítségre szorul. A fogyatékos gyerek megindító, a fogyatékos felnőtt zavart okoz. Sokszor idegesítő vagy irritál. És a küzdelmek, a csalódások, a szenvedés nem mindig előnyére formálja a személyiséget.

Ma tizenkét fős "közönség" előtt "léptünk fel". Idézőjelben írom, mert nem éreztem annak. Tizenkét fogyatékkal, vagy inkább segítséggel élő felnőtt ült körül minket félkörben. Három látássérült (egyikük teljesen vak), két hallássérült, négy egyhén értelmi fogyatékos. Egy tréningprogram keretében találkoznak szombatonként - fél ötkor kel, aki Debrecenből utazik - , az idő első felében személyiségfejlesztő-kommunikációs gyakorlataik vannak, a második felében praktikus tudnivalók, esélyegyenlőség, jogvédelem. Mert ahogy egy történetben felbukkant: mert a világ is sérült... Figyelemre mindkét oldalnak szüksége van. Megnyílni és kapcsolódni mindenkinek nehéz. Nekünk is, színészeknek. Ahhoz, hogy ők közösségre ismerhessenek bennünk, nekünk egymáshoz kell tudnunk kapcsolódni a színpadon.

Rájuk figyeltünk, nekik játszottunk. A történeteik a bizalomról szóltak, az önbizalom lassú épüléséről, a meg-megtalált közösségről, közben előjöttek a csalódások, a kihasználás, a visszavonulás. Régen éreztem magam ennyire jól. Régen éreztem azt, hogy igen, ez a playback, ezt akarom, ezért szeretem. A végén egyikük, 90%-os látássérült, egy verset mondott köszönetképpen. Egy egyszerű, olvasva egész biztosan szentimentális vers arról, hogyan kap adva az ember. Rózsát más kertjébe ültetek, mégis lábaimnál nyílnak.

Megjöttem Hollandiából, jól

Egyre jobban tetszik ez az ország, nem tehetek róla, nekem bejön a rend, tisztaság, szervezettség, együtt az egyénivel, emberivel, kreatívval.
I'm a big-big girl in a big-big world, énekelte a géphang leszálláskor. Én is így éreztem magam, együtt növekszünk, a világ meg én.

.

Megint elmentem Hollandiaba, jol

Sot, ha korulnezek, mar itt is vagyok tulajdonkeppen.
Jo nekem.

Fotók: VadSzéder 2008.

Most érkeztek AndiHugitól. Kevés kép tetszik magamnak rólam, ebben közelről most valami igen. A többiek is. A második képen a házigazda egy vendéggel, majd a tárgyi főszereplők.

az első cigi (mostanában kering a neten)
"And Rebekah lifted up her eyes, and when she saw Isaac, she lighted off the camel."
Genesis 24:64

Nem tudtam egyébként, de a szótár szerint is: to light (mondjuk off nélkül): leszáll (lóról.
Magyarul:
Rebeka is feltekintett és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről,

Ma este 7 óra: Rögtönzések Színháza a Lakmusz

.

egyszer csak úgy ránézni arra, amiben egyébként benne élünk

Április 30. szerda este 7, Repeta Sarok, Curia utca 2. (a Curia utca és Veres Pálné utca sarka, a Ferenciek terénél)
.

.. egyszer ránézni arra, amiben egyébként csak úgy élünk

Playback színház. A történetek színháza.

.
Tényleg, ma van a szülinapom.
Ezért volt olyan ismerős.
Jé.

"Ne hagyd, hogy a fejedre szarjanak! Hát van neked szád is...!"
- biztatták kedvesen, hogy mondja meg a magáét, ha már nagyon elege van.

Újra Brazíliában

Újra Brazíliában találtam magam a munkanappá váló szombat reggelén. A rendelő felé igyekeztem egyébként, konkrétan harmadszorra, első két nap a kartonozóig jutottam és fordultam vissza a várakozó tömegek megtekintése után.
Haladtam a széles utcán, két szélén ládák, bizakodó facsemeték, reggeli napfény. Innen még nem mentem gyalog, a tájékozódás amúgy sem erősségem, így örömmel láttam, nyitott boltajtó előtt két férfi beszélget, megkérdezhetem merre is van ez a Feketesas utca. Nem tudjuk, de megnézzük az útvonalkeresőben, válaszolt a szemüveges, hosszú haja hátul összefogva, és már fordult is befelé, bár nem biztos, hogy lesz internet-csatlakozás, tette hozzá. Már próbálta is, addig álldogáltam kint-bent, utcán, boltban, előtérben. Kedvesek voltak és természetesek, nem ajnároztak bizalmaskodva csak segíteni próbáltak, erőfeszítéssel, rászánt idővel, gondolkozással.
Brazíliában éreztem így magam, senki nincs egyedül, bármi gondom van, meglátok valakit, fordulhatok hozzá, megáll, figyel, segíteni fog. Egyszer elköhintettem magam egy nyitott boltajtó előtt, mire a boltos kirohant egy csomag mentol-eukaliptusz cukorral, extra erős, vigyem el, hát én köhögök, szükségem van rá. Pénzt nem fogadott el persze.
Nem lett internet-csatlakozás egyébként, de nem is bántam, mentem tovább a nyugodt reggeli napban az élménnyel.

Tündének

.
ne félj
mikor vizen mégy át
én veled vagyok
és ha folyókon
azok el nem borítanak
ha tűzben jársz
nem égsz meg
és a láng meg nem perzsel téged
mert vizet öntök a szomjúhozóra
és folyóvizeket a szárazra
ne félj
mert én veled vagyok
(Ézsaiás könyve)
.
írsz
én nem tudom
nem akarom
szív a szívben
fájdalom

A polgármester meg sem szólalt egészen Orenséig: az ő elméjébe is egy egészen különös eszme fészkelte be magát.
Miért van az, hogy az ember iránti gyűlölet - még az olyan ember iránti is, mint Franco - elmúlik az illető halálával, míg a szeretet mintha tovább élne és egyre növekedne a végső elválás és végső hallgatás után is.
Mennyi ideig, tűnődött bizonyos félelemmel, képes ez a szeretet tovább növekedni?
És mi végre?
(Graham Greene: Monsignor Quijote)

Mostanában nyűgös vagyok és nyafi, durcás, lusta és agresszív.
Előnyömre változok, határozottan.

Nyílt nap és egész napos ingyen táncórák a Mozdulatművészeti Stúdióban: április 25.

A tánc a legemberibb művészet, hiszen nem kell hozzá semmilyen eszköz - se vászon, se ecset, se kő, se agyag, se hangszer, se betű - hanem csupán maga az ember. Ha a táncot értékeljük, akkor az embert értékeljük.
(Dr. Dienes Gedeon)

Tánc a Táncért
A Tánc Világnapja alkalmából április 25-én pénteken ingyenesen látogatható nyílt nap a Mozdulatművészeti Stúdióban. Előképzettségi szinttől függetlenül, teljesen kezdőtől a profiig.

Táncórák reggel 10-től este 7-ig. Este táncfilmek vetítése.
Külön ajánlom az alábbi órákat:
Pálosi István: Mozdulatművészet (10:00-11:20)
Buday Melinda: Limón alapok (11:30-12:50)
Magusin Anna: Modern tánc (14:30-15:50)

Különleges: 17:30-tól Gyermektánc - Mozdulatművészet gyermekeknek (Fenyves Márk ), illetve Mozdulatművészet Kármán Judittal (az Egészségügyi Főiskola volt adjunktusa; Berczik Sára-féle mozdulatművészet, klasszikus balett és gyógytorna egyben).

Részletes program: itt
Bejelentkezés szükséges! info@mozdulatmuveszet.hu, 321 9745, 20 - 361 7821

Széder of the Year

Ezen voltam, most, kábé 16 perccel ezelőttig.
More coming later soon.

És előtte a biciklizés.... mmmm.... kész hedónia.

***
Kicsit megmagyarázom a bizonyítványomat, mert egy csomó széderen voltam idén, kettőn, pont amennyi hanukán is a télen.

Az első széderben az volt jó, hogy alapvetően a barátaimmal voltam, akiket ismerek és kedvesek nekem. Jó volt nézni őket, hullámozva oldalra dőlni, nevetni, és persze enni rengeteget. Hárman voltunk nem zsidók a tizenháromból. Fura volt és egzotikus, amikor a két fiú feltette a kipát. Lehet, nekik is kicsit. A többség is mintha zavarban, miért is csináljuk ezt, csináljuk végig. Megtartjuk, vagy tartani akarunk valamit, ami távoli, ködös és homályos, nekünk is jó lenne tudni, mi lenne az?
Fura érzés volt hallani, hogyan hozták ki atyáinkat Egyiptomból, nem az én atyáim voltak, nem rólam szól. Akkor hozzám sem? Morfondíroztam, milyen érzés lehet úgy mondani, hogy saját magamról beszélek. Így ez csak az övék, és annyiban szól hozzám, hogy ez az övék, akiket szeretek, de új volt rájönni, hogy ettől még semmit nem lett az enyém.

