Kukucs

Kukucs, mert már nagyon régen jelentkeztem.

Gondolatban többször megtettem ám. Az elmúlt napok bejegyzései (selection):

Érzem, ahogy alakul a testem, és lassan helyet ad a lelkemnek. (Alexanderen)

Valóban szürreálisban élünk. Az, hogy égnek a zsiráfok, az a legkevesebb.
Kábé így állok most a japán úthoz, hogy holnap reggel elindulok a frissen megvett békávé bérletemmel Kőbányára, aztán onnan Tokió-Narita (ez a reptere a 30 milliós városnak), majd Yokohama a "limuzin busszal" (ez fogalmam sincs, mi lehet, de jól hangzik, és állítólag sokkal kényelmesebb, mint a metró vagy a vonat). Yokohama a "kínai város" Japánban, úgyhogy egyszerre két kultúra... Szerdán meg visszajövök ám. Két napra kireptetnek Japánba az éghajlatváltozás ellen harcolni (na jó, azért nem ilyen, túlzok egy picit).
Picit félek, az időeltolódás nyolc óra, durva lehet négy napon belül oda-vissza megtapasztalni. Rendesek egyébként (az auditálandó cég fizeti), mert nem küldtek Moszkvába via Aeroflot, se Chinese Airlines, hanem a jó kis Austrian. A Bécs-Tokió leszállás nélkül 11 óra 35 perc, visszafelé 12 óra 10. Nem baj, már kitapasztalom lassan, mi kell a hosszú utakon ahhoz, hogy a fedélzeten kényelmesen elvackolhassam magam. Remélem, jó videók lesznek.

Aki gondolni akar, holnap délben 11:50-kor indulok Ferihegy, érkezés 12:50 Bécs, indulás 13:55, érkezés magyar idő szerint vasárnap hajnal fél kettő, de akkor ott már fél tíz van. Nagymamám már a földgömbön is kinézte, merre járok majd, töprengett, hogy a Sarkvidék felett vagy dél felé kerül-e vajon.

Aki kér valamit, pontos specifikációval adjon jól definiált rendelést. Bálna ne legyek köztük, se zsiráf, sem égő, sem eloltott.

Az elmúlt napokban érzem ám közben, hogy új lakó költözött belém: én magam. Szokatlan még, új, ismerkedünk egymással. Szoknom kell ezt az új társat, mert egészen sokáig meg szeretném tartani, azt hiszem, jó élet-társ lesz.

Az igazán szürreális egyébként a rengeteg felismerés, ráeszmélés, megdöbbenés, úristen, mit hittem, milyen világban éltem én eddig, álmodtam egy világot magamnak, de még milyet, és most kezd kilógni mögüle a valódi, szerencsére még idejében buktattam le magam, és a félelmek előítéletek elbizakodottságok mögött lassan kezd kirajzolódni egy sokkal izgalmasabb, alkalmanként sokkal sokkolóbb valamicsoda.