2008. január 3., csütörtök

You talk too much. You work too much.

- állapította meg az áltörök ma este, szerinte ezért merült le a mobilom akkumulátora. Mire kétszer estem azonnal a szék alá, egyrészt sértődésből, másrészt meg nem ér ezt egy megbeszélés után látni.

Az áltörököt Amir Kohennek hívják. A kétfős török team másik tagja Ürgüplü Özpetek (nem ez a neve, csak majdnem), neki elhiszem, de Amir Kohennek hiszi a piszi, főleg mikor ma a laptopját felnyitva egy haszid világkongresszus képe fogadott, kétezer feketekalapos kicsi ember nagy fehér szakállal.

Egy Magyar Iparvállalat üzleti tervét reszelgetttük a Mammut mexikói éttermében. Szeretem ezeket a nemzetközi dolgokat, ez az egyik előnye ennek a munkának. Két ünnep közt a hollandok jöttek ide bíbelődni az Amerikai Multi kibocsátási jelentésén a Cafe Centralba és a Két Szerecsenbe. Lassan végigeszem külföldiekkel Budapestet az éghajlatváltozás mentén, jobb is, hogy nincs saját irodám.

Törökökkel életemben először dolgozom és nagyon kellemes. Befektetési alap-kockázati tőke társaság, ezeket inkább jéghideg pénzpiaci hiénáknak ismertem, erre ők mint az isztambuli üzletekben, kedvesek, megérintik egymást, meleg barna szemek, érdeklődnek, odafigyelnek, na de ennyire, ilyet mond rólam az ábrándos szemű pénzügyi modellezőjük másfél óra után.
Emellett profik persze, hibátlan angolsággal kérdeznek rá, hogy állok a munkával. Én cserébe újabb és újabb hibákat találok a számításaikban, aminek nagyon örülnek és udvariasan megköszönik. A modellt újrahuzalozni Amirnak kell persze, úgyhogy nem is volt teljesen igaza, speciel azt tényleg el kellett mondanom.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszönöm a visszalopást.
És locsifecsit kéretik nem abbahagyni!..:)

Amúgy a megbeszélt jan 9-i virtuális telefonrandevúnkat szeretettel és köszönettel visszamondanám. Asszem más úton indulok el ebben a nemes ügyben, de ez pssszt, maradjon titok.:)
puszi :)