Másodszorra tizenheten voltunk és szerintem én voltam egyedül nem zsidó. Nem olvastunk fel a hivatalos liturgiából gyakorlatilag semmit, hanem pszicho-szocio-kulturális értelmezés és együttgondolkodás volt a sztori alapján. És ez rengeteget adott. Régóta gondolom, hogy a judaizmus asztalánál másoknak is van keresnivalójuk, hogy a tanítások a nem zsidókhoz is szólnak, és fontos megismernünk azokat. És jó megismerni azokat az embereket is, akik ezt hordozzák, magukban és gondolkodásukban. Van amikor ez közeli, van amikor távoli, de megismerendő és megértendő. Most egyébként közeli volt, ahogy a judapestről(től) is sokat tanulok és kerülnek közel emberek, válnak egyszerre kedvessé és tiszteletreméltóvá, anélkül, hogy ők bármit is megtudnának rólam vagy tudnának a létezésemről. (Ez persze nem igaz, az ember akár a kérdéseivel is rengeteget elárul magáról, hát még.)

Ami még fontos volt:
- a respect-tengely a mátrixon, azaz a másik integritásának és narratívájának tisztelete és elfogadása, akkor is ha ez más, mint az enyém. És hogy ez nem ugyanaz, mint az észlelt különbség ignorálása érzelmileg vagy gondolatilag a "béke" érdekében (ez utóbbi tegnapi találmány, még kidolgozás alatt)
- mivel vagy kivel szemben, mihez vagy kihez képest tudja magát elsősorban szabadnak az ember
- magán: mennyi idő valójában nem is megismerni, de elkezdeni megismerni valakit

***
Érdekes ez a blogolás. Hova vezetnek dolgok, ha elkezdi végiggondolni őket az ember, amit György Péter szerint csak akkor lehet megtenni, ha közben leírják. Mi miről szól, miről is szól, miről szól valójában. És kire tartozik, ez itt másként is kérdés, mennyire érint vagy érdekelhet egy másik, akár ismeretlen embert itt a netnagyvilágban.
A fentiek után még kétszer ennyit írtam, magamnak, amire rájöttem, dolgokról, emberekről, magamról, és arról, mi igaz másként illetve máskémnt is abban, amit ide írtam.

Kabbala és cégbíróság

Kedd reggel elmaradt a kabbala előadás (az, ami előtt néha pálinkázni szoktam).
Ó, akkor elszaladok a cégbíróságra, mondtam bölcsészhallgató-társamnak, aki nem másoddiplomás, hanem első, és nem harminchat éves, hanem tizenkilenc.
Ó, az biztos nagyon érdekes, mondta ő, és nevetett, és kicsit elhúzta a száját.
Nevettem én is és mentem tovább, el a cégbíróságra. És arra gondoltam, hogy tényleg érdekes.

Érdekes, hogyan intézik ügyes-bajos, apró-cseprő dolgaikat az állampolgárok, kicsit és nagyot, nagyot és nagynak véltet. A rengeteg sorbanálló nagy része saját cége ügyében izeg-mozog, jár el, törzstőkét emel, vagy megszüntet.

és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált
(Kosztolányi: Halotti beszéd)

Érdekes, hogyan szervezi ezt meg a közösség, milyen elvek mentén és miért, hogyan szűrődnek le gyakorlattá célok és eszmék. Hogy mi van amögött a rövid mondat mögött: "A bíráknak nincsen ügyfélfogadási idejük", miután felsorolják az ügyintézők, a csoportvezetők és a hivatalvezető ügyfélfogadási rendjét.

Tikkun olam, a világ helyreállítása, a világ tökéletesítése. Mindenki reszelget valamit, jobb esetben, ha ez a szándéka. Ha emellett dönt. Ha felismeri és vállalja. Vagy fel sem ismeri, akár. A művészet és a társadalmi felelősségvállalás egyáltalán nem idegen egymástól, sőt. És még szarkasztikusan és részben sem igaz, hogy "a jó szociológus nem találkozik emberekkel".
Franz Rosenzweig, akit Heideggerrel egy szinten említenek a XX. század filozófusai között, azzal utasította vissza a neki felkínált katedrát egyébként végtelen udvariassággal, hogy a továbbiakban valódi emberek valódi problémáival akar foglalkozni. És amilyen felismerésekre eközben jutott, harmadik féléve tanuljuk.

Sztrájk, alma, eső. Kapcsolat.

Akartam, (nem akartam), egész délelőtt ez foglalkoztatott, és végül kibeszélhettem a BKV-sztrájkot egy értelmes emberrel.
A Városmajori zöldségesnek fekete bajsza van és jövő hónapban lesz ötvenkilenc éves.
Kinőttem én már abból a korból, hogy bármi is idegesítsen ebben az országban, mert úgy szar, amióta megszülettem...
kezdett bele, ami leegyszerűsített helyzetértékelésnek is tűnhet, bár közélet és politika jelenlegi állapotát nála képzettebb elmék is így értékelik manapság. Kielemeztük a sztrájkjogok gyakorlásának lehetőségeit és korlátait, érintve az angol analógiát a nyolcvanas évekből, egy hónapig nem járt a vasút, de ráfaragtak, mert a Margarét Szecsör bekeményített, aki alapvetően jó fej volt, ebben is egyetértettünk. Abban is, hogy lehet vitatkozni az elégséges szolgáltatási színvonalról, de a nulla az nem az, ez egészen biztos.
Indulatok nélkül beszélt, ez vonzott benne, érdekelte és érintette a téma de nem függött tőle, és volt benne humor. Almáért mentem be eredetileg, innen ered a nexus, mert láttam a kirakatból, van neki rengeteg. Kértem hat darab idaredet, aztán két jonagoldot és két jonatánt, majd még hat gálát, mert azt később vettem csak észre. A hatos tehát a nyerő, állapította meg, így kezdődött. Egyébként reggel nyolcra kórházba mentem volna kezelésre, ehelyett egy órát gyalogoltam az esőben, nem volt jó.

minden relatív
Ma berepült az első légy. Az a nagy, hangosan zizegő, kövéren fekete, gusztustalan fajta.
Hurrá, tavasz!

Amit tudni akarsz a kibocsátás-kereskedelemről...

Április 3-án csütörtökön este fél 7-kor az ELTE Lágymányosi campusán

Éghajlatváltozás és kibocsátás-kereskedelem: tévhitek és tanulságok

Meg tudjuk állítani, vagy alkalmazkodnunk kell hozzá?
Mi okozza, és mi állíthatja meg? Kísérletek és kezdeményezések - a megállítására? (lehet? érdemes?) - alkalmazkodásra? (mivel jár?)
Környezeti, gazdasági, társadalmi vagy politikai kérdés?
Egyáltalán létezik-e, és tényleg ennyire fontos?
Kibocsátás kereskedelem - már a levegőnket is eladjuk, hogy mások tovább szennyezhessenek?
A fejlett és a fejlődő országok szerepe. Mit tehet és tegyen egy tízmilliós európai ország?
Milyen hatással lesz - a politikára, a villanyárakra, személyes életünkre és fogyasztási szokásainkra?

Előadó, majd beszélgető: Pogány Anikó
volt erőmű stratégiai igazgató és a Környezetvédelmi Minisztérium vezető tanácsosa, jelenleg az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény alatt működő szakértői munkacsoport tagja

A pontos helyszín:
ELTE Lágymányosi Campus 1/A épület (Északi tömb), -1 szint, a TÁTK könyvtár előtt
Akit érdekel, szívesen van látva!

Holland útibeszámoló türelmeseknek

(mert hosszú, de érdekel, mit szólsz hozzá... úgyhogy megköszönöm, ha megírod)

(első élményömlés)
Hóesés, hallgatag fenyőfák és a nemzeti park bölényei, a rengeteg és még annál is több bicikli, a férfimodell kalauzok, a házak barnásvöröses téglái szépen, sorban, rendezetten. A Rijksmuseum (Amszterdam egyik legjobb helye) festményein a színek és a fények, az az isteni sajt a reggelinél ami különböző érleltségi fokokban kapható, féléves léptetésekkel kétévesig megy el és 9.75 eurónál kezdődik, szauna, lubickolás. A rengeteg vonatozás. Egy jó megbeszélés a legelején (2.5 órányi munka), tettjel nélküli hányásszag az amszterdami hostelben, eső, eső, eső, szél, szél, szél, hadakozás kiforduló esernyőkkel, éjszaka bőrigázás. Valószerűtlen városkép, csatornák és téglaházak, valószerűtlen élet, bicikli nagykabátban, gyerekkel, tűsarkűban, bárhogy. Valószerűtlenül tiszta levegő, ami csak a ferihegyi leszálláskor tűnik fel. Virágboltok, sárga tulipán. Nagyvonalú emberek nagyvonalú nyugalommal.

Nemzeti park, Veluwezoom (ilyen nevek vannak) Arhnemtól délre

A nemzeti park európai bölénye (EU) és annak bölénylepényei

Ezek szerint - máshol - lehet más a világ, és a morfondír, hogy miért lettek ők olyanok, amilyenek, bár meglepett rájönni, hogy Budapest sem annyira más, ha más szemmel nézem.

(rólam)

Megérkezéskor a szokásos extázis, megrészegít, hogy ura vagyok az életemnek, az idő adott, de hogy térben hol leszek, az az én döntésem.

