Akinek van tetőablaka és tud onnan nyugat felé nézni, gyorsan nézzen ki, mmost, lehetőleg legyen közben a Duna és a Parlament is. Rózsaszín-szürke felhőgomolyokat láthat, súroló fényben narancsos törtfehér tornyokat, és ha mindezt az én ablakomból teszi, akkor törékeny karú gesztenyeágak úsznak közte a kékben.
Ugye megértitek, hogy nehéz mindeközben egy Nagy Amerikai Multi éves üvegházhatású gáz kibocsátási jelentésének excel tábláit bogarászni.
Önfelmentés unlimited.
***
A természet gyönyörű, ha hagyják érvényesülni.
Nálam most egyébként délután van, 15:42, novemberben, 27-én. Csak a blogban másképp jár az idő, és még nem fejtettem meg, hogyan közeledhetünk egymáshoz.
**
Update az eltelt 17 percről
Időközben az utolsó sugarak is lecsúsztak, egyedül hagyva a fehér mészkőtornyokat, és a búcsú után most még utoljára visszanéznek. A kékesszürke gomolyok egyre jobban beterítik az eget de még nem okoznak sötétséget, és ahogy egyre távolabbról dereng a fény a gesztenyeágak között, a törzs sziluettje egyre erősebben feketéllik.
2007. november 27., kedd
2007. november 25., vasárnap
Pszichodráma Béla
Utazásokból hazaérkeztemben szomszéd mondja, hogy jól nézek ki. Mármint szép vagyok, csinos, kisimult, életteli.
Azonnal pasira gyanakodott persze.
Mondom, hogy nem, ez a pszichodráma.
Mondja erre ő, hogy így hívom a kefélést? Vagy az a neve, hogy Pszichodráma Béla?
Micsoda bók.
Credits to Jacob Levi Moreno. (For the development of society and the benefit of humankind.)
***
Megvolt a Titkos Előadás. Tegnap, a Sirályban.
Elnézést mindenkitől, aki azért nem jött el, mert nem tudott róla.
Elfelejtettünk szólni, és csodálkoztunk, hogy 22-en ülnek a nézőtéren a múltkori 70 helyett.
Hát izé.
Pedig sokévi átlagomnál felszabadultabban játszottam.
Credits to Pszichodráma Béla.
***
A bit more on Moreno...
In his autobiography, Dr. Moreno recalls his - now classic - encounter with Freud in 1912.
Well, Dr. Freud, I start where you leave. You meet people in your office - I meet them on the street and in their homes. You analyze their dreams - I give them the courage to dream again. You tear them apart - I help them to put the parts back together again.
Azonnal pasira gyanakodott persze.
Mondom, hogy nem, ez a pszichodráma.
Mondja erre ő, hogy így hívom a kefélést? Vagy az a neve, hogy Pszichodráma Béla?
Micsoda bók.
Credits to Jacob Levi Moreno. (For the development of society and the benefit of humankind.)
***
Megvolt a Titkos Előadás. Tegnap, a Sirályban.
Elnézést mindenkitől, aki azért nem jött el, mert nem tudott róla.
Elfelejtettünk szólni, és csodálkoztunk, hogy 22-en ülnek a nézőtéren a múltkori 70 helyett.
Hát izé.
Pedig sokévi átlagomnál felszabadultabban játszottam.
Credits to Pszichodráma Béla.
***
A bit more on Moreno...
In his autobiography, Dr. Moreno recalls his - now classic - encounter with Freud in 1912.
Well, Dr. Freud, I start where you leave. You meet people in your office - I meet them on the street and in their homes. You analyze their dreams - I give them the courage to dream again. You tear them apart - I help them to put the parts back together again.
Antoine de Saint Exupéry: A déli futárgép
Szerettem ezt az életet, noha nem egészen értettem; szerettem, noha nem volt egészen hű. Voltaképpen azt sem igen tudom, mit kívántam: olyan volt ez, mint valami könnyű éhség...
Sejtettem, hogy amit keresek, a dolgok mögött rejlik. Úgy éreztem, némi erőfeszítéssel végre megérthetem, megismerem és rabul ejtem. S most úgy megyek tovább, hogy lelkemet fölbolygatta ez a baráti jelenlét, melyet sosem bírtam napvilágra vonni.
Sejtettem, hogy amit keresek, a dolgok mögött rejlik. Úgy éreztem, némi erőfeszítéssel végre megérthetem, megismerem és rabul ejtem. S most úgy megyek tovább, hogy lelkemet fölbolygatta ez a baráti jelenlét, melyet sosem bírtam napvilágra vonni.
2007. november 23., péntek
November 24. este : RogSzi a Siralyban
Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz ujra a Siralyban
Holnap, szombat este 7-kor ismet elmeselheted a torteneted. Vagy megnezheted, ahogy lejatsszuk a maset, amirol kiderulhet, hogy nem is annyira mas...
Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz. Jatek, szinhaz, improvizacio. (es en... :-))
Siraly, Kiraly utca 50. November 24. szombat este 7.
Holnap, szombat este 7-kor ismet elmeselheted a torteneted. Vagy megnezheted, ahogy lejatsszuk a maset, amirol kiderulhet, hogy nem is annyira mas...
Rogtonzesek Szinhaza, a Lakmusz. Jatek, szinhaz, improvizacio. (es en... :-))
Siraly, Kiraly utca 50. November 24. szombat este 7.
2007. november 14., szerda
Mar Becsben. Kavezo, uberbena billentyuzet.
Furcsa erzesekkel, de kevesbe kavarodva, mint gyakran. Mondhatni jol.
Teljesen varatlan es oszinte oromet szerzett, hogy valaki teljesen varatlanul kijott elem a repuloterre. Meg a Naritara, Tokioban.
Egyebkent sem bantam meg, hogy eljottem. Erdekes volt, tanulsagos, es meg elvezetes is. Emberi kapcsolatok, sot meg melegseg is.
Tanulsagok persze a kapcsolatokat es sajat magamat illetoen voltak leginkabb.
- Tul gyakran jarok poklokat es altalaban teljesen szuksegtelenul. A para targya ugyanaz: rossz vagyok, nem felelek meg, kidobnak, nem akarnak velem dolgozni/talalkozni tobbet.
- Nem szol az egesz vilag rolam. Nem hozzam viszonyul mindenki, nem rajtam keresztul ertelmezik magukat es a vilagot, nem azzal vannak elfoglalva, hogy rolam mit gondoljanak.
- "You are too honest. This is not necessary." -mondta Motoharu (altalanosan, nem a szemelyes ugyeket illetoen; arra, hogy a hazai japan konzulatust kimeritoen tajekoztattam ENSZ-munkank vonatkozasait illetoen).
Most elmegyek megint megnezni, mi van, mert elobb mar elmentem, de annyira nem volt meg beszallas, hogy 20 perc mulva kapnak tajekoztatast arrol, mikor lehet beszallas egyaltalan.Otthagytam a csomagom nagy reszet es most bemondtak valami unattanded luggage-t, ugyhogy gondoltam, megyek es megnezem. Ciao.
***
Ez már itthonról. Rendben lett minden, és igen, előzetes terveimnek megfelelően a reptérről egyenest a Mozdulatművészeti Stúdióba/iskolába hajtattam. És remek volt, ma is, egy hét kihagyás után is. A mozgás, a zene, a testtudat, ráadásul most koreográfiát is tanulunk a stúdiókarácsonyra: és meglepve látom, hogy tudok figyelni ahelyett, hogy azon paráznék, milyen vagyok.
Itthon pedig, miután szépen elpakoltam és elrendeztem, úgy döntöttem, hogy szívemre hallgatok és kiteszem az ágyam melletti asztalra a beszállókártyákat, a pálcikát, a japán írásjeles halkonzerveket meg a teákat amit hoztam: szóval mint karácsonykor, jó végigsimítani a szememmel és a szívemmel az élményeket, még egy kicsit időzöm velük, legyenek együtt a tárgyak, mielőtt betagozódnak mindennapi életembe.
Nagyon jó, hogy elmentem, most nagyon örülök neki.
