Túlélem, ha beledöglök is.
.
Annyira fáradt és túlingerelt voltam. Úgy éreztem, az első meggondolatlan illetőnek kitépem a szívét.
.
Kösz, Lilla! Milyen igaz.
- Panaszkodhatnék, de annak semmi értelme.
- (bólint.) Azzal magadat degradálod le.
És a megértést a szemében le sem tudom írni.
...
(képzelt riport egy párbeszédből)
- Mégis nálad alszom.
- Szerezzek reggelre váltás alsónadrágot?

Lábam előtt ült egy madár, majd felröppent. Nehezebb lettem.

ha közelebb van:

élesebben látni, hogy

elérhetetlen

.

A haiku jellegzetes japán versforma, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 szótagosak. Zenei költészet - nem csoda, hogy egyik legnagyobb magyar mestere, az 1945-ben született Fodor Ákos a zeneművészeti főiskola elvégzése után lett költő és műfordító. Az előbbiekben és az utóbbiakban egy kis ízelítő tőle. A kicsiről és a nagyról, istenről és az életről, arról, ahogy a világ megyen. És az abszolút kedvencek, persze, a kapcsolatokról.
.

HALOTTI BESZÉD
Isten álmai

volnánk? És ha: csoda-e,

hogy föl-fölriad?

.

EMPÁTIA
Ágyam, te kedves,

fáradtra-aludtalak?

Fölkelek. Pihenj.

.

állva szomszédos

pellengéreken: m é l y e n

megvetjük egymást

.

micsoda Kert volt!

Virágszándékainkat

tett-gaz verte föl

.
MAGYARÁZAT
Noét se nagyon

szerethették, akik nem

ácsoltak bárkát.

.

CIVILIZÁCIÓ III
robbannék. Békés

célokra alkalmazva

hasadozgatok

.
PONT
Szórakozottan

másvalaki arcával

Mosolyodtam el.

.

Nem támogatom
szépségedet, csak tűröm.
Süssem a Napot?

EGY VISZONY-TÍPUS
életreszóló

távolmaradnivalónk
lehet egymástól

Ne adj igazat.

Neked túlsokba kerül;

nekem meg épp van.
.

AXIÓMA
ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,

az nem is szeret

.

(Ugyanaz)
mert végösszegben

minden számlád vállalom:
sose részletezd

.

***

minden veszteség

fájdalombacsomagolt

megkönnyebbülés

.

Igaz-e?

nemzetközi gazdaság- és üzletpolitika, oáá

Kényelmes dolog egy makroközgazdász jóbarát. Egy telefonra redukálja a választások előtti felkészülést az ország állapotából, van hova nyúlni ha az adóreform és az euróbevezetés valós megítélése és nem érzelmi hatása érdekel. Ha nemzetközi gazdaság- és üzletpolitika szakon végzett, akkor a világ hatalmi átstruktúrálódását, az iraki háborút, Európa vagy Kína prognosztizált szerepét is megvitathatjuk. Megtudhatjuk, hogy mi a food miles - a tescóban kapható angol sárgarépa nemcsak négyszeres agrártámogatást élvez, hanem az utaztatott élelmiszerek a környezetszennyezés egyre nagyobb részét is adják. Morfondírozhatunk az európai felelősségtudatról (éghajlatváltozás) és képmutatásról (közös agrárpolitika, viszonyunk a harmadik világgal).

Mindemellett az ország egyik legjobb fiatal makroközgazdászának finom szarkasztikus humora van. Tízhónapos babájával játszik, pamutból varrt labdákat mutogat. Az ember várná a megszokottat, ezt Jézuska hozta, ezt nagymamától kaptad. De nem. Nem lehet elég korán kezdeni.
.
Látod, Lilike, ezt az európai gyerekeknek csinálták a bangladesi gyerekek.

.

Például a világ legtöbb focilabdája Pakisztánban és Indiában készül, amit nagyrészt Európa importál.