Kellenek pillanatok, amikor az ember megéli a szabadságát, akár jobban is, mint ami akkor valójában valóságos. Mert a határok tágulnak, velem együtt növekednek és mennek odébb, ha tudok menni utánuk és beleállni abba, ami épp akkor lehetségessé válik. A korlátok egy időre eltűnnek, szabályozott és rendezett módon egy új darab világ kapcsolódik hozzá az életemhez. Az újdonság aztán az immár megújult régi részévé válik, belesimul és hozzárendeződik, a keretek újra feltűnnek, de egy kicsit ismét tágabb lett a lakás, több a levegő.

A nyelv is segít a törlésben és megújulásban, átmos, ahogy szlalomozok a nyelvek között, segít új módon viszonyulni és kikényszeríti a más keretek közt gondolkodást.

Mennyire más most, mint augusztusban, Brazíliában. Akkor jófej fiatal utazónak akartam tudni magam, büszke voltám rá, hogy megállítottak a kábítószerellenőrök. Most nem érdekel, mit szólnak hozzám, a hányássszagú hostelben vagy a jó szállodában.

Ellekom egy kis falu a nemzeti park határán. Temetőjében egyetlen zsidó sírkő. 1942-ben haltak meg mindhárman.

(róluk)

Szóval itt más a világ. Egy ország, ahol fél Magyarországnyi területen másfél Magyarországnyi ember él (16 millió a 43 km2-en). Ennek ellenére nincs milliónál nagyobb városa, és így nincs tömeg és nincs légszennyezés, ami Budapesten a két legvacakabb dolog. Kiegyensúlyozott az egész, erre tudatosan is törekednek: a főváros Amszterdam, a közigazgatási központ Hága, a legnagyobb kikötő Rotterdam, a legnagyobb egyetem Utrecht...
- Minden kalauz szabadidejében férfimodell, és angoltagozatos iskolába járt.
- A buszsofőr úgy néz ki, mint Sólyom László, csak jobban beszél angolul.
- Sajtnevű városokból sörnevű városokba lehet utazni (Amstel-Gouda, két euró kilencven.)
- A megbeszélést a világ legnagyobb emissziós tőzsdéjével egy pályaudvari bisztróban tartjuk. A vonat egyébként is központi helyet foglal el a hollandok életében (a másik a bicikli). Az egyik résztvevő Barbe, nagyon szimpatikus nő, a WWF holland irodájának (amely a világ legnagyobb nemzeti irodája) klímarészlegét vezette évekig. Ujján jegygyűrű, ugyanúgy mint Maximén, aki kétméteres szőke óriás magyar feleséggel. Mindketten nősek.
- Felszáll egy fülbevalós sokpiercinges gyerek, a seggén lóg a gatya mint itthon, az obligát lyukak is rajta, de kezében előkészítve a menetdíj, pontosan kiszámolva, hogy ne kelljen bajlódnia Sólyom Lászlónak a visszajáróval, akivel nevetve és tisztelettel elbeszélgetnek. Mindkettő polgár.

ház és fala

(morfondír és a történelem alakító ereje, ahogy a múzeumokban láttam)

Pragmatizmus, ez egészen biztos az egyik vezérlő elv. A legsikeresebb kereskedőnemzet egyike (Rotterdam máig a világ legnagyobb kikötője), azt pedig másképp nem lehet. Amikor a bős-nagymarosi (máig sikertelen) rendezésen dolgoztam, akkor gondoltam, hogy mi, magyarok gyakran az elveinket védjük és nem az érdekeinket. A Rijksmuseumban a münsteri békének külön terem van szentelve, amikor 1648-ban a hét németalföldi tartomény megegyezett a spanyol királysággal függetlenségükről. Külön festmény a procedúra minden állomásáról. Négy négyzetméter az aláírásról, a delegátusok egymással szemben, a katolikus spanyolok a feszületre és a Bibliára esküsznek, a protestáns hollandok két ujjukat emelik a magasba: nincs más, csak a lelkiismeret. Újabb vászon az azt követő ünneplésről. Külön vitrinben az alkalomra akkor vert érme: "Pax una trumphis innumeris potior", Egyetlenegy béke erősebb számtalan győzelemnél.

A megszületni vágyó Hollandia a teljes XVII. századot végighadakozta, első felét a spanyolokkal (ezt zárta le a münsteri béke), majd a konkurens tengeri hatalom-jelölt angolokkal. A fő fegyvernem a flotta volt ennek megfelelően (a hajózás egyébként is elképesztő, akkor még nem volt gőzgép, vitorlákkal jutottak el Amerikáig és hajózták körbe a bolygót - megújuló energiaforrásokkal...). 1653-ban az angolok blokád alá vonták a holland kikötőket, mire nyolcvanéves háború tört ki. Számtalan tengeri csata, elképesztő, hogy nem sajnálták a hajókat, a kiállított makett minden kis darabja műremek, fafaragások, orrán kitátott szájú oroszlán bömböl, oldalain gazdagon megrakott elefántok vonulnak. És a festmény, ahol mindezek tömegesen állnak lángokban és pusztulnak el, emberek tűz és víz között vetik magukat a mélybe, a tűztengerből a hullámok közé.

A reflexió, a humor és az ezt kísérő önirónia ugyanolyan nélkülözhetetlen a valóságban való eligazodáshoz, a sikeres kapcsolatteremtéshez, együttéléshez és kommunikációhoz, szóval a világkereskedéshez, mint a másik elfogadása és a tolerancia. 1638-ban már vallási türelmet hirdettek teológusaik, és az 1614-es tündéri festmény, a Fishing for souls görbe tükre csúfondárosan mutat be mindenkit, katolikusokat és protestánsokat egyaránt, ahogy csónakjaikból buzgón sietnek a fuldokló lelkek önzetlen segítségére. Távolságot tartva, de mégis valami melegséggel közelíteni saját dolgainkhoz, nagy művészet.

Máshol kezdődött nekik a történelem és az európai fősodorba való bekapcsolódás, nekem erre az 1000 van begravírozva, Írországban is furcsa volt IV-V. századi kelta keresztes sírköveket böngészni. Mennyire más a kultúrtörténet fősodrában lenni, ahol megtörténtek azok az események, amiről a periféria történelemkönyvei csak szólnak. Itt akkor kezdődtek el igazán a dolgok, amikor II. Pippin frank király legyőzte a frízeket a VII. század végén, hatszázvalahányban.

A kalauzokról nincs képem, sajna.

(foly. köv. , a Rijksmuseum képei még csak most jönnek)

ébredések

Utazásból hazatérve sok mindenre ráébred az ember, amit addig nem, vagy másképp tudott.
Ma reggel például a konyhában állva nyúltam a megszokott kis szivacs után, és ráébredtem, hogy hat napja nem mosogattam.
Mit mondjak, ki lehetett bírni.

Egyébként csak annyi biztos, hogy Hollandiába megyek.

Ma kérdezik, melyik városba. Mondom, nem tudom.
És tényleg. A cég Rotterdamban székel, a megbeszélés Utrechtben lesz, de lakjak Amszterdamban, mert az a jó.
Maxim, akivel dolgozom (kétméteres szőke - "kicsinek és feketének éreztem magam", foglalta össze madárcsontú barnahajú jógatanárom, hogyan érezte magát kint) egy munkanapja közben olyan természetességgel váltogat városokat, mintha azt mondaná, átugrik a Blaháról az Astoriára. Az az érzésem, országon belül metróval közlekednek, és a városok a megállók, Kecskemét - Debrecen viszonylatban.
Majd kiderül. Viszem a kispárnámat.

Amszterdamba megyek...

A Húsvétozz Hollandiában akció keretében.

Tippeket szívesen várok, hova menjek, mit nézzek.
Meg útikönyvet is, akinek van kölcsönbe ilyesmi.

Puszi!
:-))

A sejtjeim mélyén nem víz áramlik, hanem valami állandó, mindent túlélő szomorúság. Általában nem tud magáról. Egy ideig látszhat másnak, de mindig kiderül. Ebből vagyok alkotva. Bárhová nyúlok, azt érem.
Bárhova indulok, mindig visszajutok egy szürke tenger partjára, egyedül. Tompán csillogó és végtelen. Olyan mély, mint semmi más. Ott nincs mit veszteni, és megnyerni sem lehet, semmit. Nem érdemes. Lélegezhetek, lassan, mélyen. Ott el lehet képzelni, hogy lehet sírni is.

Nem kell lemondanom semmiről, mert már megtettem, amikor nem volt az enyém. Nem tudtam, mit akarok, de én akartam így.
De nem én akartam először.
Valaki felelős.
Most már én.
Azért is, amit nem én akartam. Nem én akartam először.

Így jó.

Always remember, the ability to repress... is actually a vital survival tool. Without it... might not have survived.

- Are you scared?
- No.
- You should be.

öklöd, mikor lecsapni kellett....................... mindig megállt a félúton

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint –
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el –
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton –
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

Egy időben nagyon tetszett, most nem tudom, miért jutott eszembe, illetve ahogy átfutottam, az ámen-es sora miatt, azt hiszem.
A nagy Karinthy. Struggle for life.
Egyszer, mikor feljutott a létra tetejére a hegedűjével.
JUTALOM, AKI MEGMONDJA, MIRE GONDOLOK! A szerk.