Holnaptól pedig 4+3 nap Max Clayton workshop. Jelenleg ő az egyik legfontosabb ember az életemben: igazmondó tükör, aki mindezt egy megerősítő és felszabadító módon teszi. A csoport pedig... Része ennek, bár tőlük azért mindig tartok. Mindenesetre let's see. Let's watch.
Furcsa erzesekkel, de kevesbe kavarodva, mint gyakran. Mondhatni jol.
Teljesen varatlan es oszinte oromet szerzett, hogy valaki teljesen varatlanul kijott elem a repuloterre. Meg a Naritara, Tokioban.
Egyebkent sem bantam meg, hogy eljottem. Erdekes volt, tanulsagos, es meg elvezetes is. Emberi kapcsolatok, sot meg melegseg is.
Tanulsagok persze a kapcsolatokat es sajat magamat illetoen voltak leginkabb.
- Tul gyakran jarok poklokat es altalaban teljesen szuksegtelenul. A para targya ugyanaz: rossz vagyok, nem felelek meg, kidobnak, nem akarnak velem dolgozni/talalkozni tobbet.
- Nem szol az egesz vilag rolam. Nem hozzam viszonyul mindenki, nem rajtam keresztul ertelmezik magukat es a vilagot, nem azzal vannak elfoglalva, hogy rolam mit gondoljanak.
- "You are too honest. This is not necessary." -mondta Motoharu (altalanosan, nem a szemelyes ugyeket illetoen; arra, hogy a hazai japan konzulatust kimeritoen tajekoztattam ENSZ-munkank vonatkozasait illetoen).
Most elmegyek megint megnezni, mi van, mert elobb mar elmentem, de annyira nem volt meg beszallas, hogy 20 perc mulva kapnak tajekoztatast arrol, mikor lehet beszallas egyaltalan.Otthagytam a csomagom nagy reszet es most bemondtak valami unattanded luggage-t, ugyhogy gondoltam, megyek es megnezem. Ciao.
***
Ez már itthonról. Rendben lett minden, és igen, előzetes terveimnek megfelelően a reptérről egyenest a Mozdulatművészeti Stúdióba/iskolába hajtattam. És remek volt, ma is, egy hét kihagyás után is. A mozgás, a zene, a testtudat, ráadásul most koreográfiát is tanulunk a stúdiókarácsonyra: és meglepve látom, hogy tudok figyelni ahelyett, hogy azon paráznék, milyen vagyok.
Itthon pedig, miután szépen elpakoltam és elrendeztem, úgy döntöttem, hogy szívemre hallgatok és kiteszem az ágyam melletti asztalra a beszállókártyákat, a pálcikát, a japán írásjeles halkonzerveket meg a teákat amit hoztam: szóval mint karácsonykor, jó végigsimítani a szememmel és a szívemmel az élményeket, még egy kicsit időzöm velük, legyenek együtt a tárgyak, mielőtt betagozódnak mindennapi életembe.
Nagyon jó, hogy elmentem, most nagyon örülök neki.
Holnaptól pedig 4+3 nap Max Clayton workshop. Jelenleg ő az egyik legfontosabb ember az életemben: igazmondó tükör, aki mindezt egy megerősítő és felszabadító módon teszi. A csoport pedig... Része ennek, bár tőlük azért mindig tartok. Mindenesetre let's see. Let's watch.
2007. november 13., kedd
kukucskukucs
Izgalmas絵sヴぁがnyどぉg、cしっぉg亜sz目目とぇ（めｇ
hehehe atvaltott japanra istenbizony nem akarattal
Epp azt akartam irni, hogy csillog a szemem tole, milyen izgalmas es vagany, hogy en Japanban vagyok a tobbiek meg nincsenek Japanban.
na egy kis kinai 莫娃达瓦瓦沙水的机 hehehe ez mar akarattal.
Szoval ismet egy hangyabolyban vagyok, Sao Paolo utan kicsike. Yokohama 8 millio ember. Az utcan folyamatosan felvonulasrol erkeznek vagy arra igyekeznek - az otthoni tomeg szor tiz, akik megsem TOMEG, nem utkoznek egymasba, mincsidegeskedes, nincs egy egy eles mozdulat. Nem vonulnak, hanem aramlanak, siklanak egymas mellett. Koztuk - a jardan! -biciklisek is, nagykereku varosi-falusi biciklikkel. Par emberen feher szovetalalarc - eloszor megijedtem, hogy megint madarinfluenza es nem akarjak elkapni. Az ellenkezoje, ok betegek, es nehogy valaki elkapja toluk, ok fedik le az arcukat. Egesz nap. Vigyazni kell a tobbiekre, hiszen ok fontosak es ertekesek. Mert abba nevelodtek bele, hogy csoportban elunk es figyelunk egymasra. Minden az agyban dol el, ha egyszer ezt belatod ez igy is erzel, nem fogsz osszeutkozni senkivel. Erzekeled a tobbieket, es nem mesz nekik.
Akinek van munkaja, az jol meg van fiyetvees halalosan komolyan veszi. A buszvezeto, a kasszirno, a kalauz. Eletcelja abban a masodpercben, hogy jol adkjon neked vissza. A munkahelyi hierarchia viszont mindenre kihat, nem er veget delutan. - Mentem vecere a cegnel amit auditaltunk. Egy fulke volt, amit eppen a titkarno foglalt el, kint acsorogtam egy kicsit, mire kijott, es amikor meglatott, elsapadt es mentegetoozott. Lelkibeteg lett attol, hogy o, a titkarnom, engem, az europairt, a vendeget, a ceg vendeget megvarakoztatott. Miert, mit kepzelt, bemegyek es felrangatom az ulokerol?
Viszont a vicc igaz. Az Inteligens Veceuloke van mindnehol. BAloldalt szamitogepes kontroll panel, allithatod az uloke homersekletet /futott/, a bide illetve az ontozes sugarerejet /mas helyre jon ki a fenek ala a bide es az ontozo/, a Flash Sound gombon pedig piros kis kottafejek jelzik,hogz az nzyomasra elethu lehuzashangokat produkal. lehuzast viszont nem, ugyhogy a repteren 5 perc leizzadas
na egy kis koreaiㅏㅇㅇ나온곶ㅇㅈ우마오ㅕㄱ엄ㄴ우ㅕㅑㅁ뎌-ㅑ허ㅑ뎌
Ezzel mar mind a negyfajta betutuipust kiprobaltam ami alapertelmezeben itt van hehehe.
hehehe atvaltott japanra istenbizony nem akarattal
Epp azt akartam irni, hogy csillog a szemem tole, milyen izgalmas es vagany, hogy en Japanban vagyok a tobbiek meg nincsenek Japanban.
na egy kis kinai 莫娃达瓦瓦沙水的机 hehehe ez mar akarattal.
Szoval ismet egy hangyabolyban vagyok, Sao Paolo utan kicsike. Yokohama 8 millio ember. Az utcan folyamatosan felvonulasrol erkeznek vagy arra igyekeznek - az otthoni tomeg szor tiz, akik megsem TOMEG, nem utkoznek egymasba, mincsidegeskedes, nincs egy egy eles mozdulat. Nem vonulnak, hanem aramlanak, siklanak egymas mellett. Koztuk - a jardan! -biciklisek is, nagykereku varosi-falusi biciklikkel. Par emberen feher szovetalalarc - eloszor megijedtem, hogy megint madarinfluenza es nem akarjak elkapni. Az ellenkezoje, ok betegek, es nehogy valaki elkapja toluk, ok fedik le az arcukat. Egesz nap. Vigyazni kell a tobbiekre, hiszen ok fontosak es ertekesek. Mert abba nevelodtek bele, hogy csoportban elunk es figyelunk egymasra. Minden az agyban dol el, ha egyszer ezt belatod ez igy is erzel, nem fogsz osszeutkozni senkivel. Erzekeled a tobbieket, es nem mesz nekik.
