Tarhonyás lecsót csinálok, libazsíron.
Nem akar levet ereszteni a dög.
Vettem bele bogyiszlóit.
Ebből hármat beletesz, és elhajlik tőle a kanál,
vázolt várható hatást a zöldséges.
Egy felet tettem bele végül, kanál ép, én ellenben érdekesen nézek ki, most, miközben eszem. Süsü, a sárkány.
Finom lett, egyébként.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Hihihi! A bogyiszlói bizony csíp :-)
de még hogy
és hányszor :-)
Másképp csíp egyébként, mint a klasszikus "hegyes erős". A bogyisznak csak az ere erős, a többi szinte íztelen: és más az íze a csípősségének, mint amilyen a hegyes.
A macskapöcs-nek nevezettet nyersen meg még nem kóstoltam.
Hátheló.
Elolvastam egybe, sokat, egyszuszra, jól. Nagyokat kacarásztam közben; bejött Nagymama, hogy neki is mondjam el, mi van. :-) Rá kellett jönnöm ismét, hogy jól írsz. Meg jókat. Elkapott a találkozhatnék.
didódrága!
örülök!
talizzunk!
pusz a tánctáborból :-)
...és? hol a többi (bejegyzés) ???
be-jegy-zést!
be-jegy-zést!
be-jegy-zést!
be-jegy-zést!
be-jegy-zést!
be-jegy-zést!
Megjegyzés küldése