***
Ha az ember fogyókúrázik, ér átjönni frissen átsütött libatöpörtyűvel, lesózott lilahagymával és házipálesszel?
Naugye.
Méghogy én tehetek róla.

(Ez jól hangzik, de csak félig igaz.)

kompromisszumok és kölcsönös engedmények, nem pedig totális megoldások

Pont egy éve írta tótavévé ezt, amit azóta is az egyik legjobb cikknek tartok a témában.

Nem az a baj, hogy vannak forradalmi ünnepek, hanem hogy nem nagyon van más. Valamit nagyon szétbaszni, juhé! – ezt a pillanatképet örökítjük meg a történelmünkből. Hogy mennyire jártunk jól utána, és hogyan folytatódott a sztori, az mán mindegy, az a kalandregény függeléke.

Pedig szimbólumértéke volna a kiegyezésnek: tudomásulvétele annak, hogy vannak mások, másik országok, netalán erősebbek is, és hogy együtt kell működni velük. És hogy szét lehet baszni valamit nagyon, de a vége az lesz, hogy nekünk kell összerakni, meg még ki is kapunk.

Ha lenne emléknapja a kiegyezésnek, az lehetne olyan, mint a karácsony. Akkor mindenki megkísérelhetné megbeszélni a dolgokat. Realitásokat felmérni, másik érveit meghallgatni, ilyesmi. Egy nap, amikor megemlékezünk arról, hogy lehetségesek kompromisszumok, kölcsönös engedmények, nem totális megoldások, és akár el is lehet viselni, ha mások mást mondanak. Különben örökre azt fogja tanítani magának ez az ország, hogy valamit szét kell baszni, oszt’ arra leszünk büszkék: ennyi magyarnak lenni, és nem több. Pedig több.

Legyen béke, szabadság és egyet nem értés. Mindhárom egyszerre. Legyen ünnepe a kiegyezésnek.

***

Kabbala és hááázipálesz... ó óó óóó

Reggeli szomszédolás közben Jószomszéd megkínált egy kupica házipálinkával, melynek erősségét "lófingató"-ként jellemezte nemes egyszerűséggel.
Nem tudom, a lóra hogy hat, engem teljesen kiütött.
Utána jutott eszembe, hogy tízkor "Bibliai kánon és kabbala" előadásom van.
Ciki hangosan énekelni?
Hátha nem veszik észre.

"Az a mi szerencsénk, hogy nem a szocializmusról népszavaztunk. Úgy megnyernénk, hogy megint negyven évig örülhetnénk neki."

Egy jó komment elefánt bejegyzésére - roark (kicsit tekerd lejjebb) :

Szerintem nem kell irracionalitáshoz folyamodni, hogy megmagyarázzuk az eredményt, elég, ha medián szavazóban gondolkodunk. Ma Magyarországon azok, akik adót fizetnek (és így finanszírozzák az egészségügyet és az oktatást) kisebbségben vannak. A népszavazás arról szólt, lesz-e transzfer az adófizetőktől az adót nem fizetők felé, és lett, mert az utóbbiak egyszerűen többen vannak.

Orbán színházas hasonlatát felhasználva, Magyarországon a többség se befelé, se kifelé menet nem fizet a színházban, legfeljebb a mosdóban még le is szereli a csaptelepet és hazaviszi a zsebében. Szerintem nagyon jó, hogy ez egyre világosabb lesz mindenkinek, ez volt a népszavazás értelme. Majd azok, akik eltartják az országot, észreveszik hogy nem érdemes, és elmennek külföldre. Aki meg itt marad, az magára vessen, az üzenet elég világosan jött át vasárnap.

Biztos vagyok benne, hogy a nemmel szavazók vagy tudatosan távolmaradók iskolai végzettsége, jövedelme, átlagosan fizetett adója fölötte van az igenekének. Nem tudom, ez mennyire PC, de sajnos így van. A fenti kommentben pedig - ugyanemiatt - sajnos van némi igazság.

Ja, és, ceterum censeo, ezért nem engedi Alkotmányunk népszavazások kiírását költségvetési (adóforintokat) érintő kérdésekben. Shame on you, Alkotmánybíróság.

***
Lapszemle cont'd. Tótaw is tetszik. Ő van most a címben is.
Érdekeset számol és a fentihez hasonló következtetésre jut.
A nyolcmillió választásra jogosultból kétmillió egységes szavazat kell az eredményességhez.
A nyolcmillió választásra jogosultból három és fél millió az adózó, a járulékfizető. Ebből majdnem egymillió közalkalmazott, akinek nemcsak az adóját, de a fizetését is az állam (=a többi adófizető)fedezi. Úgyhogy a "valódi" befizetők két és félmillióan vannak.
Nincsenek elegen egy népszavazáshoz.

Elmegyek és nemnemnem. Hogy miért:

Megírom most, a blogokra nem vonatkozik az egyébként értelmetlen és fölösleges, a magyar politika látszat-szabályainak jórészéhez (pártfinanszírozás) hasonlóan képmutató úgynevezett kampánycsend. Illetve az talán azért szükséges mégiscsak, mert egyébként az aláírásgyűjtéshez is használt aluljáróbeli kempingasztalos dudálás-üvöltözés a szavazóhelyiségek felé vezető utakon is elterjedne, pedig az alapban is megőrjített. De itt a blogban nekem szabad, ide az jön, aki akar, nem az, akinek amúgy is muszáj. Nem vagyok se közszereplő, se közorgánum, beszélgetek magammal.

Szívem egyik részéből mondanám, mint áldott emlékű Pista bácsi, volt cserkészcsapatom örökös tiszteletbeli parancsnoka: Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok. Mindenki tegye, amit meggyőződése diktál, jobb, ha gondolkozik, de hogy mire jut, az az ő dolga.

Másrészt viszont nagyon örülnék minden egyes többlet elmenőnek és nemnemnem szavazatnak. Illetve a kórházi napidíjban nem képeztem ki magam, de ott is valószínű.

Nagyon jól leírták mások, hogy miért kell így tenni, itt (a hírszerző következtetéseivel nem értek egyet, hogy a bojkott a legjobb, de az okokat gyönyörűen bemutatja) és itt (MaNcs, ha megtalálom a neten).

Nem tudom, mire megyek el egyébként, ez nem népszavazás, azt költségvetési kérdésekről nem lehet tartani. Ez valami más. De most az a helyzet, hogy levezethető, hogy a leghelyesebb elmenni erre a valamimásra és hitetlenkedve, de népszavazni szakmapolitikai kérdések technikai részleteiről. Dolgoztam Minisztériumban, láttam, mi a jogalkotás, elképesztő analógiák jutnak eszembe. Szavazhatnánk jövő héten a kén-dioxid kibocsátási határértékekről, külön 50 MW alatti és feletti erőművek esetében, a kérdésfeltevés egyébként legálisabb, a levegőt közvetlenül szívják az érintettek és nem költségvetési tétel. Megkérdezhetnének, ahogy most megkérdeznek, értünk hozzá, ahogy ehhez is, én és mi mindannyian. Sok dolgunk lesz, készüljünk fel, sok fontos kérdés van még az országban.

Egy, csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami számomra ennek a rémisztő valaminek a legfontosabb mozzanata. Az okokat kerestem, hogy fordulhatott ez elő, ki volt a főhülye vagy a főaljas abban, hogy ez az őrület kialakulhatott.
A demokratikusnak szánt intézményrendszer, amiben élünk, legfontosabb záloga a checks and balances-nek nevezett szabályozórendszer, ami meggátolja az egyes szereplők önérdek-követésének olyan mértékét, ami már a rendszert ásná alá. A pártok józan belátására és önkorlátozására ebben nem lehet számítani, addig mennek el, amíg tudnak, megmutatta már az SzDSz a taxisblokád alatt 1990. őszén, hiányzik az elemi szolidaritás és közösség-érzés a másik, épp kormányon levővel. Az egyes pártok lehetnek hülyék, nem feladatuk nem annak lenni, nem elvárható, hogy ne kezdeményezzenek népszavazást olyan kérdésekben, amit az Alkotmány nem enged meg. Nem mintha nem tudnák, csak nem érdekli őket. És ezt nekik szabad.

Mert van tizenegy ember, akinek ez a feladata, akiket ezzel bíztak meg és bíztunk meg bennük eddig, hogy ők ezt nem hagyják. Erre tettek esküt, és ezt leírva mélységesen elszomorodok, mert ha egy százalékig is komolyan gondolták akkor azokat a szavakat és nem hiszem el hogy nem, én összehányt aktakupacok mellett tettem köztisztviselői esküt az ötödik emeleten és attól is összeszorult a szívem, szóval ha akár egy icipicit is komolyan vették valaha részben, akkor nem értem, most mit érezhetnek, gondolhatnak. Ha végiggondolom, hazaárulók azok az alkotmánybírói tisztségre ezzel méltatlanná vált magánszemélyek, akik átengedték ezeket a kérdéseket, azok lennének, hátborzongató. J'accuse, vádolom őket, mondhatnám, de mit ér. Végignéztem a fényképüket, elolvastam a követelményeket, kiemelkedő elméleti tudás, legalább húszéves szakmai gyakorlat, törvényi összeférhetetlenség, és nem értem, nem értem, nem értem.