- Az India Munkaügyi Minisztérium felmérése egy régióról: négy családból háromban van gyermekmunka, 11%-uk kilenc éves alatt

- World Cup 2006 Position Paper: A FIFA állítja, hogy a 2006-os focivébé labdái Németországban és Marokkóban készültek szigorúan ellenőrzött körülmények között

- Más erről nem mindig volt meggyőződve: Clean Clothes Campaign és The Dark Side of Football

fecseg a felszín, hallgat a mély

Érzem így olykor a blogban. Locsogok bugyiról és rakott krumpliról, miközben arról, ami igazán foglalkoztat, csak magamnak vagy magamnak is alig merek számot adni.
Olyan könnyű lenne elvéteni, ha ki akarnám fejezni. Félek, hogy idő előtt akarom megragadni, formába önteni, mikor még én is alig érzem.

Mostanában sokszor érzem úgy, ezer apró csodában élek nap mint nap.

Ne félj te a sorstól, én se félek
mélyek a mi kútjaink s mennyi
ér tölti fel újra, a villám
állhat beléjük s nem lesz aszály
csodában élünk -
/Nagy László: Hegyi beszéd - részlet/

Járul még ehhez pár régi-új felismerés, új-ra ismerés, amit lehet, hogy más már formába öntött és megragadott, de igazi meggyőződést mindig a saját tapasztalat eredményez.
Tedd már le végre - mondták minap egy ismerősnek az illető valójában holt, az illetőben még élő apjáról.
Mintha bármit is csak úgy le lehetne tenni, mint egy sporttáskát.
Én úgy láttam, minél jobban le akarod tenni, annál jobban magadhoz kötöd. Ahhoz, hogy letehesd, először magadhoz kell ölelni. Át kell élni. A könnyeket elsírni, a veszteségeket elgyászolni. Jung szerint a legfontosabb lépés a boldogságra való képességhez vezető úton a gyászmunka elvégzése. Dolgokat az elfojtás állapotában nem lehet letenni. Egyszer meg kell adni mindennek a maga helyét.

formáltál engem örömödre

Kedves lány-, hajadon, menyecske- és asszonytársak! Elváltak és özvegyek! Biszexek és leszbikusok!
Magunknak és mindannyiunknak küldöm sok szeretettel. Mert ilyenek vagyunk. Mi is. Egyenként és mindannyian.

Formáltál engem örömödre,

két könnyű lábbal, szinte szállnék,

s ha hirtelen kinőne szárnyam

nem lenne váratlan ajándék,

mert aki lát meglátja rajtam;

ez itt az Isten kedvelt lánya,

akit a szelek körüllengnek

s kinek a tavasz új ruhája.

Formáltál engem örömödre,

de ékesíts fel most csodákkal!

szivárványt küldj sötét szemére,

ha lát, lásson hétszín varázzsal.

Hadd lásson tündéreknél szebbnek,

éjjel nevemre felriadjon,

mint akit kékes villám keltett,

s utána szédülten virrasszon.

Ha jön a reggel minden fényben

harmatban hőben felidézzen,

ha nem lát értem sóvárogjon,

és hogyha lát, hát megigézzem.

Formáltál engem örömödre,

de öltöztess most illatokba!

lépéseim füröszd zenében,

s csillagokat bűvölj hajamba.

Tedd meg most legnagyobb csodádat,

segitsed meg most kicsi lányod,

mert ha nem látom érte sírok,

s ha látom majdnem holtra válok.

Tedd, étlen-szomjan engem várjon,

és sírjon értem apadatlan,

s boríts el minden édességgel,

hogy mindezért megvígasztaljam.

.

Szerzője Hajnal Anna (1907-1977). A Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékéhez tartozott, 1933-tól jelentek meg versei. Mesterének Babitsot tartotta. Verseire állítólag jellemző a felfokozott expresszivitás és a kendőzetlen önvallomás (ez alapján mondjuk lehet), a mítosz-teremtő képzelet, és hite az élet legyőzhetetlenségében. Műfordítói tevékenysége is jelentős (angol költészet - Blake, Burns, Swinburne). Írt gyermekverseket és gyermekeknek szóló elbeszéléseket, fordított ifjúsági irodalmat is.