Akinek van munkaja, az jol meg van fiyetvees halalosan komolyan veszi. A buszvezeto, a kasszirno, a kalauz. Eletcelja abban a masodpercben, hogy jol adkjon neked vissza. A munkahelyi hierarchia viszont mindenre kihat, nem er veget delutan. - Mentem vecere a cegnel amit auditaltunk. Egy fulke volt, amit eppen a titkarno foglalt el, kint acsorogtam egy kicsit, mire kijott, es amikor meglatott, elsapadt es mentegetoozott. Lelkibeteg lett attol, hogy o, a titkarnom, engem, az europairt, a vendeget, a ceg vendeget megvarakoztatott. Miert, mit kepzelt, bemegyek es felrangatom az ulokerol?
Viszont a vicc igaz. Az Inteligens Veceuloke van mindnehol. BAloldalt szamitogepes kontroll panel, allithatod az uloke homersekletet /futott/, a bide illetve az ontozes sugarerejet /mas helyre jon ki a fenek ala a bide es az ontozo/, a Flash Sound gombon pedig piros kis kottafejek jelzik,hogz az nzyomasra elethu lehuzashangokat produkal. lehuzast viszont nem, ugyhogy a repteren 5 perc leizzadas
na egy kis koreaiㅏㅇㅇ나온곶ㅇㅈ우마오ㅕㄱ엄ㄴ우ㅕㅑㅁ뎌-ㅑ허ㅑ뎌
Ezzel mar mind a negyfajta betutuipust kiprobaltam ami alapertelmezeben itt van hehehe.
2007. november 10., szombat
i
Ha létezett is valaha az igazságnak egyetlen tükre, azóta egészen biztosan eltörött.
Eltörött, és mindenkinek jutott belőle egy darab, amibe belenézhet. Belenéz, és lát valamit. Próbálja kisilabizálni, aztán próbálja elmondani. Mindenki csak egy-egy darabkát, egy szilánkot nézhet.
Ezért olyan fontos, hogy meghallgassuk egymást. Együtt talán össze tudjuk rakni. Az én tudásom nem elégséges. Az ő tudása - szükséges.
Belenéztem, és ez volt az igazság tükrébe írva.
***
Bon voyage.
Eltörött, és mindenkinek jutott belőle egy darab, amibe belenézhet. Belenéz, és lát valamit. Próbálja kisilabizálni, aztán próbálja elmondani. Mindenki csak egy-egy darabkát, egy szilánkot nézhet.
Ezért olyan fontos, hogy meghallgassuk egymást. Együtt talán össze tudjuk rakni. Az én tudásom nem elégséges. Az ő tudása - szükséges.
Belenéztem, és ez volt az igazság tükrébe írva.
***
Bon voyage.
2007. november 9., péntek
Kukucs
Kukucs, mert már nagyon régen jelentkeztem.
Gondolatban többször megtettem ám. Az elmúlt napok bejegyzései (selection):
Érzem, ahogy alakul a testem, és lassan helyet ad a lelkemnek. (Alexanderen)
Valóban szürreálisban élünk. Az, hogy égnek a zsiráfok, az a legkevesebb.
Kábé így állok most a japán úthoz, hogy holnap reggel elindulok a frissen megvett békávé bérletemmel Kőbányára, aztán onnan Tokió-Narita (ez a reptere a 30 milliós városnak), majd Yokohama a "limuzin busszal" (ez fogalmam sincs, mi lehet, de jól hangzik, és állítólag sokkal kényelmesebb, mint a metró vagy a vonat). Yokohama a "kínai város" Japánban, úgyhogy egyszerre két kultúra... Szerdán meg visszajövök ám. Két napra kireptetnek Japánba az éghajlatváltozás ellen harcolni (na jó, azért nem ilyen, túlzok egy picit).
Picit félek, az időeltolódás nyolc óra, durva lehet négy napon belül oda-vissza megtapasztalni. Rendesek egyébként (az auditálandó cég fizeti), mert nem küldtek Moszkvába via Aeroflot, se Chinese Airlines, hanem a jó kis Austrian. A Bécs-Tokió leszállás nélkül 11 óra 35 perc, visszafelé 12 óra 10. Nem baj, már kitapasztalom lassan, mi kell a hosszú utakon ahhoz, hogy a fedélzeten kényelmesen elvackolhassam magam. Remélem, jó videók lesznek.
Aki gondolni akar, holnap délben 11:50-kor indulok Ferihegy, érkezés 12:50 Bécs, indulás 13:55, érkezés magyar idő szerint vasárnap hajnal fél kettő, de akkor ott már fél tíz van. Nagymamám már a földgömbön is kinézte, merre járok majd, töprengett, hogy a Sarkvidék felett vagy dél felé kerül-e vajon.
Aki kér valamit, pontos specifikációval adjon jól definiált rendelést. Bálna ne legyek köztük, se zsiráf, sem égő, sem eloltott.
Az elmúlt napokban érzem ám közben, hogy új lakó költözött belém: én magam. Szokatlan még, új, ismerkedünk egymással. Szoknom kell ezt az új társat, mert egészen sokáig meg szeretném tartani, azt hiszem, jó élet-társ lesz.
Az igazán szürreális egyébként a rengeteg felismerés, ráeszmélés, megdöbbenés, úristen, mit hittem, milyen világban éltem én eddig, álmodtam egy világot magamnak, de még milyet, és most kezd kilógni mögüle a valódi, szerencsére még idejében buktattam le magam, és a félelmek előítéletek elbizakodottságok mögött lassan kezd kirajzolódni egy sokkal izgalmasabb, alkalmanként sokkal sokkolóbb valamicsoda.
Gondolatban többször megtettem ám. Az elmúlt napok bejegyzései (selection):
Érzem, ahogy alakul a testem, és lassan helyet ad a lelkemnek. (Alexanderen)
Valóban szürreálisban élünk. Az, hogy égnek a zsiráfok, az a legkevesebb.
Kábé így állok most a japán úthoz, hogy holnap reggel elindulok a frissen megvett békávé bérletemmel Kőbányára, aztán onnan Tokió-Narita (ez a reptere a 30 milliós városnak), majd Yokohama a "limuzin busszal" (ez fogalmam sincs, mi lehet, de jól hangzik, és állítólag sokkal kényelmesebb, mint a metró vagy a vonat). Yokohama a "kínai város" Japánban, úgyhogy egyszerre két kultúra... Szerdán meg visszajövök ám. Két napra kireptetnek Japánba az éghajlatváltozás ellen harcolni (na jó, azért nem ilyen, túlzok egy picit).
Picit félek, az időeltolódás nyolc óra, durva lehet négy napon belül oda-vissza megtapasztalni. Rendesek egyébként (az auditálandó cég fizeti), mert nem küldtek Moszkvába via Aeroflot, se Chinese Airlines, hanem a jó kis Austrian. A Bécs-Tokió leszállás nélkül 11 óra 35 perc, visszafelé 12 óra 10. Nem baj, már kitapasztalom lassan, mi kell a hosszú utakon ahhoz, hogy a fedélzeten kényelmesen elvackolhassam magam. Remélem, jó videók lesznek.
Aki gondolni akar, holnap délben 11:50-kor indulok Ferihegy, érkezés 12:50 Bécs, indulás 13:55, érkezés magyar idő szerint vasárnap hajnal fél kettő, de akkor ott már fél tíz van. Nagymamám már a földgömbön is kinézte, merre járok majd, töprengett, hogy a Sarkvidék felett vagy dél felé kerül-e vajon.
Aki kér valamit, pontos specifikációval adjon jól definiált rendelést. Bálna ne legyek köztük, se zsiráf, sem égő, sem eloltott.
Az elmúlt napokban érzem ám közben, hogy új lakó költözött belém: én magam. Szokatlan még, új, ismerkedünk egymással. Szoknom kell ezt az új társat, mert egészen sokáig meg szeretném tartani, azt hiszem, jó élet-társ lesz.
Az igazán szürreális egyébként a rengeteg felismerés, ráeszmélés, megdöbbenés, úristen, mit hittem, milyen világban éltem én eddig, álmodtam egy világot magamnak, de még milyet, és most kezd kilógni mögüle a valódi, szerencsére még idejében buktattam le magam, és a félelmek előítéletek elbizakodottságok mögött lassan kezd kirajzolódni egy sokkal izgalmasabb, alkalmanként sokkal sokkolóbb valamicsoda.
