2008. március 26., szerda

Holland útibeszámoló türelmeseknek

(mert hosszú, de érdekel, mit szólsz hozzá... úgyhogy megköszönöm, ha megírod)

(első élményömlés)
Hóesés, hallgatag fenyőfák és a nemzeti park bölényei, a rengeteg és még annál is több bicikli, a férfimodell kalauzok, a házak barnásvöröses téglái szépen, sorban, rendezetten. A Rijksmuseum (Amszterdam egyik legjobb helye) festményein a színek és a fények, az az isteni sajt a reggelinél ami különböző érleltségi fokokban kapható, féléves léptetésekkel kétévesig megy el és 9.75 eurónál kezdődik, szauna, lubickolás. A rengeteg vonatozás. Egy jó megbeszélés a legelején (2.5 órányi munka), tettjel nélküli hányásszag az amszterdami hostelben, eső, eső, eső, szél, szél, szél, hadakozás kiforduló esernyőkkel, éjszaka bőrigázás. Valószerűtlen városkép, csatornák és téglaházak, valószerűtlen élet, bicikli nagykabátban, gyerekkel, tűsarkűban, bárhogy. Valószerűtlenül tiszta levegő, ami csak a ferihegyi leszálláskor tűnik fel. Virágboltok, sárga tulipán. Nagyvonalú emberek nagyvonalú nyugalommal.

Nemzeti park, Veluwezoom (ilyen nevek vannak) Arhnemtól délre

A nemzeti park európai bölénye (EU) és annak bölénylepényei


Ezek szerint - máshol - lehet más a világ, és a morfondír, hogy miért lettek ők olyanok, amilyenek, bár meglepett rájönni, hogy Budapest sem annyira más, ha más szemmel nézem.

(rólam)

Megérkezéskor a szokásos extázis, megrészegít, hogy ura vagyok az életemnek, az idő adott, de hogy térben hol leszek, az az én döntésem.

Kellenek pillanatok, amikor az ember megéli a szabadságát, akár jobban is, mint ami akkor valójában valóságos. Mert a határok tágulnak, velem együtt növekednek és mennek odébb, ha tudok menni utánuk és beleállni abba, ami épp akkor lehetségessé válik. A korlátok egy időre eltűnnek, szabályozott és rendezett módon egy új darab világ kapcsolódik hozzá az életemhez. Az újdonság aztán az immár megújult régi részévé válik, belesimul és hozzárendeződik, a keretek újra feltűnnek, de egy kicsit ismét tágabb lett a lakás, több a levegő.

A nyelv is segít a törlésben és megújulásban, átmos, ahogy szlalomozok a nyelvek között, segít új módon viszonyulni és kikényszeríti a más keretek közt gondolkodást.

Mennyire más most, mint augusztusban, Brazíliában. Akkor jófej fiatal utazónak akartam tudni magam, büszke voltám rá, hogy megállítottak a kábítószerellenőrök. Most nem érdekel, mit szólnak hozzám, a hányássszagú hostelben vagy a jó szállodában.

Ellekom egy kis falu a nemzeti park határán. Temetőjében egyetlen zsidó sírkő. 1942-ben haltak meg mindhárman.


(róluk)

Szóval itt más a világ. Egy ország, ahol fél Magyarországnyi területen másfél Magyarországnyi ember él (16 millió a 43 km2-en). Ennek ellenére nincs milliónál nagyobb városa, és így nincs tömeg és nincs légszennyezés, ami Budapesten a két legvacakabb dolog. Kiegyensúlyozott az egész, erre tudatosan is törekednek: a főváros Amszterdam, a közigazgatási központ Hága, a legnagyobb kikötő Rotterdam, a legnagyobb egyetem Utrecht...
- Minden kalauz szabadidejében férfimodell, és angoltagozatos iskolába járt.
- A buszsofőr úgy néz ki, mint Sólyom László, csak jobban beszél angolul.
- Sajtnevű városokból sörnevű városokba lehet utazni (Amstel-Gouda, két euró kilencven.)
- A megbeszélést a világ legnagyobb emissziós tőzsdéjével egy pályaudvari bisztróban tartjuk. A vonat egyébként is központi helyet foglal el a hollandok életében (a másik a bicikli). Az egyik résztvevő Barbe, nagyon szimpatikus nő, a WWF holland irodájának (amely a világ legnagyobb nemzeti irodája) klímarészlegét vezette évekig. Ujján jegygyűrű, ugyanúgy mint Maximén, aki kétméteres szőke óriás magyar feleséggel. Mindketten nősek.
- Felszáll egy fülbevalós sokpiercinges gyerek, a seggén lóg a gatya mint itthon, az obligát lyukak is rajta, de kezében előkészítve a menetdíj, pontosan kiszámolva, hogy ne kelljen bajlódnia Sólyom Lászlónak a visszajáróval, akivel nevetve és tisztelettel elbeszélgetnek. Mindkettő polgár.

ház és fala



(morfondír és a történelem alakító ereje, ahogy a múzeumokban láttam)