Trencsényi-Waldapfel Imrével létrehozta a Tóth Árpád Társaságot, ahova különböző műveltségű, világnézetű, származású és társadalmi hovatartozású írók jártak, köztük Radnóti, Szerb Antal, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, de Déry és József Attila is. Összejöveteleiket Hajnal Anna lakásán tartották, felolvasóesteket rendeztek, művészeti vitákat folytattak. A II. világháború idején antifasiszta verseket írt, melyek egy része 1944-ben elpusztult. 1947-ben Baumgarten, 1966-ban József Attila díjat kapott.

.

"Költészetét és tevékeny, aktív emberszeretetét nem lehet szétválasztani."

(Hajnal Annáról kortársa, Vészi Endre)

.

Ilyenek lehetünk mi is. Egyenként és mindannyian.

.

De.

Hajnal Anna 1937-ben férjhez ment Keszi Imréhez, aki a háború után a "kultúrtisztogatás" egyik főfő végrehajtója lett a Szabad Nép kritikarovatán keresztül. Állítólag még saját elvtársai is utálták, és a gyűlöletből Hajnal Annára is csöppent. Ha költészetét tekintve létezhetne is, az ok is elevenen él, ami miatt mégis halott - írja az Irodalmi Jelen.

(sóhaj)

Nekem ez a vers akkor is tetszik.

Az élet meg elképesztően összetett.

Isteni rakottkrumplit csináltam. Ki kér?
Van hozzá koroncói cékla meg bébiubi.

pszichodráma, csoport, búcsúzás és kezdet

.
Boldog névnapot, Ágika!

***

Ő Max.



"Don't worry. Don't analyse. Fill yourself in. It's life."
.
***
.
Talán azért jutott eszembe Max, mert ma elbúcsúztam a második pszichodráma csoportomtól.
Tulajdonképpen a negyediktől, de az első kettőnél semmi szomorúságot nem éreztem (ennyire nem voltam benne, valójában). A harmadiknál (búcsúzásnál a tulajdonképpeni első) nem mentem el az utolsó alkalomra - ez volt az egyetlen, amit mulasztottam a közel két év alatt. És ahogy feküdtem itthon az ágyban (mert ugye "beteg" voltam), ért el a veszteség fájdalma, hogy már nem leszünk együtt soha többé. Velük, akiket annyira szeretek és akik a családom voltak ebben az időszakban, tulajdonképpen, bizonyos értelemben.
.
Most egy asszisztensi csoportot hagyok ott a háromalkalmas próbaidő után. A csoport nagyon-nagyon jó. Már most is kaptam, szeretetből, nevetésből; és kiemelkedett, megjelent, kontúrt kapott a problémám is, amivel foglalkoznom kell.
De egy időben van valamivel, ami most... Ennél is fontosabb? Nem tudom. Nem akarom ezt kimondani. Félek. Hogy akkor komolyan kell venni. Mert kiderül, hogy vannak lemondások és veszteségek, és ezek fájnak, ha szívből és nem agyból áll hozzájuk az ember. És kiderül az is, hogy VÉGES. Végesek a lehetőségeim. Dönteni kell és nem biztos, hogy jól teszem. De amennyire lehet, a saját vágyaim, érzelmeim és értelmem alapján akarom tenni. És kiderülhet, hogy a megismerésemnek is vannak korlátai, bármit is teszek véges marad a tudásom, és a saját jószándékomat sem leszek képes úgy követni, ahogy szeretném.
.
Más lesz ma a stúdió felé lépegetni. Többé nem ugyanaz, ha tudom, hogy emiatt otthagytam az asszisztensi csoportot, amit a nagy VA vezetett és amiben olyan sok jó ember volt (ami annyira fontos). Nem áltathatom magam, hogy ez csak átmeneti múló, hiszen valamiről lemondtam miatta. Vannak emiatt vállalt veszteségeim.
Nem akarom definiálni. Nem akarok agyból előre gondolkozni. Azt tudom, hogy ez nekem a legtöbbet adta az elmúlt négy hónapban. Izgatnak a saját lehetőségeim, saját határaim felfedezése. Örömmel várom, hogy találkozzam velük, és a zenére együtt fedezzünk fel tovább. Az érzés, ami olyankor eltölt, és amikor utána lépegetek kifelé a Szív utcán. Hullámokban átjár. Érzem, ahogy tölt. It's life.
Talán nem kell félni. Talán a felelősségtől sem. Talán a komolyan vételtől sem, mert valójában nem húz le. Ha tényleg vállalom és belülről csinálom, akkor felszabadít. És ahogy be is csuk, újabb örömökre nyit meg.