"olyan etikátlan és jogsértő módon került asztalunkra

ez a három, rosszul feltett kérdés"

(hírszerző)

"In God we trust. Others pay cash."

A fentit Jószomszéd találta egy karibi kifőzde oldalán.
Istenben bízunk.
A többiek készpénzzel fizetnek.

**
Ma találtam. Szilágyi Ákos (nem a költő).
Kedves Embertársaim! Itt az ideje, hogy egymásra odafigyelve, közösséget alkotva szeressük egymást, és legyen egymáshoz néhány jó szavunk. Most erre van szükségünk. Ha nem így gondoljátok, akkor dögöljetek meg.

**
Költök.
Pénzt viszonylag sokat.
Tojást szinte soha.
Verset időnként.
Végül is minden attól függ, az embernek mennyi költenivalója van.

A madár

Már régóta van egy madaram. Tulajdonképpen mindig is velem volt. Soha nem tudtam szeretni igazán. Kényszerűségből többször el akartam fogadni, de soha nem tudtam. Sokszor kívántam, bárcsak ne lenne az enyém. Bárcsak ne ő lenne az enyém. A többiek madara mind sokkal szebb. Rosszul bántam vele. Fázott, éhezett, hullott a tolla. Egyre betegebb és boldogtalanabb lett. És teljesen egyedül volt.

Egyszer ezt a beteg, nyomorult madarat odaültettem magam mellé. Kényszerből, utálkozva. Kezdte magát egy kicsivel jobban érezni. Már nem félt annyira. Fényesedtek a tollai. Egyre teltebb lett. Kezdett megnyugodni, néha már tudott örülni. Lassan megtanult játszani, és neki-nekiindulva megtanult sírni is.

Egyszer csak észrevettem, hogy pár tolla kékes árnyalatban játszik. Nem is egy. Különböző színű és árnyalatú kékek jelentek meg a tollában. Ezerféle kék, ragyogók és mélyek. Szikráztak és csillogtak.

A madár még most is visszavonul néha, de már tudom róla, hogy kék. És azt is tudom, hogy ő az enyém. Kék a madaram. Az enyém a kék madár.

"Élni azt jelenti, mint örülni, bármi áron."

Nem tudom, ki olvasta, és ki olvasta végig Rejtő Jenőtől a Csontbrigádot.

- Vigyázat, kérem! Engedelmükkel… ölök.

Gimnazistaként kezdtem bele először, de akkor nem tudtam végigolvasni. Az ismert ponyvaremeket vártam, és fejbekólintó művet kaptam a szenvedésről, az emberiről és e kettő határáról. Mint ilyen, kilóg a Rejtő-regények sorából, és mint ilyet, könnyen tarthatnánk az 1942-ban munkaszolgálatba hurcolt író utolsó - látnoki? - művének, mégsem az. A Csontbrigád 1938-ban született, klasszikusait mint a Láthatatlan légió (1939) vagy a Tizennégy karátos autó (1940) ezután írta.

Most szobafogságomban álltam neki újra, és megint meg kellett állnom.

Jaj annak, aki élve ődöng a sírban, gondolattal, múlttal, vággyal, aki azt hiszi, hogy fontos még, ha rossz, vagy ha fáj, azt hiszi, különbség az, amikor ő markolja a csákányt vagy más tenyér, amelyhez zavaró módon egy ember tartozik, és hite, vágya, véleménye volt.

- Hát kérem! A Hiénákat ezennel feloszlatom. Emberek voltunk és újra azok leszünk. Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is.

Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! Ami fáj, az nincsen! És bennem az ember fáj!

- Emberek vagytok!
- Akkor meg kell halni…
- Meg kell halni! Meg kell halni, de emberek vagyunk!

A Lauder iskola tavalyi naptárában egy érzékeny kisfiú mosolyog a képen. Kamaszként ökölvívó-edzésekre járt, ahol eltörték az orrnyergét. Színészi ambícióikat dédelgetett, aminek hamar véget vetett, hogy beteghordó statisztaként a nyílt színen elejtette Törzs Jenőt. Nyakába vette Európát, Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos. Marseille-ben jelentkezett az idegenlégióba, ahonnan leszerelték rossz egészségi állapota miatt, vagy megszökött, vagy be se lépett.

Bár gyorsan írt, sokat dolgozott, rengeteg kávét ivott és altatókat szedett. Egyre többször volt idegszanatóriumban. Nagybetegen, a nagykátai kórházból hurcolták Ukrajnába. 38 éves volt, amikor meghalt, megfagyott Jevdokovoban. A magyar nyelvű ponyvairodalom Nagymestere, Rejtő (Reich) Jenő.

- Az Ajtó Nem Nyílik Sehova! Ezt kell hinni!
- Az igazat kell hinni! Emlékezzetek!

A kölcsönzésért (helyiérdekű könyvtár, kizárólagos) credits to Jószomszéd Gábor.

Gyere holnap, aztán nekiszaladunk az életnek!

Ezt mondták nekem a telefonba.
Jókedvem lett.

Credits to Ricsi a.k.a. Attila.

Február 29. péntek este 7. Rögtönzések Színháza a Lakmusz

Február 29-én este 7 órakor ismét lehet történeteket mesélni a Repeta Sarokban (V. Curia utca 2.).

Szökőnap. A megálló, ahol négyévente egyszer van megállás. Újból ránézni valamire, ami már megtörtént, de valójában azóta sem hagy nyugton. Vagy éppen most történik, és ki tudja, miért, fontossá vált. Elmesélheted, vagy megnézheted, ahogy lejátsszuk a másét, amiről kiderülhet, hogy nem is annyira más...

A playback színház improvizációra épülő játék. A nézők által elmesélt hangulatokat, érzéseket, történeteket jelenítjük meg a színpadon minden előzetes megbeszélés nélkül, rögtönzéssel. A játékmester kérdéseivel segíti a mesélőt, a zenész zenei improvizációval kíséri a lejátszást.
.
Játékmester: Kiss György Ádám
Zenész: Kenesei Ráchel
Rögtönzők: Czellár Móni, Kovács Nóra, Pogány Anikó, Róna Péter, Snír Péter, Tóth Ricsi Attila

Egy láb jó, két láb jobb

Tegnapi bejegyzésemre csodálkoztam rá nem sokkal utána, hogy mennyire csőbe húztam magam és észre se vettem. Valójában a fél nap előtti másfél bővelkedett tanulságokban (na jó, a csütörtök este mindkettőbe tartozik), csak azokat még levonni se sikerült teljesen. Elsikkadt az apróság, hogy jelenleg két mankóval és egy lábbal közlekedek, itthon, se ki, se be. Az, hogy mi is történt, miért, és mi végre, hol állok tulajdonképpen (bizonytalanul a lábamon) - feltárása még tart. Közben egy barátnői beszélgetés közelebb vitt a feltáráshoz és egyidejűleg újabb területekkel bővítette a feltárandót.

És látom, hogy mindez hogy jelenik meg a blogban, ahol képet festek magamról magamnak és másoknak.

Manipulatív vagyok pár (alap) dologban, illetve jelenleg manipulatív módon működöm, így helyesebb, kicsi, ám fontos különbség. Nem öröm tudni, nem volt öröm megtudni. Többek között P. volt segítségemre, egy októberi előadás után fejemre olvasta az általa ismert összesítést a passzív agressziótól a gyerekes rivalizálásig. Ez a kettő maradt meg bennem főleg. Álltam és hallgattam, ágaskodni kezdett bennem a düh és váltott át szomorúságba. Tehetetlen megadás, tetszik (nem tetszik) ez van, és akkor járok jobban, ha tudomásul veszem és számolok vele, számítok rá, hogy megtörténhet.

Paradox, ahogy egyre jobban kéne bízni a saját reakcióimban és érzéseimben, egyre jobban kiderül róluk, mennyire projekciókkal terheltek, másról szólnak, félrevisznek és legföljebb valami egészen távoli módon sajátok, annyiban leginkább, hogy még így is ez az enyém, jelenleg ilyen vagyok. De azt hiszem, nagyon fontos, hogy sajátomnak ismerjem el. A legnehezebb ismét hátrébb húzni a bábumat a táblán, és belegondolni, hányszor lehettem tévedésben már eddig is, amikor fogalmam sem volt róla. Ilyenkor elhatározom, hogy egy darabig kussolni fogok, nem jött még el az ideje, hogy bármit is hangoztassak.

Ami érdekes, hogy ahogy rendülnek meg véleményeim gyakorlatilag mindenben és válnak stabilan bizonytalanná (tartósan nyitottá), ezt belül mégsem a káosz kíséri, hanem valami mindennek ellenére növekvő biztonságérzet. Most speciel ezt nem érzem, sőt. De majd. Reményhal.

tanulságos és mulatságos

Ez a két szó írná le legjobban életem legutóbbi bő fél napját.
És ez tulajdonképpen nem is olyan rossz.

