2008. február 28., csütörtök

"Élni azt jelenti, mint örülni, bármi áron."

Nem tudom, ki olvasta, és ki olvasta végig Rejtő Jenőtől a Csontbrigádot.

- Vigyázat, kérem! Engedelmükkel… ölök.

Gimnazistaként kezdtem bele először, de akkor nem tudtam végigolvasni. Az ismert ponyvaremeket vártam, és fejbekólintó művet kaptam a szenvedésről, az emberiről és e kettő határáról. Mint ilyen, kilóg a Rejtő-regények sorából, és mint ilyet, könnyen tarthatnánk az 1942-ban munkaszolgálatba hurcolt író utolsó - látnoki? - művének, mégsem az. A Csontbrigád 1938-ban született, klasszikusait mint a Láthatatlan légió (1939) vagy a Tizennégy karátos autó (1940) ezután írta.

Most szobafogságomban álltam neki újra, és megint meg kellett állnom.

Jaj annak, aki élve ődöng a sírban, gondolattal, múlttal, vággyal, aki azt hiszi, hogy fontos még, ha rossz, vagy ha fáj, azt hiszi, különbség az, amikor ő markolja a csákányt vagy más tenyér, amelyhez zavaró módon egy ember tartozik, és hite, vágya, véleménye volt.

- Hát kérem! A Hiénákat ezennel feloszlatom. Emberek voltunk és újra azok leszünk. Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is.

Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! Ami fáj, az nincsen! És bennem az ember fáj!

- Emberek vagytok!
- Akkor meg kell halni…
- Meg kell halni! Meg kell halni, de emberek vagyunk!

A Lauder iskola tavalyi naptárában egy érzékeny kisfiú mosolyog a képen. Kamaszként ökölvívó-edzésekre járt, ahol eltörték az orrnyergét. Színészi ambícióikat dédelgetett, aminek hamar véget vetett, hogy beteghordó statisztaként a nyílt színen elejtette Törzs Jenőt. Nyakába vette Európát, Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos. Marseille-ben jelentkezett az idegenlégióba, ahonnan leszerelték rossz egészségi állapota miatt, vagy megszökött, vagy be se lépett.

Bár gyorsan írt, sokat dolgozott, rengeteg kávét ivott és altatókat szedett. Egyre többször volt idegszanatóriumban. Nagybetegen, a nagykátai kórházból hurcolták Ukrajnába. 38 éves volt, amikor meghalt, megfagyott Jevdokovoban. A magyar nyelvű ponyvairodalom Nagymestere, Rejtő (Reich) Jenő.

- Az Ajtó Nem Nyílik Sehova! Ezt kell hinni!
- Az igazat kell hinni! Emlékezzetek!

A kölcsönzésért (helyiérdekű könyvtár, kizárólagos) credits to Jószomszéd Gábor.

5 megjegyzés:

frodó írta...

Jó ,hogy látlak!!!

Névtelen írta...

új távlatok Rejtőben, na majd összeszedem ami otthon van tőle:) tegnap hívtalak volna Francia Intézetbe, igaz kicsit későn de nem vetted fel...
remélem minden ok

Anikó írta...

De jó.
Visszahívtalak volna, csak a béna telefon nem mutatja mostanában a nem fogadott hívásokat. Addig amíg lecserélem, biztonságosabb az sms.
Hát, valamennyire.
Remélem ott is! :-)

Névtelen írta...

Pálfi Gy. most csinál filmet a Csontbrigádból! Szerintem nagyon testhez álló neki, és én már nagyon várom!

Anikó írta...

Most ősszel volt egy nagyon jónak mondott (a készítője szerint, aki ismerős) rádiójáték-sorozat is belőle, talán a Kossuthon. Hangeffektekkel, jó dramaturgiával...