Fair share

...volt a címe a SzólóDuó fesztivál egyik zsüridíjas darabjának, amely a "mozdulatművészethez legközelebb álló alkotás" különdíját is megkapta.
A MU-ban (versenyprogram) nem ragadott meg, a Millenáris Teátrumban (gála) viszont igen. Teljesen másként érvényesültek a produkciók a más térben és fényben. Egy húszéves cseh lány adta elő, a prágai Duncan Center Conservatory-ban tanul, ott ilyen van.

Fair share.
A jogos rész. A juss. Ami neked jár, amit neked kimértek. Térből, időből, életből, halálból.
Amin belül mozogni lehet.
Amin belül ura lehetsz a testednek, amin belül a térre és időre vonatkozó döntéseket hozhatsz.
És a táncos, a párka, a sors, a végén maga is meghajolt az előtt, aminek már ő is alá van vetve.

"mert amit érdemeltem, rámtalált:
kaptam egy életet és egy halált."
/Márai/

Összességében ez így fair.
Fair?

Fair share.
Tulajdonképpen nem lehet más az életben cél, mint ez. Mindenben.
Felismerés, hogy van jogod nyúlni érte. És a legfontosabbakért nem is fog más helyetted.

Az idők változnak. Új szerződés készül az ember és az istenek között. Az istenek továbbra is uralkodnak a születés és a halál törvényei felett, de e két sarokcsillag közt az ember, ez a fellázadt teremtmény, szabadon rendelkezik sorsával a jövőben.
/Márai/

bugyi

Írhattam volna fehérneműt vagy női alsót is, de minek, mikor a bugyiról lesz szó. Legfeljebb bugyogóra finomítok, ahogy nagymamám mondaná.

Amióta létezem, pamut alsóneműt hordok. Babafenekem pamutpelenkába kakilt, kislányként pamutból hordtam szocialista trikóféléket. Cseperedvén is tartottam magam időszakos megingásoktól eltekintve. Idővel meglepetten konstatáltam ugyanis, hogy az ultraerotikus kínálat szinte kizárólag nejlon, mondhatni műanyag darabokból áll.

Mosási időzítések következtében átmeneti bugyihiányba csúsztam észrevétlenül. Önhibámból persze, figyelmeztető jelek szaporodtak, fiókból apránként apadt a kupac. Először kedvencek fogytak, majd a törzsbugyik derékhada, előbukkantak a hátrasoroltak, megjelentek a snoopysok, jöttek melyeket ilyen vagy olyan okból nem kedvelek, szegélyesek, icipicit dörzsölősek, lehelletnyit szorítósak. Fontos dolgokban faksznis vagyok. És igen, eljutottam az abszolút tökutolsóhoz, felbukkant legeslegalul, csupasz fiók fenekén, a régesrég beszerzett, éveken át rakosgatott, soha ki nem selejtezett, sokadszorra újrahajtogatott, a nagy túlélő, az egyetlenegy darab ultraerotikus nejlonbugyi.

És igen, felvettem, és hordtam gyakorlatilag egész nap, nagy nap, és igen, egyszer és utoljára, mert ki sem mostam hanem hazaérvén rögtön kukába vágtam cipőben ugrálva leráncigálva, takarodjon összes ultraerotikus csipkéjével és flincflanccal együtt, nem mentik meg. Hattyúdalát énekelhette egész nap nadrágomban, remélem tudott róla, nem virrad szép jövő. Mert borzalmas, izzadós, tapadós, próbálja ki aki még nem, illetve dehogy, ne építse ilyen vásárlással a kapitalizmust, higgyen nekem a fogyasztói tesztelőnek, tiltsák be azonnal.

lánybuli on-line

On-line lánybuli és kupaktanács nyilvános jegyzőkönyvezése.
Bevezetett terminológia és levezetett gondolatmenet alapján az ideális pasi a szexőrült nemfasz. A szexőrült fasz hosszútávon levanszarva és felejtős. A nemszexőrült nemfasz izé. A nemszexőrült fasz... ehe-ehe... az igazi kincs.