2007. október 27., szombat
Lelkesen útnak indultam huszonhárom darab, 9.2 kilónyi könyvvel, szemem előtt az otthoni kupacok radikális csökkenése és több ezer, akár tízezer forintos bevétel lebegett.
Másfél óra múlva ugyanezt szállítottam vissza (a harmadikon lakom), az egy vékonyka Maria Treben kivételével, amit bevettek háromszáz forintért.
Illetve egy kicsivel többet, mert a kijáratnál lekapcsolt egy Mucha reprodukció kiállítás, úgyhogy a négydarabos matí-soir sorozatból megvettem azt a hármat ami megvolt, négyezerötért. A pénztárnál meg persze direkt kitették kedvenc Rilkémet egy új fordításban, erről igazán nem én tehetek, de azt lealkudtam ezerháromra az ezerötből.
Na ezt csinálja utánam valaki.
Találkozunk Róbert bácsinál.
***
Muszáj megtanulnom németül, most már egészen biztos. Eddig is Nietzsche és Rosenzweig, hagyján, de fenti antikvárius kalandom után Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről (Geschichten vom lieben Gott) gyöngyfüzére, muszáj megtudnom, mit is írt valójában, ha Tandori ennyire más, mint a régi Szent István Társulatos kiadás, egy harmadik változatról (amit ismerős fordított egy antológiába) nem is beszélve.
"Akkor ötlött csak eszébe, hogy hiszen az emberi fejek világosak, a szívek azonban valami sötétséggel vannak tele, és vágya támadt, hogy az emberek szívében lakozzék, ne gondolataik tiszta, hideg éberségét járja.
Nos, Isten akkor így folytatta útját."
***
Néha kimoderálom magam a saját blogomból.
Írok valamit, aztán úgy döntök, ez mégsem való avatott füleknek. Nem törlöm ki - ilyenkor dühösen nézek a címre, mit szívózik itt velem - , hanem elmentem piszkozatba, és csak én látom, bi-bi-bí.
Másfél óra múlva ugyanezt szállítottam vissza (a harmadikon lakom), az egy vékonyka Maria Treben kivételével, amit bevettek háromszáz forintért.
Illetve egy kicsivel többet, mert a kijáratnál lekapcsolt egy Mucha reprodukció kiállítás, úgyhogy a négydarabos matí-soir sorozatból megvettem azt a hármat ami megvolt, négyezerötért. A pénztárnál meg persze direkt kitették kedvenc Rilkémet egy új fordításban, erről igazán nem én tehetek, de azt lealkudtam ezerháromra az ezerötből.
Na ezt csinálja utánam valaki.
Találkozunk Róbert bácsinál.
***
Muszáj megtanulnom németül, most már egészen biztos. Eddig is Nietzsche és Rosenzweig, hagyján, de fenti antikvárius kalandom után Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről (Geschichten vom lieben Gott) gyöngyfüzére, muszáj megtudnom, mit is írt valójában, ha Tandori ennyire más, mint a régi Szent István Társulatos kiadás, egy harmadik változatról (amit ismerős fordított egy antológiába) nem is beszélve.
"Akkor ötlött csak eszébe, hogy hiszen az emberi fejek világosak, a szívek azonban valami sötétséggel vannak tele, és vágya támadt, hogy az emberek szívében lakozzék, ne gondolataik tiszta, hideg éberségét járja.
Nos, Isten akkor így folytatta útját."
***
Néha kimoderálom magam a saját blogomból.
Írok valamit, aztán úgy döntök, ez mégsem való avatott füleknek. Nem törlöm ki - ilyenkor dühösen nézek a címre, mit szívózik itt velem - , hanem elmentem piszkozatba, és csak én látom, bi-bi-bí.
2007. október 25., csütörtök
"I will be on television!!!"
(halad előre a metrókocsiban új és új utasokhoz fordulva a Requiem egy álomért középkorú asszonya testhez simuló piros ruhájában, közvetlenül mielőtt az ideggyógyintézetbe szállítják).
A Tanítvány és a Mester telefonoznak.
A Tanítvány harmincöt éves, a Mester tizenegy.
A Tanítvány környezeti közgazdász, a Mester az ötödik á-ba jár. A Telekibe, Kelenföldön.
- Úgy izgulok - mondja a Tanítvány.
- Ó, akkor izgulj - mondja a Mester. - Csak türelmesen izgulj. Ne akarj rajta minél előbb túl lenni, mert akkor csak elrontod, és nem azt mondod, ami éppen jön.
Tegnap felhívott Vercsike, unokahúgom, kiskorú K. Veronika, a nagykorú P. Ágnes lánya. A tárgyra tért: régen látott, és hiányzok neki. Elővette és sorra kirakta maga elé a plüssállatokat, amiket tőlem kapott. A hosszúszőrű mammutot, a sokszínű kacsát, a tutyát és még egyet, amire nem emlékeztem. A mammut nevére viszont ő nem emlékezett, hogyan hívta: Szöszmösz. Elolvadtam persze, és elmondtam neki, amit pár órája tudtam meg, hogy ma fél hatkor felvétel, holnap fél tízkor adás. Erre a kis raccsolós hangján (pedig rendesen járt logopédushoz) csacsogva pár mondatot mondott, mire részint leestem a székről, részint megvilágosodtam.
Jöttem ki a Szabadság térről, megvolt megvolt, gyönyörűre sminkelt a sminkes, a Rózsa Péter semmit nem volt bunkó hanem okos és érzékeny, és olyan jó volt vele beszélgetni hogy el is felejtettem hogy vesznek, és elömlött rajtam a felszabadultság és hurráhurrá.
Sugárzó mosollyal úsztam el az ellenőrök sorfala előtt felmutatva jógabérletemet.
M2, Kultúrház, október 26. péntek 21:20.
A Tanítvány és a Mester telefonoznak.
A Tanítvány harmincöt éves, a Mester tizenegy.
A Tanítvány környezeti közgazdász, a Mester az ötödik á-ba jár. A Telekibe, Kelenföldön.
- Úgy izgulok - mondja a Tanítvány.
- Ó, akkor izgulj - mondja a Mester. - Csak türelmesen izgulj. Ne akarj rajta minél előbb túl lenni, mert akkor csak elrontod, és nem azt mondod, ami éppen jön.
Tegnap felhívott Vercsike, unokahúgom, kiskorú K. Veronika, a nagykorú P. Ágnes lánya. A tárgyra tért: régen látott, és hiányzok neki. Elővette és sorra kirakta maga elé a plüssállatokat, amiket tőlem kapott. A hosszúszőrű mammutot, a sokszínű kacsát, a tutyát és még egyet, amire nem emlékeztem. A mammut nevére viszont ő nem emlékezett, hogyan hívta: Szöszmösz. Elolvadtam persze, és elmondtam neki, amit pár órája tudtam meg, hogy ma fél hatkor felvétel, holnap fél tízkor adás. Erre a kis raccsolós hangján (pedig rendesen járt logopédushoz) csacsogva pár mondatot mondott, mire részint leestem a székről, részint megvilágosodtam.
Jöttem ki a Szabadság térről, megvolt megvolt, gyönyörűre sminkelt a sminkes, a Rózsa Péter semmit nem volt bunkó hanem okos és érzékeny, és olyan jó volt vele beszélgetni hogy el is felejtettem hogy vesznek, és elömlött rajtam a felszabadultság és hurráhurrá.
Sugárzó mosollyal úsztam el az ellenőrök sorfala előtt felmutatva jógabérletemet.
M2, Kultúrház, október 26. péntek 21:20.
2007. október 24., szerda
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
2007. október 12., péntek
Október 28. Sirály. Rögtönzések Színháza a Lakmusz
Október 28-án vasárnap este 7 órakor ismét lehet történeteket mesélni a Király utca 50-ben. Lehet vidám vagy szomorú, mulatságos vagy tanulságos; a lényeg, hogy a tiéd legyen.
