Megmaradt épen, sokkal jobban, mint az Akropolisz. Egy hegyoldalban áll, felröppenő galambcsapatok és göcsörtös olajfák között. Fehér márványoszlopok, zöld és barna olajfák, rózsaszín leanderek, kék ég.
Átjön az "antik görögség múlhatatlan ragyogása", a társadalom, ahol Russell szerint az ember utoljára lehetett egyszerre intelligens és boldog, mert a maiban vagy intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye. Abban a múlhatatlanban még Zeusz, a főisten, az istenek és a mindenség királya, a vihar és a villámok ura is alá volt vetve a Moiráknak, a sors akaratának. Amelyen belül mégis önmagával szabadon rendelkezett, alkotott, elbukott, létezett.
Zeusz általános szupervízor volt (general commissioner), de egyes, az ember és a közösség számára kiemelten fontosnak tartott területeket külön is figyelmébe ajánlottak. Ő volt az eskük őre: a leleplezett hazugok egy szobrot állítottak Zeusznak az olümpiai szentély előtt (vajon mennyire lehetett tele?). Az adott szó. Fogadom, megtartom.
Továbbá ő volt a méltányos kereskedelem (fair trade? :-)), az igazságos haszon és a piacok őre. Lehetne ma a globális kapitalizmus és a neoliberális közgazdaságtan göndörödő szakállú védőszentje?
2 megjegyzés:
és este is ennyire kék az ég?!
Hát nappal tényleg annyira kék, mint az utazási irodák reklámjain, úgyhogy még éjszakára is marad ennyi belőle.
Egyébként nem is volt még teljesen éjszaka, maximum csak olyan 85%-ig.
:-)
Megjegyzés küldése