*** .
Óóó.
Azt hogy írod, amikor valaminek tényleg örülsz és nagyon jó?
....Drága.
....Te.
....Ő.
....Meg ő.
....Meg ő.
....Meg én.
....Mi.
....Élet.

"A reális azt jelenti, hogy rossz, de igaz. És mivel igaz, nem rossz, hanem reális. "
(ő)

Pályázat képaláírásra, esetleg moderntánc koreográfiára

Moderntánc fesztiválon voltunk. Nagyon jó, maga az esemény, a hangulat, az hogy van ilyen, ahogy és akik csinálják, egyebek. A darabok is érdekesek, a tízből igazán két és fél tetszett (összeadva, egy egész és három fél).
De valami hiányzott.
A legtöbb azt akarja elmondani, hogy az univerzum nagyon szétesett és ő is szétesett benne. Ami lehet, mert előfordul.

Amit már nehezebb beletenni, az ez:

.

Leszünk barátok? (cím by Didó). Fotó by Frodófotó.

Azt is énekelje meg valaki, hogy 2006 nyarán két hetven év körüli fejkendős nénike, dagadt lábakkal, zoknira húzott papucsban illetve férficipőben, virágos otthonkára felvett kardigánban délutáni sétára indult egy erdélyi városban. És ehhez kezük kisujján összeölelkezett.
Ennyi.
Pályázatot hirdetek kortárstánc koreográfiára, ennek hiányában képaláírásra. Legyen benne minden, amiről ez szól. Amit a nénik megéltek, a Ceausescu-rendszer, amilyen az életük ma ott, és hogy mi lehet a szívükben, amikor a munkától repedezett és feldagadt kezük kisujját így egybefonják és mennek egymás mellett. Hogy akkor onnan milyennek látszik az univerzum.

***

Jonathan Brazíliában: The question is, whether despite of the deaths we carry inside and outside, can we love and get connected?

***

Update. A leírtak a háromnapos fesztivál második napjára vonatkoztak. A harmadik nap más volt. Újabb következtetésekre jutottam -

mert mégiscsak az a legnagyobb problémája az embernek, hogy megszületünk és megdöglünk

"De egy idő után várom, hogy mondjon valamit arról, amelynek kimondása a költészet lényege, vagyis mondjon valamit a bajainkról, a szenvedéseinkről, a születésünkről, a szerelemről, a halálról. Erről muszáj beszélni, mert mégiscsak az a legnagyobb problémája az embernek, hogy megszületünk és megdöglünk."

/Lator László a költészetről a mai Mancsban/

***

Ma jó:
-- Apacuka felnyársalt húsok jázminrizzsel
-- jógán a testem
-- Rita hangja örül nekem a telefonban
-- táncot nézek
-- egy őszinte és ezért szívet melengető önéletrajz és álláskeresés
Ma rossz:
-- belül szinte minden

***

ugye más is van ezzel így ugye

Nemigaz, nemigaz, ma tízkor keltem, pont két órával korábban mint tegnap, eltökélt szándékkal hogy kibocsátási jelentéseké lesz életem mai napja, és erre mi van, már egy, pedig még igazán nem csináltam semmit.
Lehet, hogy pont ez a baj.
Csak elmosogattam, virágokat megdédelgettem, szomszéd átkopogott muszáj volt szocializálódni egy kicsit, lementem tejért mert amit tőle kölcsönkértem kávéhoz az nem forrt fel, addigra megéheztem úgyhogy csináltam vj-tól tanult tejfölös fetasajtos szalonnás hagymás rántottát*, és erre tessék.
Már egy óra.
Most hátamra veszem házam, illetve laptopom a papírokkal, és indulok helyet keresni magamnak, ahol elfészkelődve télleg a vérpezsdítő feladatnak szentelhetem magam.
Asszem sh kiterjesztett nappalijába megyek.
Ott vár a munka frontja.
Hasta la victoria siempre.

* Fűszeres! Komoly konkurencia! Ilyen komplex ételekre Te nem is gondoltál, ugye?