A playback olyan improvizációra épülő játék, ahol a színészek a közönségből spontán jelentkező nézők által elmesélt hangulatokat, érzéseket, történeteket jelenítik meg a színpadon minden előzetes megbeszélés nélkül, rögtönzéssel. Az előadás során a játékmester kérdésekkel segíti a mesélőt, míg a zenész zenei improvizációval kíséri a történet lejátszását. Az előadás általában kamarai méretű térben, a színpad és a nézőtér szoros közelségében zajlik. Az egymás élményeire és érzéseire figyelő nézők a színészek játékában saját történeteiket és érzéseiket látják megelevenedni. A váratlanságból eredő meglepetés valószerűtlen, ugyanakkor ismerős: tükörből könnyebb új és más módon látni életünket.
Magyarországon Kiss György Ádám, pszichodráma-vezető hozta létre az első playback színházi társulatot 1992-ben, Rögtönzések Színháza néven. Jelenlegi társulatunk 2006. őszén alakult, tagjai között akad pszichológus és közgazdász, filozófus és papírkereskedő, gépészmérnök és magyartanár. A társulat önfenntartó, támogatást sehonnan nem kapunk.
A playback olyan improvizációra épülő játék, ahol a színészek a közönségből spontán jelentkező nézők által elmesélt hangulatokat, érzéseket, történeteket jelenítik meg a színpadon minden előzetes megbeszélés nélkül, rögtönzéssel. Az előadás során a játékmester kérdésekkel segíti a mesélőt, míg a zenész zenei improvizációval kíséri a történet lejátszását. Az előadás általában kamarai méretű térben, a színpad és a nézőtér szoros közelségében zajlik. Az egymás élményeire és érzéseire figyelő nézők a színészek játékában saját történeteiket és érzéseiket látják megelevenedni. A váratlanságból eredő meglepetés valószerűtlen, ugyanakkor ismerős: tükörből könnyebb új és más módon látni életünket.
Magyarországon Kiss György Ádám, pszichodráma-vezető hozta létre az első playback színházi társulatot 1992-ben, Rögtönzések Színháza néven. Jelenlegi társulatunk 2006. őszén alakult, tagjai között akad pszichológus és közgazdász, filozófus és papírkereskedő, gépészmérnök és magyartanár. A társulat önfenntartó, támogatást sehonnan nem kapunk.
2007. október 10., szerda
lány-bu-li
volt tegnap este.
Több szempontból előny, pl. rendet raktam. A szomszéd utolsó pillanatban megajándékozott egy fél csirkével (egész csontvázzal), amit szétcincálva gyümölcsök hozzáadásával finomnak mondott saláta keletkezett. Felavatódtak az új ikea-s vizes- és borospoharak. Állítólag koszos belülről a vécém. Az utazások során gyűjtögetett italok lettek hozva, ami persze nem mind fogyott el, úgyhogy most van nekem helyes kisüveg malaga seco, malaga dulce, török viszki (isteni, mint Ábrahám kebelén).
Több érdekes témát érintettünk, pl. mennyi helyre lehet nászútra menni.
Lekkközelebb.
Több szempontból előny, pl. rendet raktam. A szomszéd utolsó pillanatban megajándékozott egy fél csirkével (egész csontvázzal), amit szétcincálva gyümölcsök hozzáadásával finomnak mondott saláta keletkezett. Felavatódtak az új ikea-s vizes- és borospoharak. Állítólag koszos belülről a vécém. Az utazások során gyűjtögetett italok lettek hozva, ami persze nem mind fogyott el, úgyhogy most van nekem helyes kisüveg malaga seco, malaga dulce, török viszki (isteni, mint Ábrahám kebelén).
Több érdekes témát érintettünk, pl. mennyi helyre lehet nászútra menni.
Lekkközelebb.
"Összerakjuk az életet bébi" - mondta R. egy tavaszi előadás után. Úgyhogy megyek is, rakom tovább.
Kirakós játék. Először mindig a sarkokat kellett megkeresni.
2007. október 7., vasárnap
Képek, amit magammal viszek a túlvilágra, ha van.
Tibcsi felkapja Radópetit, és csak pörög, pörög vele az ölében.
Kis madárcsontú férfi a nagy mackó karjai fészkében. Arcán alig-hiszem-el mosoly, szinte már boldog.
Tibcsi előtte Zsófit kapta föl és utána engem, és pörgött pörgött velünk. Kucorogtunk a karjában, élő körhinta forgataga, egy pillanatra mi is szabadon nevettünk.
Az adásról szólt ez, nőnek és férfinek egyaránt lehet.
Ezek miatt gondolom titokban néha, hogy létezik szeretet.
Peti is elhitte akkor, hogy neki is lehet ez, valóra válhat így vagy úgy.
Tibcsi felkapja Radópetit, és csak pörög, pörög vele az ölében.
Kis madárcsontú férfi a nagy mackó karjai fészkében. Arcán alig-hiszem-el mosoly, szinte már boldog.
Tibcsi előtte Zsófit kapta föl és utána engem, és pörgött pörgött velünk. Kucorogtunk a karjában, élő körhinta forgataga, egy pillanatra mi is szabadon nevettünk.
Az adásról szólt ez, nőnek és férfinek egyaránt lehet.
Ezek miatt gondolom titokban néha, hogy létezik szeretet.
Peti is elhitte akkor, hogy neki is lehet ez, valóra válhat így vagy úgy.
2007. október 5., péntek
Erőszakmentesség
Plágiumaim leleplezése, 1. A cím.
(Esterházy vendégszövegnek hívja, és a posztmodern szerint mindenki használ mindent amúgy is, bár erről megoszlanak a vélemények)
A "The story of my experiments with truth" Gandhi önéletrajzi írásának címe. Meg az én blogomé.
Az előszóban Gandhi leírja, hogy minden tevékenysége - politikai, társadalmi, humanitárius; minden - a saját önismereti törekvéséről szól és annak mentén keletkezett. Továbbá egész szemléletének két sarokköve az erőszakmentesség és az igazság.
Hm. Erőszakmentesség.
Történelemkedvelő ismerős, dél-afrikai útja után: Gandhi és Mandela csak olyan rezsim ellen lehet sikeres, amely saját magát morálisnak tartja, a legitimációjában szerepel a moralitás. Egy náci vagy sztálinista rezsim azonnal főbe lövi őket.
Tatár György Rosenzweigről (kérdésemre, hogy R. mit szólt az I. világháborúhoz): mint minden, a történelemmel realista viszonyban álló ember, őrültségnek tartotta a pacifizmust és tudta, hogy a háború az emberi történelem természetes velejárója.
A Gyűrűk urában a hatalom gyűrűjét úgy kell megsemmisíteni, hogy az ellene küzdők ehhez nem használhatják fel, nem élhetnek az erejével. Mert (szerintük) senki nem tud neki ellenállni. A legtisztább szándékokkal harcba indulsz Szauron ellen. Sorra nyered a háborúkat. Végre győzöl, elfoglalod a helyét, végignézel magadon - és egy szörnyeteg ül a trónon.
Carl Rogers, humanista pszichológus könyvének előszavában: "számára a főbűn - legyen szó terápiáról, tanításról vagy családi életről - az erőszak alkalmazása a másikon"
Feldmár - Jézusról (nem találtam meg a pontos idézetet): arról, hogy lehet-e erőszakot alkalmazni, Jézus végül is arra jut, hogy nem.
(Esterházy vendégszövegnek hívja, és a posztmodern szerint mindenki használ mindent amúgy is, bár erről megoszlanak a vélemények)
A "The story of my experiments with truth" Gandhi önéletrajzi írásának címe. Meg az én blogomé.
Az előszóban Gandhi leírja, hogy minden tevékenysége - politikai, társadalmi, humanitárius; minden - a saját önismereti törekvéséről szól és annak mentén keletkezett. Továbbá egész szemléletének két sarokköve az erőszakmentesség és az igazság.
Hm. Erőszakmentesség.
Történelemkedvelő ismerős, dél-afrikai útja után: Gandhi és Mandela csak olyan rezsim ellen lehet sikeres, amely saját magát morálisnak tartja, a legitimációjában szerepel a moralitás. Egy náci vagy sztálinista rezsim azonnal főbe lövi őket.