(végjáték - megkönnyebbülés: egy kommunikáció oda:)
Na!
Te Ló!
üdv
A másik Ló

(végjáték - megkönnyebbülés: egy kommunikáció vissza:)
Bírlak. Bírlak. Csók.

"A legizgalmasabb az élet. Ha kicsit rontunk rajta, az az irodalom."
(Bacher Iván)

"Hogy vagy?"

.
Nem is tudják,
milyen nehezet kérdeznek.
Csak úgy adjak számot az életemről.

Nem tudom megmondani, hogy milyen,
de kétségkívül létezik.

És ez most elég.
Nagyobb bizonyosság, mint valaha is volt.
Jobban enyém, mint bármikor volt.

Túlélem, ha beledöglök is.
.
Annyira fáradt és túlingerelt voltam. Úgy éreztem, az első meggondolatlan illetőnek kitépem a szívét.
.
Kösz, Lilla! Milyen igaz.
- Panaszkodhatnék, de annak semmi értelme.
- (bólint.) Azzal magadat degradálod le.
És a megértést a szemében le sem tudom írni.
...
(képzelt riport egy párbeszédből)
- Mégis nálad alszom.
- Szerezzek reggelre váltás alsónadrágot?

Lábam előtt ült egy madár, majd felröppent. Nehezebb lettem.

ha közelebb van:

élesebben látni, hogy

elérhetetlen

.

A haiku jellegzetes japán versforma, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 szótagosak. Zenei költészet - nem csoda, hogy egyik legnagyobb magyar mestere, az 1945-ben született Fodor Ákos a zeneművészeti főiskola elvégzése után lett költő és műfordító. Az előbbiekben és az utóbbiakban egy kis ízelítő tőle. A kicsiről és a nagyról, istenről és az életről, arról, ahogy a világ megyen. És az abszolút kedvencek, persze, a kapcsolatokról.
.

HALOTTI BESZÉD
Isten álmai

volnánk? És ha: csoda-e,

hogy föl-fölriad?

.

EMPÁTIA
Ágyam, te kedves,

fáradtra-aludtalak?

Fölkelek. Pihenj.

.

állva szomszédos

pellengéreken: m é l y e n

megvetjük egymást

.

micsoda Kert volt!

Virágszándékainkat

tett-gaz verte föl

.
MAGYARÁZAT
Noét se nagyon

szerethették, akik nem

ácsoltak bárkát.

.

CIVILIZÁCIÓ III
robbannék. Békés

célokra alkalmazva

hasadozgatok

.
PONT
Szórakozottan

másvalaki arcával

Mosolyodtam el.

.

Nem támogatom
szépségedet, csak tűröm.
Süssem a Napot?

EGY VISZONY-TÍPUS
életreszóló

távolmaradnivalónk
lehet egymástól

Ne adj igazat.

Neked túlsokba kerül;

nekem meg épp van.
.

AXIÓMA
ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,

az nem is szeret

.

(Ugyanaz)
mert végösszegben

minden számlád vállalom:
sose részletezd

.

***

minden veszteség

fájdalombacsomagolt

megkönnyebbülés

.

Igaz-e?

nemzetközi gazdaság- és üzletpolitika, oáá

Kényelmes dolog egy makroközgazdász jóbarát. Egy telefonra redukálja a választások előtti felkészülést az ország állapotából, van hova nyúlni ha az adóreform és az euróbevezetés valós megítélése és nem érzelmi hatása érdekel. Ha nemzetközi gazdaság- és üzletpolitika szakon végzett, akkor a világ hatalmi átstruktúrálódását, az iraki háborút, Európa vagy Kína prognosztizált szerepét is megvitathatjuk. Megtudhatjuk, hogy mi a food miles - a tescóban kapható angol sárgarépa nemcsak négyszeres agrártámogatást élvez, hanem az utaztatott élelmiszerek a környezetszennyezés egyre nagyobb részét is adják. Morfondírozhatunk az európai felelősségtudatról (éghajlatváltozás) és képmutatásról (közös agrárpolitika, viszonyunk a harmadik világgal).

Mindemellett az ország egyik legjobb fiatal makroközgazdászának finom szarkasztikus humora van. Tízhónapos babájával játszik, pamutból varrt labdákat mutogat. Az ember várná a megszokottat, ezt Jézuska hozta, ezt nagymamától kaptad. De nem. Nem lehet elég korán kezdeni.
.
Látod, Lilike, ezt az európai gyerekeknek csinálták a bangladesi gyerekek.

.

Például a világ legtöbb focilabdája Pakisztánban és Indiában készül, amit nagyrészt Európa importál.

- Az India Munkaügyi Minisztérium felmérése egy régióról: négy családból háromban van gyermekmunka, 11%-uk kilenc éves alatt

- World Cup 2006 Position Paper: A FIFA állítja, hogy a 2006-os focivébé labdái Németországban és Marokkóban készültek szigorúan ellenőrzött körülmények között

- Más erről nem mindig volt meggyőződve: Clean Clothes Campaign és The Dark Side of Football

fecseg a felszín, hallgat a mély

Érzem így olykor a blogban. Locsogok bugyiról és rakott krumpliról, miközben arról, ami igazán foglalkoztat, csak magamnak vagy magamnak is alig merek számot adni.
Olyan könnyű lenne elvéteni, ha ki akarnám fejezni. Félek, hogy idő előtt akarom megragadni, formába önteni, mikor még én is alig érzem.

Mostanában sokszor érzem úgy, ezer apró csodában élek nap mint nap.

Ne félj te a sorstól, én se félek
mélyek a mi kútjaink s mennyi
ér tölti fel újra, a villám
állhat beléjük s nem lesz aszály
csodában élünk -
/Nagy László: Hegyi beszéd - részlet/

Járul még ehhez pár régi-új felismerés, új-ra ismerés, amit lehet, hogy más már formába öntött és megragadott, de igazi meggyőződést mindig a saját tapasztalat eredményez.
Tedd már le végre - mondták minap egy ismerősnek az illető valójában holt, az illetőben még élő apjáról.
Mintha bármit is csak úgy le lehetne tenni, mint egy sporttáskát.
Én úgy láttam, minél jobban le akarod tenni, annál jobban magadhoz kötöd. Ahhoz, hogy letehesd, először magadhoz kell ölelni. Át kell élni. A könnyeket elsírni, a veszteségeket elgyászolni. Jung szerint a legfontosabb lépés a boldogságra való képességhez vezető úton a gyászmunka elvégzése. Dolgokat az elfojtás állapotában nem lehet letenni. Egyszer meg kell adni mindennek a maga helyét.

formáltál engem örömödre

Kedves lány-, hajadon, menyecske- és asszonytársak! Elváltak és özvegyek! Biszexek és leszbikusok!
Magunknak és mindannyiunknak küldöm sok szeretettel. Mert ilyenek vagyunk. Mi is. Egyenként és mindannyian.

Formáltál engem örömödre,

két könnyű lábbal, szinte szállnék,

s ha hirtelen kinőne szárnyam

nem lenne váratlan ajándék,

mert aki lát meglátja rajtam;

ez itt az Isten kedvelt lánya,

akit a szelek körüllengnek

s kinek a tavasz új ruhája.

Formáltál engem örömödre,

de ékesíts fel most csodákkal!

szivárványt küldj sötét szemére,

ha lát, lásson hétszín varázzsal.

Hadd lásson tündéreknél szebbnek,

éjjel nevemre felriadjon,

mint akit kékes villám keltett,

s utána szédülten virrasszon.

Ha jön a reggel minden fényben

harmatban hőben felidézzen,

ha nem lát értem sóvárogjon,

és hogyha lát, hát megigézzem.

Formáltál engem örömödre,

de öltöztess most illatokba!

lépéseim füröszd zenében,

s csillagokat bűvölj hajamba.

Tedd meg most legnagyobb csodádat,

segitsed meg most kicsi lányod,

mert ha nem látom érte sírok,

s ha látom majdnem holtra válok.

Tedd, étlen-szomjan engem várjon,

és sírjon értem apadatlan,

s boríts el minden édességgel,

hogy mindezért megvígasztaljam.

.

Szerzője Hajnal Anna (1907-1977). A Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékéhez tartozott, 1933-tól jelentek meg versei. Mesterének Babitsot tartotta. Verseire állítólag jellemző a felfokozott expresszivitás és a kendőzetlen önvallomás (ez alapján mondjuk lehet), a mítosz-teremtő képzelet, és hite az élet legyőzhetetlenségében. Műfordítói tevékenysége is jelentős (angol költészet - Blake, Burns, Swinburne). Írt gyermekverseket és gyermekeknek szóló elbeszéléseket, fordított ifjúsági irodalmat is.

Trencsényi-Waldapfel Imrével létrehozta a Tóth Árpád Társaságot, ahova különböző műveltségű, világnézetű, származású és társadalmi hovatartozású írók jártak, köztük Radnóti, Szerb Antal, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, de Déry és József Attila is. Összejöveteleiket Hajnal Anna lakásán tartották, felolvasóesteket rendeztek, művészeti vitákat folytattak. A II. világháború idején antifasiszta verseket írt, melyek egy része 1944-ben elpusztult. 1947-ben Baumgarten, 1966-ban József Attila díjat kapott.

.

"Költészetét és tevékeny, aktív emberszeretetét nem lehet szétválasztani."