***

Egy kedves tanáromtól most kértem két hét haladékot egy vizsgámra, amit ő nagyon kedvesen meg is adott. Elmorfondíroztam, mi lenne, ha idetévedne, erodálódna-e nála kredibilitásom magánéleti bénázásaim és időmenedzsment terén fennálló kihívásaim láttán, bár az alapul szolgáló indokok, hogy az ETR nem engedett vizsgára jelentkezni mert tartozást tartott nyilván pedig dékáni engedélyt kaptam a költségtérítés halasztott fizetésére, és addigra a jó időpontok mind beteltek mert mindig hátulról előre jelentkezik mindenki, az változatlanul igaz, és most egyébként is sok a munka, az is.
Úgyhogy alapvetően rendben van az a bizonyítvány, tanár úr kérem.
Akiknek dolgozom, azok meg nem beszélnek magyarul szerencsére.
És azt hiszem, egyébként is rég tudják.
Ismernek.
Ezért dolgoznak velem.
Hm.
...
Most valami új következtetésre jutottam, ami mostanában már többször születgetett, a bizalomról és a felelősségről.
...
(elmentem)

TÁNC: Január 10-15. SzólóDuó 2008 Fesztivál

"Az együttgondolkodás és nem a verseny, az elhivatottság és nem a hivatalosság fontos számunkra. Többre értékeljük a művészi élményt, mint a technikai hibátlanságot. Az eredetiség és a frissesség hívei vagyunk, érkezzen képviselője a világ bármely tájáról."

Az Orkesztika Alapítvány rendezésében SzólóDuó 2008

nemzetközi modern tánc találkozó és fesztivál

Háromnapos nyitott kurzus január 11-13. 11-13 óráig: Kortárs Tánc és Fizikai Színház Anna Piotrowska, a varsói EFERTE Dance Developement Foundation vezetőjével
Élvezet, energia, képzelet, kaland
Hogyan találhatod meg a térben mozgás és a tánc örömét?
Hogyan indíthatod meg érzelmeidet?
Hogyan mozdíthatják meg az érzelmeid az értelmed és a tested?

Január 10. csütörtök 20h Megnyitó Est - MU Színház
Fehér madarak csupasz fákon /Kívánság / Lélek pulóver nélkül / Misszió

Január 11. péntek 20h Versenyprogram – MU Színház
46 / Élet a tojáshéjon kívül / Huljet /Moksha /… nevében / Nexus /No-ünnep / Talán véletlen, talán sors / Távolság / Who are you

Január 12. szombat 20h Versenyprogram – MU Színház
240d - Colectivo Fantasma / "Gondolatok kertje" - … tél / H.amisság/Ö.npusztítás/M.élypont / Lego / Süti / Szimbiózis / Szívem csöndesen pihen, férfira vár / Táncszóló / Tranz / White can TRANCE

Január 13. vasárnap 20h Versenyprogram – MU Színház
A homár / A monológ szomorú vallomás, de szavak nélkül még szomorúbb / Az elsők / Déli Álom / Ez egy férfi / Kijárat / Fókusz B / No. 1-es tanulmány / Szétválasztani / Válótársak

22h Fesztivál party – Mozdulatművészeti Stúdió

Január 15. kedd 20h Gálaest Millenáris Teátrum
A fesztivál nyertesei, valamint az est vendége: Bozsik Yvette „Hommage á Mary Wigman” c. szólójával.

További információ és jelentkezés:
http://www.mozdulatmuveszet.hu/fesztek
Mozdulatművészeti Stúdió: 1077 Budapest, Rottenbiller u. 31.
Tel: +361-3219745, +3620-3617821, +3670-3829200.
e-mail: info@mozdulatmuveszet.hu

.

***

.

Nálam is lehet jelentkezni :-) Péntek este kivételével mindennap megyek. A kurzusra is.

.

még

ragaszkodom hozzá
hogy ne kelljen komolyan venni
ezt az egészet

hogy el lehessen bújni
összegömbölyödve egy fotelban
a mélyéről pislogva óvatosan
körbe-körbe
hogyan járnak-kelnek a többiek

de
én nem

nekem még nem kell

nekem
szabad
.