Tatár György Rosenzweigről (kérdésemre, hogy R. mit szólt az I. világháborúhoz): mint minden, a történelemmel realista viszonyban álló ember, őrültségnek tartotta a pacifizmust és tudta, hogy a háború az emberi történelem természetes velejárója.
A Gyűrűk urában a hatalom gyűrűjét úgy kell megsemmisíteni, hogy az ellene küzdők ehhez nem használhatják fel, nem élhetnek az erejével. Mert (szerintük) senki nem tud neki ellenállni. A legtisztább szándékokkal harcba indulsz Szauron ellen. Sorra nyered a háborúkat. Végre győzöl, elfoglalod a helyét, végignézel magadon - és egy szörnyeteg ül a trónon.
Carl Rogers, humanista pszichológus könyvének előszavában: "számára a főbűn - legyen szó terápiáról, tanításról vagy családi életről - az erőszak alkalmazása a másikon"
Feldmár - Jézusról (nem találtam meg a pontos idézetet): arról, hogy lehet-e erőszakot alkalmazni, Jézus végül is arra jut, hogy nem.
2007. október 4., csütörtök
2007. október 3., szerda
November 12-13-án Japánban leszek,
ne keressetek.
Ez ugyanaz a munka, ahol nem mentem el Bonnba három napra, mivelhogy nem éri meg annyi macera ennyi időért.
Hát... nem adták fel.
Ez ugyanaz a munka, ahol nem mentem el Bonnba három napra, mivelhogy nem éri meg annyi macera ennyi időért.
Hát... nem adták fel.
2007. október 2., kedd
Goodbye Bafana
Ezt akarom megnézni! Ki jön? Feliratkozás itt.
Gregory Dél-Afrikában nő fel egy farmon, ahol egyetlen társasága egy fekete kisfiú. Bafana a legjobb barátja lesz, egész nap együtt játszanak, tőle tanulja meg a helyi bennszülöttek nyelvét is. Ám a felnőtt férfi mélyen eltemeti a gyerekkori barátságot a lelkében, maga is mereven hiszi és vallja az apartheid eszméit. 1968-ban feleségével és gyerekeivel Robben szigetére érkezik, ahol a legmagasabb fokú biztonsági intézkedések mellett tartják fogva a fekete bőrű politikai elítélteket, köztük Nelson Mandelát. Gregory nem sejti, hogy milyen nagy hatással lesz gondolkodására és egész életére a gondjaira bízott Nelson Mandela. A film valós emlékeket és történelmi eseményeket idéz. Annak a férfinak a visszaemlékezéseiből készült, aki 20 éven át volt Nelson Mandela börtönőre, és akinek életét és rasszista gondolkodását megváltoztatták a legendává váló politikus egyénisége és eszméi.
Ralph Joseph Fiennes nem angol és nem beteg, de érzékeny és intelligens. És szexi.
Aki addig elolvassa Nelson Mandela: Long Walk to Freedom c. könyvét, azt meghívom.
Gregory Dél-Afrikában nő fel egy farmon, ahol egyetlen társasága egy fekete kisfiú. Bafana a legjobb barátja lesz, egész nap együtt játszanak, tőle tanulja meg a helyi bennszülöttek nyelvét is. Ám a felnőtt férfi mélyen eltemeti a gyerekkori barátságot a lelkében, maga is mereven hiszi és vallja az apartheid eszméit. 1968-ban feleségével és gyerekeivel Robben szigetére érkezik, ahol a legmagasabb fokú biztonsági intézkedések mellett tartják fogva a fekete bőrű politikai elítélteket, köztük Nelson Mandelát. Gregory nem sejti, hogy milyen nagy hatással lesz gondolkodására és egész életére a gondjaira bízott Nelson Mandela. A film valós emlékeket és történelmi eseményeket idéz. Annak a férfinak a visszaemlékezéseiből készült, aki 20 éven át volt Nelson Mandela börtönőre, és akinek életét és rasszista gondolkodását megváltoztatták a legendává váló politikus egyénisége és eszméi.
Ralph Joseph Fiennes nem angol és nem beteg, de érzékeny és intelligens. És szexi.
Aki addig elolvassa Nelson Mandela: Long Walk to Freedom c. könyvét, azt meghívom.
"No one is born hating another person because of the colour of his skin, or his background, or his religion. People must learn to hate, and if they can learn to hate, they can be taught to love, for love comes more naturally to the human heart than its opposite."
2007. szeptember 30., vasárnap
Koltai Lajos: Este
Bottom line, Evening loses both ways, offering neither the clarity of studio product nor the art and integrity of indie films.
Beautifully filmed, but decidedly dull, Evening is a collossal waste of a talented cast.
Huh.
Megnyugodtam. Már kezdtem aggódni, hogy a hiba az én készülékemben van.
Az egyetlen, ami miatt érdemes volt nem kimenni (a társaság mellett persze ;-)) az öregnéni színésznők arca. Valószínű ennyi idő alatt magába gyűjt annyi méltóságot és tartalmat, hogy bármilyen szerep mellett érdemes nézni. A barátnők ágy-jelenetének (nem úgy!!) variált ismétlése jó ötlet, Meryl Streep és Mamie Gummer (az életben anya és lánya) szerepeltetése ugyanazon szerep öreg és fiatal változatára szintén. Ennyi.
AJÁNLAT. A Tabánban péntek este nyolckor Bergman életmű sorozat 600 forintért, kettő már lement, de hátravan vagy tíz.
PS. Meryl Streep mindig is szimpatikus volt, de most megtudtam, hogy négy, 4, NÉGY gyereke van (ugyanattóla férfitől aki ma is a férje), perfekcionista a munkájában, egy filmjéhez 8 hét alatt megtanult hegedülni napi 6 órát gyakorolva, és másik kedvencem Diane Keaton calls her "my generation's genius."
PS 2. Jé. Mamie Gummer játszott már egyszer a mamájával annak fiatal szerepében tízéves korában, mégpedig egy kedvenc filmemben: The House of Spirits, Das Geisterhaus, Kísértetház. Semmi ezoterika, hanem chilei diktatúra és családregény. Meryl Streep mellett Antonio Banderas, Winona Ryder, Glenn Close, Jeremy Irons, Vanessa Redgrave. Aki tudja, nézze!
Beautifully filmed, but decidedly dull, Evening is a collossal waste of a talented cast.
Huh.
Megnyugodtam. Már kezdtem aggódni, hogy a hiba az én készülékemben van.
Az egyetlen, ami miatt érdemes volt nem kimenni (a társaság mellett persze ;-)) az öregnéni színésznők arca. Valószínű ennyi idő alatt magába gyűjt annyi méltóságot és tartalmat, hogy bármilyen szerep mellett érdemes nézni. A barátnők ágy-jelenetének (nem úgy!!) variált ismétlése jó ötlet, Meryl Streep és Mamie Gummer (az életben anya és lánya) szerepeltetése ugyanazon szerep öreg és fiatal változatára szintén. Ennyi.
AJÁNLAT. A Tabánban péntek este nyolckor Bergman életmű sorozat 600 forintért, kettő már lement, de hátravan vagy tíz.
PS. Meryl Streep mindig is szimpatikus volt, de most megtudtam, hogy négy, 4, NÉGY gyereke van (ugyanattóla férfitől aki ma is a férje), perfekcionista a munkájában, egy filmjéhez 8 hét alatt megtanult hegedülni napi 6 órát gyakorolva, és másik kedvencem Diane Keaton calls her "my generation's genius."
PS 2. Jé. Mamie Gummer játszott már egyszer a mamájával annak fiatal szerepében tízéves korában, mégpedig egy kedvenc filmemben: The House of Spirits, Das Geisterhaus, Kísértetház. Semmi ezoterika, hanem chilei diktatúra és családregény. Meryl Streep mellett Antonio Banderas, Winona Ryder, Glenn Close, Jeremy Irons, Vanessa Redgrave. Aki tudja, nézze!
2007. szeptember 29., szombat
Ütve-fúrva nő a nő
Pár lyukra lett szükségem a lakásban.
A lyuk falból állítható elő, ha egy lyuknyi méretű helyről eltávolítod a falat.
Ott nem a fal kell, hanem a semmi. Az kell, ami nincs.