Pragmatizmus, ez egészen biztos az egyik vezérlő elv. A legsikeresebb kereskedőnemzet egyike (Rotterdam máig a világ legnagyobb kikötője), azt pedig másképp nem lehet. Amikor a bős-nagymarosi (máig sikertelen) rendezésen dolgoztam, akkor gondoltam, hogy mi, magyarok gyakran az elveinket védjük és nem az érdekeinket. A Rijksmuseumban a münsteri békének külön terem van szentelve, amikor 1648-ban a hét németalföldi tartomény megegyezett a spanyol királysággal függetlenségükről. Külön festmény a procedúra minden állomásáról. Négy négyzetméter az aláírásról, a delegátusok egymással szemben, a katolikus spanyolok a feszületre és a Bibliára esküsznek, a protestáns hollandok két ujjukat emelik a magasba: nincs más, csak a lelkiismeret. Újabb vászon az azt követő ünneplésről. Külön vitrinben az alkalomra akkor vert érme: "Pax una trumphis innumeris potior", Egyetlenegy béke erősebb számtalan győzelemnél.

A megszületni vágyó Hollandia a teljes XVII. századot végighadakozta, első felét a spanyolokkal (ezt zárta le a münsteri béke), majd a konkurens tengeri hatalom-jelölt angolokkal. A fő fegyvernem a flotta volt ennek megfelelően (a hajózás egyébként is elképesztő, akkor még nem volt gőzgép, vitorlákkal jutottak el Amerikáig és hajózták körbe a bolygót - megújuló energiaforrásokkal...). 1653-ban az angolok blokád alá vonták a holland kikötőket, mire nyolcvanéves háború tört ki. Számtalan tengeri csata, elképesztő, hogy nem sajnálták a hajókat, a kiállított makett minden kis darabja műremek, fafaragások, orrán kitátott szájú oroszlán bömböl, oldalain gazdagon megrakott elefántok vonulnak. És a festmény, ahol mindezek tömegesen állnak lángokban és pusztulnak el, emberek tűz és víz között vetik magukat a mélybe, a tűztengerből a hullámok közé.

A reflexió, a humor és az ezt kísérő önirónia ugyanolyan nélkülözhetetlen a valóságban való eligazodáshoz, a sikeres kapcsolatteremtéshez, együttéléshez és kommunikációhoz, szóval a világkereskedéshez, mint a másik elfogadása és a tolerancia. 1638-ban már vallási türelmet hirdettek teológusaik, és az 1614-es tündéri festmény, a Fishing for souls görbe tükre csúfondárosan mutat be mindenkit, katolikusokat és protestánsokat egyaránt, ahogy csónakjaikból buzgón sietnek a fuldokló lelkek önzetlen segítségére. Távolságot tartva, de mégis valami melegséggel közelíteni saját dolgainkhoz, nagy művészet.

Máshol kezdődött nekik a történelem és az európai fősodorba való bekapcsolódás, nekem erre az 1000 van begravírozva, Írországban is furcsa volt IV-V. századi kelta keresztes sírköveket böngészni. Mennyire más a kultúrtörténet fősodrában lenni, ahol megtörténtek azok az események, amiről a periféria történelemkönyvei csak szólnak. Itt akkor kezdődtek el igazán a dolgok, amikor II. Pippin frank király legyőzte a frízeket a VII. század végén, hatszázvalahányban.

A kalauzokról nincs képem, sajna.

(foly. köv. , a Rijksmuseum képei még csak most jönnek)

7 megjegyzés:

frodó írta...

Na akkor itt egy vélemény:

Lehet, hogy nekünk is el kellene menni ezekhez a "sajtgyárosokhoz"? Minden esetre kedvet csináltál. És asszem ez elég. Ja és lehet, hogy megtanultál fényképezni. A ház és fala kifejezetten jó irány. Csak legközelebb egy picit hagyd bővebbre. Minden esetre ez a bejegyzés azért gondolatébresztő. És ez a fontos.

Véleményen túl:

Örülök, hogy tetszet, remélem jól vagy. Mi leginkább kezdünk megbolondulni, jó lenne egy kis pihi, cca. 2 hét, valami izgalmas városban, és tovább menni kb. 2-3 naponta valami másik izgalmas városba. És néha megmaradni valahol a tengerparton, egy kis extra fürdésre. Esetleg India...

Vigyázz magadra és pusza: Sz.

Anikó írta...

Örülök :-)
India nem olyan pihentető. Szerintem a nem-európai helyek nem annyira pihentetőek egyébként, alapban megviseli a szervezetet a más.
Menjetek Görögországba, vagy Máltára... tényleg. Szícilia?
Leveled nem jött meg ám.. Üdv B-nek.

frodó írta...

Hát India még álomkép. Annyi lovetta nincs egyenlőre, hogy oda-vissza legyen repjegy.

Ha a levelem megjött volna, akkor én nagyon csodálkoznék, mert nem küldtem még el. Sőt, nem is írtam meg. Na mindegy, ez nem egyszerű kanyar...

Névtelen írta...

nájsz:)

Anikó írta...

gud tu hír :-)
kedd kabbala?

Névtelen írta...

Óh nemnem, épp zh-k sorozata de írok neked emilt mert lesz egy érdekes program nálam...

Névtelen írta...

olvassa el az egesz blog, nagyon jo