(Hajnal Annáról kortársa, Vészi Endre)

.

Ilyenek lehetünk mi is. Egyenként és mindannyian.

.

De.

Hajnal Anna 1937-ben férjhez ment Keszi Imréhez, aki a háború után a "kultúrtisztogatás" egyik főfő végrehajtója lett a Szabad Nép kritikarovatán keresztül. Állítólag még saját elvtársai is utálták, és a gyűlöletből Hajnal Annára is csöppent. Ha költészetét tekintve létezhetne is, az ok is elevenen él, ami miatt mégis halott - írja az Irodalmi Jelen.

(sóhaj)

Nekem ez a vers akkor is tetszik.

Az élet meg elképesztően összetett.

Isteni rakottkrumplit csináltam. Ki kér?
Van hozzá koroncói cékla meg bébiubi.

pszichodráma, csoport, búcsúzás és kezdet

.
Boldog névnapot, Ágika!

***

Ő Max.



"Don't worry. Don't analyse. Fill yourself in. It's life."
.
***
.
Talán azért jutott eszembe Max, mert ma elbúcsúztam a második pszichodráma csoportomtól.
Tulajdonképpen a negyediktől, de az első kettőnél semmi szomorúságot nem éreztem (ennyire nem voltam benne, valójában). A harmadiknál (búcsúzásnál a tulajdonképpeni első) nem mentem el az utolsó alkalomra - ez volt az egyetlen, amit mulasztottam a közel két év alatt. És ahogy feküdtem itthon az ágyban (mert ugye "beteg" voltam), ért el a veszteség fájdalma, hogy már nem leszünk együtt soha többé. Velük, akiket annyira szeretek és akik a családom voltak ebben az időszakban, tulajdonképpen, bizonyos értelemben.
.
Most egy asszisztensi csoportot hagyok ott a háromalkalmas próbaidő után. A csoport nagyon-nagyon jó. Már most is kaptam, szeretetből, nevetésből; és kiemelkedett, megjelent, kontúrt kapott a problémám is, amivel foglalkoznom kell.
De egy időben van valamivel, ami most... Ennél is fontosabb? Nem tudom. Nem akarom ezt kimondani. Félek. Hogy akkor komolyan kell venni. Mert kiderül, hogy vannak lemondások és veszteségek, és ezek fájnak, ha szívből és nem agyból áll hozzájuk az ember. És kiderül az is, hogy VÉGES. Végesek a lehetőségeim. Dönteni kell és nem biztos, hogy jól teszem. De amennyire lehet, a saját vágyaim, érzelmeim és értelmem alapján akarom tenni. És kiderülhet, hogy a megismerésemnek is vannak korlátai, bármit is teszek véges marad a tudásom, és a saját jószándékomat sem leszek képes úgy követni, ahogy szeretném.
.
Más lesz ma a stúdió felé lépegetni. Többé nem ugyanaz, ha tudom, hogy emiatt otthagytam az asszisztensi csoportot, amit a nagy VA vezetett és amiben olyan sok jó ember volt (ami annyira fontos). Nem áltathatom magam, hogy ez csak átmeneti múló, hiszen valamiről lemondtam miatta. Vannak emiatt vállalt veszteségeim.
Nem akarom definiálni. Nem akarok agyból előre gondolkozni. Azt tudom, hogy ez nekem a legtöbbet adta az elmúlt négy hónapban. Izgatnak a saját lehetőségeim, saját határaim felfedezése. Örömmel várom, hogy találkozzam velük, és a zenére együtt fedezzünk fel tovább. Az érzés, ami olyankor eltölt, és amikor utána lépegetek kifelé a Szív utcán. Hullámokban átjár. Érzem, ahogy tölt. It's life.
Talán nem kell félni. Talán a felelősségtől sem. Talán a komolyan vételtől sem, mert valójában nem húz le. Ha tényleg vállalom és belülről csinálom, akkor felszabadít. És ahogy be is csuk, újabb örömökre nyit meg.

Fair share

...volt a címe a SzólóDuó fesztivál egyik zsüridíjas darabjának, amely a "mozdulatművészethez legközelebb álló alkotás" különdíját is megkapta.
A MU-ban (versenyprogram) nem ragadott meg, a Millenáris Teátrumban (gála) viszont igen. Teljesen másként érvényesültek a produkciók a más térben és fényben. Egy húszéves cseh lány adta elő, a prágai Duncan Center Conservatory-ban tanul, ott ilyen van.

Fair share.
A jogos rész. A juss. Ami neked jár, amit neked kimértek. Térből, időből, életből, halálból.
Amin belül mozogni lehet.
Amin belül ura lehetsz a testednek, amin belül a térre és időre vonatkozó döntéseket hozhatsz.
És a táncos, a párka, a sors, a végén maga is meghajolt az előtt, aminek már ő is alá van vetve.

"mert amit érdemeltem, rámtalált:
kaptam egy életet és egy halált."
/Márai/

Összességében ez így fair.
Fair?

Fair share.
Tulajdonképpen nem lehet más az életben cél, mint ez. Mindenben.
Felismerés, hogy van jogod nyúlni érte. És a legfontosabbakért nem is fog más helyetted.

Az idők változnak. Új szerződés készül az ember és az istenek között. Az istenek továbbra is uralkodnak a születés és a halál törvényei felett, de e két sarokcsillag közt az ember, ez a fellázadt teremtmény, szabadon rendelkezik sorsával a jövőben.
/Márai/

bugyi

Írhattam volna fehérneműt vagy női alsót is, de minek, mikor a bugyiról lesz szó. Legfeljebb bugyogóra finomítok, ahogy nagymamám mondaná.

Amióta létezem, pamut alsóneműt hordok. Babafenekem pamutpelenkába kakilt, kislányként pamutból hordtam szocialista trikóféléket. Cseperedvén is tartottam magam időszakos megingásoktól eltekintve. Idővel meglepetten konstatáltam ugyanis, hogy az ultraerotikus kínálat szinte kizárólag nejlon, mondhatni műanyag darabokból áll.

Mosási időzítések következtében átmeneti bugyihiányba csúsztam észrevétlenül. Önhibámból persze, figyelmeztető jelek szaporodtak, fiókból apránként apadt a kupac. Először kedvencek fogytak, majd a törzsbugyik derékhada, előbukkantak a hátrasoroltak, megjelentek a snoopysok, jöttek melyeket ilyen vagy olyan okból nem kedvelek, szegélyesek, icipicit dörzsölősek, lehelletnyit szorítósak. Fontos dolgokban faksznis vagyok. És igen, eljutottam az abszolút tökutolsóhoz, felbukkant legeslegalul, csupasz fiók fenekén, a régesrég beszerzett, éveken át rakosgatott, soha ki nem selejtezett, sokadszorra újrahajtogatott, a nagy túlélő, az egyetlenegy darab ultraerotikus nejlonbugyi.

És igen, felvettem, és hordtam gyakorlatilag egész nap, nagy nap, és igen, egyszer és utoljára, mert ki sem mostam hanem hazaérvén rögtön kukába vágtam cipőben ugrálva leráncigálva, takarodjon összes ultraerotikus csipkéjével és flincflanccal együtt, nem mentik meg. Hattyúdalát énekelhette egész nap nadrágomban, remélem tudott róla, nem virrad szép jövő. Mert borzalmas, izzadós, tapadós, próbálja ki aki még nem, illetve dehogy, ne építse ilyen vásárlással a kapitalizmust, higgyen nekem a fogyasztói tesztelőnek, tiltsák be azonnal.

lánybuli on-line

On-line lánybuli és kupaktanács nyilvános jegyzőkönyvezése.
Bevezetett terminológia és levezetett gondolatmenet alapján az ideális pasi a szexőrült nemfasz. A szexőrült fasz hosszútávon levanszarva és felejtős. A nemszexőrült nemfasz izé. A nemszexőrült fasz... ehe-ehe... az igazi kincs.

*** .
Óóó.
Azt hogy írod, amikor valaminek tényleg örülsz és nagyon jó?
....Drága.
....Te.
....Ő.
....Meg ő.
....Meg ő.
....Meg én.
....Mi.
....Élet.

"A reális azt jelenti, hogy rossz, de igaz. És mivel igaz, nem rossz, hanem reális. "
(ő)

Pályázat képaláírásra, esetleg moderntánc koreográfiára

Moderntánc fesztiválon voltunk. Nagyon jó, maga az esemény, a hangulat, az hogy van ilyen, ahogy és akik csinálják, egyebek. A darabok is érdekesek, a tízből igazán két és fél tetszett (összeadva, egy egész és három fél).
De valami hiányzott.
A legtöbb azt akarja elmondani, hogy az univerzum nagyon szétesett és ő is szétesett benne. Ami lehet, mert előfordul.

Amit már nehezebb beletenni, az ez:

.

Leszünk barátok? (cím by Didó). Fotó by Frodófotó.