Hogy ne is legyen, ahhoz egy gépet kell tartani a fallal szemben.
Nekem ilyen gépem eddig nem volt, de most már van.
Ütni is tud, rúgni csak én.
Vételét némi morfondír előzte meg a nemi és társadalmi szerepekről.
Attól nő-e a nő, hogy nem tud fúrni?
Vagy pont attól nő fel, hogy tud lyukat előállítani, ha lyukra van szükség. Ki tudja vonni a falból a falat.
Holnap tombolni fog az ösztrogén.
A lyuk falból állítható elő, ha egy lyuknyi méretű helyről eltávolítod a falat.
Ott nem a fal kell, hanem a semmi. Az kell, ami nincs.
Hogy ne is legyen, ahhoz egy gépet kell tartani a fallal szemben.
Nekem ilyen gépem eddig nem volt, de most már van.
Ütni is tud, rúgni csak én.
Vételét némi morfondír előzte meg a nemi és társadalmi szerepekről.
Attól nő-e a nő, hogy nem tud fúrni?
Vagy pont attól nő fel, hogy tud lyukat előállítani, ha lyukra van szükség. Ki tudja vonni a falból a falat.
Holnap tombolni fog az ösztrogén.
Megmondták
Kijött az ablakos és megmondta a tutit.
A nyitott ablak önbecsukott kilincséhez hívtam. Akció közben felmerült a csupaablaksarok hidegproblémája. Vázolta a szigetelőfólia-pótradiátor kombinációt, rámnézett, és imigyen szóla:
"Mindenre van megoldás, csak foglalkozni kell vele."
Ámen.
Adrienn a Pótkulcs vécéjében (MÚOSZ évfolyamtalálkozó):
"Az újságírás nem az eredetiség és nem a teljesség tudománya."
Mellesleg a volt csoporttársaim írják a legjobb cikkeket a Találkozásokba. A t-mobilosok tudják, mi ez, de emiatt ne térjetek át, baromi drága.
Pillanatnyi gondolkodás után adtam egy százast a Lánchíd koldusának.
"Thank you, madam."
Volt munkaerőpiaci interkulturális kommunikáció és asszertivitás tréningen?
A nyitott ablak önbecsukott kilincséhez hívtam. Akció közben felmerült a csupaablaksarok hidegproblémája. Vázolta a szigetelőfólia-pótradiátor kombinációt, rámnézett, és imigyen szóla:
"Mindenre van megoldás, csak foglalkozni kell vele."
Ámen.
Adrienn a Pótkulcs vécéjében (MÚOSZ évfolyamtalálkozó):
"Az újságírás nem az eredetiség és nem a teljesség tudománya."
Mellesleg a volt csoporttársaim írják a legjobb cikkeket a Találkozásokba. A t-mobilosok tudják, mi ez, de emiatt ne térjetek át, baromi drága.
Pillanatnyi gondolkodás után adtam egy százast a Lánchíd koldusának.
"Thank you, madam."
Volt munkaerőpiaci interkulturális kommunikáció és asszertivitás tréningen?
2007. szeptember 23., vasárnap
2007. szeptember 22., szombat
Zsidó studies
Lábjegyzetek az előzőhöz, csak ugye a blogban az idő fejjel lefelé halad:
KOL-NIDRÉ a jom kipur beköszöntő imája. Egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó, különleges, fájdalmasan szép dallam. Valójában ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul (Isten vagy önmagunk, nem embertársaink felé) tett fogadalmak feloldását szolgálja. A rabbi egy elöljáró társával és a kántorral rabbinikus bíróságot (bét dint) alkotva "felhatalmazza" a községet, hogy ezúttal, egyszer az esztendőben a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.
JOM KIPUR engesztelőnap, „a szombatok szombatja". Megelőzik a ros hasaná (újév) napjaitól számított „bűnbánó napok” , „a megtérés tíz napja”, amikor is igaz szívvel kell megtérnünk...
...s akkor Isten megbocsát nekünk: bocsánatot kell szereznünk Istentől böjttel, imával, egyebekkel.
SAJÁT Zavarba ejt ez a mélységesen emberi szemlélet, mintha bármit is meg lehetne szerezni, lealkudni, na lécci lécci, kikönyörögni. Ha elvárom, hogy megbocsásson, nem hagyom meg a szabadságát: a szándék rólam szól. Ha tényleg szeretem, akkor mindegy, hogy ő hogyan fogadja, engem önmagában és önmagáért bánt minden rossz tettem.
Mellesleg a tórakörön hallottak szerint Isten szabadságát nem lehet korlátozni, az erre irányuló tömérdek kísérlet ellenére sem.
Mégmellesleg a judaizmus bűnfogalmáról Tatár György: a nagy különbség a kereszténységgel szemben, hogy bár itt is létezik a rosszra való késztetés, a judaizmus nem tartja az emberi természetet végérvényesen megromlottnak.
Egyébként, ha Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad, és nekem a magamban levő istenit kell kibontanom az életem folyamán, akkor nekem is szabaddá kell válnom.
Ja, mert szabadon lehet csak szeretni igazán állítólag, amikor nem kavar be az önmagamról szólás meg a félelem meg egyéb manipulációk; és a szeretet az a másik, amivel állítólag szintén rendelkeznek odaát.
KOL-NIDRÉ a jom kipur beköszöntő imája. Egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó, különleges, fájdalmasan szép dallam. Valójában ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul (Isten vagy önmagunk, nem embertársaink felé) tett fogadalmak feloldását szolgálja. A rabbi egy elöljáró társával és a kántorral rabbinikus bíróságot (bét dint) alkotva "felhatalmazza" a községet, hogy ezúttal, egyszer az esztendőben a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.
JOM KIPUR engesztelőnap, „a szombatok szombatja". Megelőzik a ros hasaná (újév) napjaitól számított „bűnbánó napok” , „a megtérés tíz napja”, amikor is igaz szívvel kell megtérnünk...
...s akkor Isten megbocsát nekünk: bocsánatot kell szereznünk Istentől böjttel, imával, egyebekkel.
SAJÁT Zavarba ejt ez a mélységesen emberi szemlélet, mintha bármit is meg lehetne szerezni, lealkudni, na lécci lécci, kikönyörögni. Ha elvárom, hogy megbocsásson, nem hagyom meg a szabadságát: a szándék rólam szól. Ha tényleg szeretem, akkor mindegy, hogy ő hogyan fogadja, engem önmagában és önmagáért bánt minden rossz tettem.
Mellesleg a tórakörön hallottak szerint Isten szabadságát nem lehet korlátozni, az erre irányuló tömérdek kísérlet ellenére sem.
Mégmellesleg a judaizmus bűnfogalmáról Tatár György: a nagy különbség a kereszténységgel szemben, hogy bár itt is létezik a rosszra való késztetés, a judaizmus nem tartja az emberi természetet végérvényesen megromlottnak.
Egyébként, ha Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad, és nekem a magamban levő istenit kell kibontanom az életem folyamán, akkor nekem is szabaddá kell válnom.
Ja, mert szabadon lehet csak szeretni igazán állítólag, amikor nem kavar be az önmagamról szólás meg a félelem meg egyéb manipulációk; és a szeretet az a másik, amivel állítólag szintén rendelkeznek odaát.
Erev Jom Kippur
Életem első zsidó templomi szertartása, Dohány utca. A bennfentesek előre megígértették velem, hogy nem fogok kiábrándulni, és másutt különben sem ilyen. Operaház fíling, csak itt kisebb a sor a vécékben. Egy nagyszínház, ahol folyamatosan szünet van, és a közönség ennek megfelelő alapzajt produkál. Aggódtam, hogy feltűnő leszek, ha nyíltan stírölöm a többieket, de emiatt igazán nem érdemes. Az oldalerkélyen kezdtünk, majd föl az emeleti karzatra. A Kol Nidré zenéje már ott megállásra késztetett. Aztán lementünk a dühöngőbe, átvágtuk magunkat az ajtókhoz közeli nyíltan szabotáló rétegeken, szembenéztem a - szentéllyel? -, és
mindezeket elfelejtettem, hallgattam a zenét, és azt éreztem, hogy itt a megváltót várják, várjuk. Azt a jót, ami már most is, ami felé, amiben mégis, és mégis egyre és egyre jobban.
mindezeket elfelejtettem, hallgattam a zenét, és azt éreztem, hogy itt a megváltót várják, várjuk. Azt a jót, ami már most is, ami felé, amiben mégis, és mégis egyre és egyre jobban.
