Zsidó studies

Lábjegyzetek az előzőhöz, csak ugye a blogban az idő fejjel lefelé halad:
KOL-NIDRÉ a jom kipur beköszöntő imája. Egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó, különleges, fájdalmasan szép dallam. Valójában ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul (Isten vagy önmagunk, nem embertársaink felé) tett fogadalmak feloldását szolgálja. A rabbi egy elöljáró társával és a kántorral rabbinikus bíróságot (bét dint) alkotva "felhatalmazza" a községet, hogy ezúttal, egyszer az esztendőben a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.
JOM KIPUR engesztelőnap, „a szombatok szombatja". Megelőzik a ros hasaná (újév) napjaitól számított „bűnbánó napok” , „a megtérés tíz napja”, amikor is igaz szívvel kell megtérnünk...
...s akkor Isten megbocsát nekünk: bocsánatot kell szereznünk Istentől böjttel, imával, egyebekkel.
SAJÁT Zavarba ejt ez a mélységesen emberi szemlélet, mintha bármit is meg lehetne szerezni, lealkudni, na lécci lécci, kikönyörögni. Ha elvárom, hogy megbocsásson, nem hagyom meg a szabadságát: a szándék rólam szól. Ha tényleg szeretem, akkor mindegy, hogy ő hogyan fogadja, engem önmagában és önmagáért bánt minden rossz tettem.
Mellesleg a tórakörön hallottak szerint Isten szabadságát nem lehet korlátozni, az erre irányuló tömérdek kísérlet ellenére sem.
Mégmellesleg a judaizmus bűnfogalmáról Tatár György: a nagy különbség a kereszténységgel szemben, hogy bár itt is létezik a rosszra való késztetés, a judaizmus nem tartja az emberi természetet végérvényesen megromlottnak.

Egyébként, ha Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad, és nekem a magamban levő istenit kell kibontanom az életem folyamán, akkor nekem is szabaddá kell válnom.
Ja, mert szabadon lehet csak szeretni igazán állítólag, amikor nem kavar be az önmagamról szólás meg a félelem meg egyéb manipulációk; és a szeretet az a másik, amivel állítólag szintén rendelkeznek odaát.