Azt is énekelje meg valaki, hogy 2006 nyarán két hetven év körüli fejkendős nénike, dagadt lábakkal, zoknira húzott papucsban illetve férficipőben, virágos otthonkára felvett kardigánban délutáni sétára indult egy erdélyi városban. És ehhez kezük kisujján összeölelkezett.
Ennyi.
Pályázatot hirdetek kortárstánc koreográfiára, ennek hiányában képaláírásra. Legyen benne minden, amiről ez szól. Amit a nénik megéltek, a Ceausescu-rendszer, amilyen az életük ma ott, és hogy mi lehet a szívükben, amikor a munkától repedezett és feldagadt kezük kisujját így egybefonják és mennek egymás mellett. Hogy akkor onnan milyennek látszik az univerzum.

***

Jonathan Brazíliában: The question is, whether despite of the deaths we carry inside and outside, can we love and get connected?

***

Update. A leírtak a háromnapos fesztivál második napjára vonatkoztak. A harmadik nap más volt. Újabb következtetésekre jutottam -

mert mégiscsak az a legnagyobb problémája az embernek, hogy megszületünk és megdöglünk

"De egy idő után várom, hogy mondjon valamit arról, amelynek kimondása a költészet lényege, vagyis mondjon valamit a bajainkról, a szenvedéseinkről, a születésünkről, a szerelemről, a halálról. Erről muszáj beszélni, mert mégiscsak az a legnagyobb problémája az embernek, hogy megszületünk és megdöglünk."

/Lator László a költészetről a mai Mancsban/

***

Ma jó:
-- Apacuka felnyársalt húsok jázminrizzsel
-- jógán a testem
-- Rita hangja örül nekem a telefonban
-- táncot nézek
-- egy őszinte és ezért szívet melengető önéletrajz és álláskeresés
Ma rossz:
-- belül szinte minden

***

ugye más is van ezzel így ugye

Nemigaz, nemigaz, ma tízkor keltem, pont két órával korábban mint tegnap, eltökélt szándékkal hogy kibocsátási jelentéseké lesz életem mai napja, és erre mi van, már egy, pedig még igazán nem csináltam semmit.
Lehet, hogy pont ez a baj.
Csak elmosogattam, virágokat megdédelgettem, szomszéd átkopogott muszáj volt szocializálódni egy kicsit, lementem tejért mert amit tőle kölcsönkértem kávéhoz az nem forrt fel, addigra megéheztem úgyhogy csináltam vj-tól tanult tejfölös fetasajtos szalonnás hagymás rántottát*, és erre tessék.
Már egy óra.
Most hátamra veszem házam, illetve laptopom a papírokkal, és indulok helyet keresni magamnak, ahol elfészkelődve télleg a vérpezsdítő feladatnak szentelhetem magam.
Asszem sh kiterjesztett nappalijába megyek.
Ott vár a munka frontja.
Hasta la victoria siempre.

* Fűszeres! Komoly konkurencia! Ilyen komplex ételekre Te nem is gondoltál, ugye?

***

Egy kedves tanáromtól most kértem két hét haladékot egy vizsgámra, amit ő nagyon kedvesen meg is adott. Elmorfondíroztam, mi lenne, ha idetévedne, erodálódna-e nála kredibilitásom magánéleti bénázásaim és időmenedzsment terén fennálló kihívásaim láttán, bár az alapul szolgáló indokok, hogy az ETR nem engedett vizsgára jelentkezni mert tartozást tartott nyilván pedig dékáni engedélyt kaptam a költségtérítés halasztott fizetésére, és addigra a jó időpontok mind beteltek mert mindig hátulról előre jelentkezik mindenki, az változatlanul igaz, és most egyébként is sok a munka, az is.
Úgyhogy alapvetően rendben van az a bizonyítvány, tanár úr kérem.
Akiknek dolgozom, azok meg nem beszélnek magyarul szerencsére.
És azt hiszem, egyébként is rég tudják.
Ismernek.
Ezért dolgoznak velem.
Hm.
...
Most valami új következtetésre jutottam, ami mostanában már többször születgetett, a bizalomról és a felelősségről.
...
(elmentem)

TÁNC: Január 10-15. SzólóDuó 2008 Fesztivál

"Az együttgondolkodás és nem a verseny, az elhivatottság és nem a hivatalosság fontos számunkra. Többre értékeljük a művészi élményt, mint a technikai hibátlanságot. Az eredetiség és a frissesség hívei vagyunk, érkezzen képviselője a világ bármely tájáról."

Az Orkesztika Alapítvány rendezésében SzólóDuó 2008

nemzetközi modern tánc találkozó és fesztivál

Háromnapos nyitott kurzus január 11-13. 11-13 óráig: Kortárs Tánc és Fizikai Színház Anna Piotrowska, a varsói EFERTE Dance Developement Foundation vezetőjével
Élvezet, energia, képzelet, kaland
Hogyan találhatod meg a térben mozgás és a tánc örömét?
Hogyan indíthatod meg érzelmeidet?
Hogyan mozdíthatják meg az érzelmeid az értelmed és a tested?

Január 10. csütörtök 20h Megnyitó Est - MU Színház
Fehér madarak csupasz fákon /Kívánság / Lélek pulóver nélkül / Misszió

Január 11. péntek 20h Versenyprogram – MU Színház
46 / Élet a tojáshéjon kívül / Huljet /Moksha /… nevében / Nexus /No-ünnep / Talán véletlen, talán sors / Távolság / Who are you

Január 12. szombat 20h Versenyprogram – MU Színház
240d - Colectivo Fantasma / "Gondolatok kertje" - … tél / H.amisság/Ö.npusztítás/M.élypont / Lego / Süti / Szimbiózis / Szívem csöndesen pihen, férfira vár / Táncszóló / Tranz / White can TRANCE

Január 13. vasárnap 20h Versenyprogram – MU Színház
A homár / A monológ szomorú vallomás, de szavak nélkül még szomorúbb / Az elsők / Déli Álom / Ez egy férfi / Kijárat / Fókusz B / No. 1-es tanulmány / Szétválasztani / Válótársak

22h Fesztivál party – Mozdulatművészeti Stúdió

Január 15. kedd 20h Gálaest Millenáris Teátrum
A fesztivál nyertesei, valamint az est vendége: Bozsik Yvette „Hommage á Mary Wigman” c. szólójával.

További információ és jelentkezés:
http://www.mozdulatmuveszet.hu/fesztek
Mozdulatművészeti Stúdió: 1077 Budapest, Rottenbiller u. 31.
Tel: +361-3219745, +3620-3617821, +3670-3829200.
e-mail: info@mozdulatmuveszet.hu

.

***

.

Nálam is lehet jelentkezni :-) Péntek este kivételével mindennap megyek. A kurzusra is.

.

még

ragaszkodom hozzá
hogy ne kelljen komolyan venni
ezt az egészet

hogy el lehessen bújni
összegömbölyödve egy fotelban
a mélyéről pislogva óvatosan
körbe-körbe
hogyan járnak-kelnek a többiek

de
én nem

nekem még nem kell

nekem
szabad
.

Olvassunk kortárs költőket 1.: Rakovszky Zsuzsa

Valószínű róla többet is érdemes lenne írni.
A úgynevezett kortárs irodalmi beszédben Rakovszky Zsuzsa nincs túlreprezentálva a mostani Mancs cikk szerint sem, amely bár némi kiegyenlítési szándékkal inkább a költő korlátait firtatja, nem tudja elkerülni a "Rakovszky Zsuzsa fontos költő" megállapítást. Többen az egyik legfontosabb élő magyar költőnek nevezik. A kígyó árnyéka című könyve 2002-ben Magyar Irodalmi Díjat kapott, az odaítélő alapítvány szerint abban az évben ő írta a legjobb magyar regényt. Vannak első látásra nagyon szimpatikus elemek az életében, negyvenkét évesen szülte kisfiát, ötven+/- évesen pedig visszaköltözött szülővárosába, Sopronba, ami egy szabad ember döntésének tűnik, akit nem aggaszt, milyen netwörkölésből eshet ki.

Visszaút az időben gyűjteményes verseskötete most kapható. Addig is egy kis ízelítő.

"Idő se lesz. Idő különben sincsen.
Tudom, láttam: akkor. Ahogy a nap
elérte, a kehes konyhai csap
fénylett, mint egy madárfejű kisisten,

a csőrén kitüremlő, kicsi körtét,
a csöppet lassan érlelte a súlya,
a gyönge vízszár nyúlott vékonyulva,
de mielőtt elpattant - egy öröklét

múlt el, amíg néztem és úgy éreztem,
hogy a világ megoldása bekattan:
hogy Isten: az öröm. Cseppben és csapban
ő csillog, és semmit nem tudsz, ha ezt nem."

(Narkomán. Részlet)

Hogy megismerje, aki Sopronban jár:

"Milyen hőség van itt! Kisül a lelkem.

Ha összeér, mint a csalán a combom

úgy csíp, nyakig csalánban pácolódom

ebben az összeizzadt szűk köpenyben...

Igaz, én mégse kaphatom magamra,

ahogy a tanulólány szokta, egy szál

semmi kis bugyira - örökké ott áll

az ajtóban, hogy a fényt hátba kapja,

s a puszta rózsaszínje átdereng...

"Csak álldigálj fiam", mondom, "felőlem!

Szülsz kétszer, és az lesz, ami belőlem,

belőled is: híg háj, csomós erek."

(Kövér asszony melegben. Részlet.)