2007. szeptember 16., vasárnap
A jelen... oly abszurd és konfúzus
... írta Goethe másfél százada, halála előtt öt nappal egy levelében, melyben a Faust befejezését is közli, amit lepecsételve és megjelenés nélkül adott át az utókornak.
Én is pont ezt éreztem.
Abszurd, nonszensz, és tulajdonképpen nevetséges lenne, csak ahhoz túl szívszorító és fájdalmas.
Egy hete egy szigeten voltam,
ahol nincsen autóközlekedés,
két nénike egy utcára rakott kisasztalnál dominózott hogy a többiek is kapcsolódhassanak,
az estét a netcaféban megismert párnál töltöttem ahol a verandán ücsörgő két fiúról kiderült, hogy senki sem ismeri őket, mert ők csak úgy bejöttek; úgyhogy tovább üldögéltek békésen, és mielőtt vacsorázni kezdtünk, megkérdezték őket, kérnek-e enni.
Az improvizációs színházban és a mozdulatművészeti iskolában a kapcsolódj magaddal -kapcsolódj mással - vigyázz magadra - vigyázz a másikra - érezz -
Egy órája egy úgynevezett szórakozóhelyen voltam,
ami konkrétan egy pince volt alacsony mennyezettel,
ahol lehet dohányozni úgyhogy állt a füst a tömegben és a sötétben,
inni kell, hogy el merd engedni magad,
és mivel 30 négyzetcentiméter jutott egy "táncolóra", majdnem verekedéssé fajult a könyökölős oldalbalökdösődés.
Nem hiszem el, hogy ez közelebb viszi őket a testükhöz, a lelkükhöz, a szabadságukhoz, és az ennek alapján megtapasztalható kapcsolódásokhoz. Ez legfeljebb valami egészen másra jó.
Mi a frász folyik itt?
Én is pont ezt éreztem.
Abszurd, nonszensz, és tulajdonképpen nevetséges lenne, csak ahhoz túl szívszorító és fájdalmas.
Egy hete egy szigeten voltam,
ahol nincsen autóközlekedés,
két nénike egy utcára rakott kisasztalnál dominózott hogy a többiek is kapcsolódhassanak,
az estét a netcaféban megismert párnál töltöttem ahol a verandán ücsörgő két fiúról kiderült, hogy senki sem ismeri őket, mert ők csak úgy bejöttek; úgyhogy tovább üldögéltek békésen, és mielőtt vacsorázni kezdtünk, megkérdezték őket, kérnek-e enni.
Az improvizációs színházban és a mozdulatművészeti iskolában a kapcsolódj magaddal -kapcsolódj mással - vigyázz magadra - vigyázz a másikra - érezz -
Egy órája egy úgynevezett szórakozóhelyen voltam,
ami konkrétan egy pince volt alacsony mennyezettel,
ahol lehet dohányozni úgyhogy állt a füst a tömegben és a sötétben,
inni kell, hogy el merd engedni magad,
és mivel 30 négyzetcentiméter jutott egy "táncolóra", majdnem verekedéssé fajult a könyökölős oldalbalökdösődés.
Nem hiszem el, hogy ez közelebb viszi őket a testükhöz, a lelkükhöz, a szabadságukhoz, és az ennek alapján megtapasztalható kapcsolódásokhoz. Ez legfeljebb valami egészen másra jó.
Mi a frász folyik itt?
2007. szeptember 13., csütörtök
Martha Graham
.. hozta létre a Graham mozdulatrendszert, ami a Limón technika mellett a modern tánc (a balett utáni mozdulat-tánc a XX. században) alapjává vált. Drámai, érzelmeket tudsz vinni a mozdulatokba. Az Amelie zenéjére gyakorlunk. Az egyetlen alkalmak, amikor jól éreztem magam az elmúlt napokban. Érzem a testem, érzem önmagam, élvezem a kapcsolatot amit egyre jobban megtapasztalok a testemmel, és örülök, hogy idén már figyelni is tudok a tanárra.
Martha Graham egy szenzációs kicsike energiával teli nénike volt. 97 éves koráig élt, és megkapta a Medal of Freedom-ot: ez a legnagyobb amerikai kitüntetés, olyan, mint a franciáknál a Becsületrend (mondjuk ezt csak civilek kaphatják; de a legnagyobb).
Tetszik a neve. Ha választhatnék, én is ezt kapnám.
Hümm. Megnéztem a díjátadó képet, és az aláírás szerint Ford neje Martha Grahamnál táncolt, mielőtt az elnök felesége lett.
Ugye nem?
A TIME magazin a XX. század 100 legfontosabb személyisége közé választotta.
Dienes Valéria, aki a magyar moderntánc apostolnője volt, 99 évig élt. Úgyhogy igyekezzünk, hangzott el egy óra után.
Dienes Valéria volt egyébként Bergson első magyar fordítója (francia filozófus, a nyílt társadalom bevezetője; bocs a képzettektől). Életében négy szenvedélye volt: a matematika (ebből doktorált), a filozófia (ezt a Sorbonne-on tanulta), a zene (zeneakademiát végzett), és az orkesztika vagyis a mozdulatművészet, amit meghonosított, és amit én most a Dienes-Duncan iskolában tanulok.
Martha Graham egy szenzációs kicsike energiával teli nénike volt. 97 éves koráig élt, és megkapta a Medal of Freedom-ot: ez a legnagyobb amerikai kitüntetés, olyan, mint a franciáknál a Becsületrend (mondjuk ezt csak civilek kaphatják; de a legnagyobb).
Tetszik a neve. Ha választhatnék, én is ezt kapnám.
Hümm. Megnéztem a díjátadó képet, és az aláírás szerint Ford neje Martha Grahamnál táncolt, mielőtt az elnök felesége lett.
Ugye nem?
A TIME magazin a XX. század 100 legfontosabb személyisége közé választotta.
Dienes Valéria, aki a magyar moderntánc apostolnője volt, 99 évig élt. Úgyhogy igyekezzünk, hangzott el egy óra után.
Dienes Valéria volt egyébként Bergson első magyar fordítója (francia filozófus, a nyílt társadalom bevezetője; bocs a képzettektől). Életében négy szenvedélye volt: a matematika (ebből doktorált), a filozófia (ezt a Sorbonne-on tanulta), a zene (zeneakademiát végzett), és az orkesztika vagyis a mozdulatművészet, amit meghonosított, és amit én most a Dienes-Duncan iskolában tanulok.
Nagyon szomorú vagyok.
Lehet, hogy egy költeményben ezt szívhez szólóbban meg lehet írni, de ez az igazság.
Az emberiség két részre oszlik: akik az elmúlt egy hónapban Brazíliában voltak, és akik nem. És ezzel a második csoporttal nem találom a hangot. Mindenki idegen.
Brazíliában, az első kétnapos workshopon erősnek éreztem magam, tele élettel meg mindenféle jóval; és azt éreztem, hogy ami én vagyok, annak van helye, van valamit adnom a világnak. Most úgy érzem, semmi, illetve amit adnék, az nem kell; ami én vagyok, az érdektelen, jelentéktelen, nem kell senkinek.
Lehet, hogy egy költeményben ezt szívhez szólóbban meg lehet írni, de ez az igazság.
Az emberiség két részre oszlik: akik az elmúlt egy hónapban Brazíliában voltak, és akik nem. És ezzel a második csoporttal nem találom a hangot. Mindenki idegen.
Brazíliában, az első kétnapos workshopon erősnek éreztem magam, tele élettel meg mindenféle jóval; és azt éreztem, hogy ami én vagyok, annak van helye, van valamit adnom a világnak. Most úgy érzem, semmi, illetve amit adnék, az nem kell; ami én vagyok, az érdektelen, jelentéktelen, nem kell senkinek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