Olvassunk kortárs költőket 1.: Rakovszky Zsuzsa

Valószínű róla többet is érdemes lenne írni.
A úgynevezett kortárs irodalmi beszédben Rakovszky Zsuzsa nincs túlreprezentálva a mostani Mancs cikk szerint sem, amely bár némi kiegyenlítési szándékkal inkább a költő korlátait firtatja, nem tudja elkerülni a "Rakovszky Zsuzsa fontos költő" megállapítást. Többen az egyik legfontosabb élő magyar költőnek nevezik. A kígyó árnyéka című könyve 2002-ben Magyar Irodalmi Díjat kapott, az odaítélő alapítvány szerint abban az évben ő írta a legjobb magyar regényt. Vannak első látásra nagyon szimpatikus elemek az életében, negyvenkét évesen szülte kisfiát, ötven+/- évesen pedig visszaköltözött szülővárosába, Sopronba, ami egy szabad ember döntésének tűnik, akit nem aggaszt, milyen netwörkölésből eshet ki.

Visszaút az időben gyűjteményes verseskötete most kapható. Addig is egy kis ízelítő.

"Idő se lesz. Idő különben sincsen.
Tudom, láttam: akkor. Ahogy a nap
elérte, a kehes konyhai csap
fénylett, mint egy madárfejű kisisten,

a csőrén kitüremlő, kicsi körtét,
a csöppet lassan érlelte a súlya,
a gyönge vízszár nyúlott vékonyulva,
de mielőtt elpattant - egy öröklét

múlt el, amíg néztem és úgy éreztem,
hogy a világ megoldása bekattan:
hogy Isten: az öröm. Cseppben és csapban
ő csillog, és semmit nem tudsz, ha ezt nem."

(Narkomán. Részlet)

Hogy megismerje, aki Sopronban jár:

"Milyen hőség van itt! Kisül a lelkem.

Ha összeér, mint a csalán a combom

úgy csíp, nyakig csalánban pácolódom

ebben az összeizzadt szűk köpenyben...

Igaz, én mégse kaphatom magamra,

ahogy a tanulólány szokta, egy szál

semmi kis bugyira - örökké ott áll

az ajtóban, hogy a fényt hátba kapja,

s a puszta rózsaszínje átdereng...

"Csak álldigálj fiam", mondom, "felőlem!

Szülsz kétszer, és az lesz, ami belőlem,

belőled is: híg háj, csomós erek."

(Kövér asszony melegben. Részlet.)

és lett este és reggel, hetedik nap

Épp takarítok. Most, vasárnap délután. Így esett. És közben eszembe jutott, hogy vasárnap délután van.

Mostanában a judán többször értekeztek a szombattartás előnyeiről, hogy az tulajdonképpen milyen jó találmánya volt az Úrnak, igazi wellness-csíra, fenntartható életmód. Korai kereszténységünk hasonló szigorúsággal kapacitálta a vasárnaptartást a szentistváni törvényekben: akit vasárnap ökrökkel látnak dolgozni, attól az ökröket vegyék el és a falu egye meg.

Szerencsére most nincs olyan törvény, hogy aki vasárnap porszívózik, attól vegyék el a porszívót és a társasház ossza szét a közös képviselő vezetésével. Még jó, azonnal feldobnának.

Az Úr vajon mikor porszívózott? Na jó, a hetedik napon még minden új volt és festékszagú, de mondjuk a tizennegyediken? Addigra már biztos akadt egy-két porcica. A huszonegyediken már érdemes bekotorni a szekrények alá, a huszonnyolcadikon pedig esedékes a havi nagytakarítás.

Ez rólam szól. (utólagos megállapítás)

Ma kaptam egy levelet.
Sok szépet írtak bennne.
Rólam.

Úgy örülök.

Ez nem biztos, hogy közérdekű információ.

