2008. január 24., csütörtök

fecseg a felszín, hallgat a mély

Érzem így olykor a blogban. Locsogok bugyiról és rakott krumpliról, miközben arról, ami igazán foglalkoztat, csak magamnak vagy magamnak is alig merek számot adni.
Olyan könnyű lenne elvéteni, ha ki akarnám fejezni. Félek, hogy idő előtt akarom megragadni, formába önteni, mikor még én is alig érzem.

Mostanában sokszor érzem úgy, ezer apró csodában élek nap mint nap.

Ne félj te a sorstól, én se félek
mélyek a mi kútjaink s mennyi
ér tölti fel újra, a villám
állhat beléjük s nem lesz aszály
csodában élünk -
/Nagy László: Hegyi beszéd - részlet/

Járul még ehhez pár régi-új felismerés, új-ra ismerés, amit lehet, hogy más már formába öntött és megragadott, de igazi meggyőződést mindig a saját tapasztalat eredményez.
Tedd már le végre - mondták minap egy ismerősnek az illető valójában holt, az illetőben még élő apjáról.
Mintha bármit is csak úgy le lehetne tenni, mint egy sporttáskát.
Én úgy láttam, minél jobban le akarod tenni, annál jobban magadhoz kötöd. Ahhoz, hogy letehesd, először magadhoz kell ölelni. Át kell élni. A könnyeket elsírni, a veszteségeket elgyászolni. Jung szerint a legfontosabb lépés a boldogságra való képességhez vezető úton a gyászmunka elvégzése. Dolgokat az elfojtás állapotában nem lehet letenni. Egyszer meg kell adni mindennek a maga helyét.

9 megjegyzés:

vadjutka írta...

Igen, igaz.
De ez az érem egyik fele.
A másik: merj vágyakozni, merj megtenni.

Azt hiszem életemben először írtam le a naplómban, hogy "arra vágyom, hogy....". Pont. Semmi de, vagy csak, vagy sajnos a végén. Arra vágyom, és kész. Aztán majd elválik :-)

I wish the same to you!!

Névtelen írta...

pipa

Anikó írta...

Mit jelent a pipa?

Névtelen írta...

azt, h rendben nagyon tetszettek az olvasottak:)

aandi írta...

nem kell ide írni.
sőt! ha már valamit felteszel az internetre, az onnantól nem a tiéd. Ne add oda másnak, amit épp megélsz. És amúgy sem érdemes a szavak szintjére kihozni mindent...
(Amúgy pedig, aki olvassa a bugyis meg a többi bejegyzért, annak lejön, hogy hogy vagy...:-)...)

Anikó írta...

m: :-) Nagyon örülök.
aa: Hát, nekem azért nem ilyen egyszerű. Akkor minek írom? Miért igénylem számomra fontos emberek idejét és figyelmét valamire, amit én magam nem veszek komolyan, csak szórakozom vele? Nekem az a legszebb, hogy onnantól az enyém is meg az övék is lesz. Közös.
(és sajna nem mindig jön le, hogy hogy vagyok)
Mindegy. Választ valsznű Mr.& Ms. Élet hoz majd. Végül is csak még 4 hónapja blogolok.

Anikó írta...

vj: Én is csináltam már ilyet. Többször. És eddig általában bejöttek. - Ami érdekes, hogy nem mindig volt jó, hogy bejöttek...

aandi írta...

jó, igaz.
De azt, hogy valaki olvas-e téged, azt ő maga dönti el. És innentől (azon kívül, hogy közös), már baromira az olvasóról is szól. És ez komment formájában cseppen le - lásd az enyém itt fent. :-)

Anikó írta...

:-) VÁRLAK!