****

Hozzáfűzés január 6. Nem törlöm ki, nem törlöm ki, azért se, bár nagy a kísértés, ha utólag gyerekesnek és nárcisztikusnak látja magát az ember.
Csak annyit fűznék hozzá mentségemre, hogy igazából még aznap este rájöttem, hogy nem is ez volt örömöm fő oka, bár kétségkívül jól esett, hanem az, hogy...
... akinek soha nem volt problémája azzal, hogy hogyan fejezze ki, ha valami nem tetszik, csalódott vagy gondja van, valamivel-valakivel,
valakinek, aki számára érzelmileg és egyébként is fontos, anélkül, hogy
i) játszmákba és manipulációkba
ii) érzelmi zsarolásokba
iii) önsajnálatba és mártírkodó önfelmutatásba
iv) az adott személyt komplettül elvető elzárkózásba
v) körmönfont körülményeskedő hetedhétországolásokba
és egyebekbe essen és bonyolódjon, az nem tudja megérteni, milyen felszabadító és örömteli egy olyan szituáció után lenni, amikor mindezek nem történtek, csak megmondtam, ami jött, ami aztán egyértelműnek és befogadhatónak bizonyult.
És éreztem, ahogy a nyomában épül a bizalom, a közelség, a felszabadultság. És hogy ez mennyire jó.
Szóval ezért volt a juhé.

You talk too much. You work too much.

- állapította meg az áltörök ma este, szerinte ezért merült le a mobilom akkumulátora. Mire kétszer estem azonnal a szék alá, egyrészt sértődésből, másrészt meg nem ér ezt egy megbeszélés után látni.

Az áltörököt Amir Kohennek hívják. A kétfős török team másik tagja Ürgüplü Özpetek (nem ez a neve, csak majdnem), neki elhiszem, de Amir Kohennek hiszi a piszi, főleg mikor ma a laptopját felnyitva egy haszid világkongresszus képe fogadott, kétezer feketekalapos kicsi ember nagy fehér szakállal.

Egy Magyar Iparvállalat üzleti tervét reszelgetttük a Mammut mexikói éttermében. Szeretem ezeket a nemzetközi dolgokat, ez az egyik előnye ennek a munkának. Két ünnep közt a hollandok jöttek ide bíbelődni az Amerikai Multi kibocsátási jelentésén a Cafe Centralba és a Két Szerecsenbe. Lassan végigeszem külföldiekkel Budapestet az éghajlatváltozás mentén, jobb is, hogy nincs saját irodám.

Törökökkel életemben először dolgozom és nagyon kellemes. Befektetési alap-kockázati tőke társaság, ezeket inkább jéghideg pénzpiaci hiénáknak ismertem, erre ők mint az isztambuli üzletekben, kedvesek, megérintik egymást, meleg barna szemek, érdeklődnek, odafigyelnek, na de ennyire, ilyet mond rólam az ábrándos szemű pénzügyi modellezőjük másfél óra után.
Emellett profik persze, hibátlan angolsággal kérdeznek rá, hogy állok a munkával. Én cserébe újabb és újabb hibákat találok a számításaikban, aminek nagyon örülnek és udvariasan megköszönik. A modellt újrahuzalozni Amirnak kell persze, úgyhogy nem is volt teljesen igaza, speciel azt tényleg el kellett mondanom.

A kedves Jóakaró ismételten reklamált, hogy a teljes januárt (vagyis a tegnapi négy bejegyzést) éjszaka leloptam a blogról. Ez igaz, mivel jobban megnézve locsifecsegésnek éreztem. Most ezennel visszalopom, hátha egyiket sem veszik észre, bár vad szerint "az emberek nem hülyék".

Most ittam biotejet.
Sajnos azt kell mondanom, hogy sokkal, sokkal, sokkal jobb, mint a normál.
Tulajdonképpen a normál a nemnormál, mert a bio a normál, de a nabgáliv nednimkos nabájólav avtídrof nav.
Azért sajnos, mert ez sajnos azt jelenti, hogy sajnos amit én legtöbbször iszom, és a legtöbb ember legtöbbször iszik, az egy szar.
És mennyi mindennel van ez így.

***

Az index cikke szerint Iránban házasságtörésért és hithagyásért is kiszabható halálbüntetés.

Hm. Ha ez tényleg így van... pedig mostanában oda akartam menni (gondolatban persze, megindult a morfondír. először agyban kell eldönteni).

***

de az egy nem szabad ember szabad döntése volt

***

the soul afraid of dying that never learns to live

It's the heart, afraid of breaking,
that never learns to dance

It's the dream, afraid of waking,
that never takes the chance

And the soul, afraid of dying,
that never learns to live

When the night has been too lonely,
and the road has been too long,
that you think that love is only
for the lucky and the strong

janes joplin the rose idézte vad nov. 20.

***