2007. október 27., szombat

Lelkesen útnak indultam huszonhárom darab, 9.2 kilónyi könyvvel, szemem előtt az otthoni kupacok radikális csökkenése és több ezer, akár tízezer forintos bevétel lebegett.
Másfél óra múlva ugyanezt szállítottam vissza (a harmadikon lakom), az egy vékonyka Maria Treben kivételével, amit bevettek háromszáz forintért.
Illetve egy kicsivel többet, mert a kijáratnál lekapcsolt egy Mucha reprodukció kiállítás, úgyhogy a négydarabos matí-soir sorozatból megvettem azt a hármat ami megvolt, négyezerötért. A pénztárnál meg persze direkt kitették kedvenc Rilkémet egy új fordításban, erről igazán nem én tehetek, de azt lealkudtam ezerháromra az ezerötből.
Na ezt csinálja utánam valaki.
Találkozunk Róbert bácsinál.

***

Muszáj megtanulnom németül, most már egészen biztos. Eddig is Nietzsche és Rosenzweig, hagyján, de fenti antikvárius kalandom után Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről (Geschichten vom lieben Gott) gyöngyfüzére, muszáj megtudnom, mit is írt valójában, ha Tandori ennyire más, mint a régi Szent István Társulatos kiadás, egy harmadik változatról (amit ismerős fordított egy antológiába) nem is beszélve.

"Akkor ötlött csak eszébe, hogy hiszen az emberi fejek világosak, a szívek azonban valami sötétséggel vannak tele, és vágya támadt, hogy az emberek szívében lakozzék, ne gondolataik tiszta, hideg éberségét járja.
Nos, Isten akkor így folytatta útját."

***

Néha kimoderálom magam a saját blogomból.
Írok valamit, aztán úgy döntök, ez mégsem való avatott füleknek. Nem törlöm ki - ilyenkor dühösen nézek a címre, mit szívózik itt velem - , hanem elmentem piszkozatba, és csak én látom, bi-bi-bí.

2007. október 25., csütörtök

"I will be on television!!!"

(halad előre a metrókocsiban új és új utasokhoz fordulva a Requiem egy álomért középkorú asszonya testhez simuló piros ruhájában, közvetlenül mielőtt az ideggyógyintézetbe szállítják).

A Tanítvány és a Mester telefonoznak.
A Tanítvány harmincöt éves, a Mester tizenegy.
A Tanítvány környezeti közgazdász, a Mester az ötödik á-ba jár. A Telekibe, Kelenföldön.
- Úgy izgulok - mondja a Tanítvány.
- Ó, akkor izgulj - mondja a Mester. - Csak türelmesen izgulj. Ne akarj rajta minél előbb túl lenni, mert akkor csak elrontod, és nem azt mondod, ami éppen jön.

Tegnap felhívott Vercsike, unokahúgom, kiskorú K. Veronika, a nagykorú P. Ágnes lánya. A tárgyra tért: régen látott, és hiányzok neki. Elővette és sorra kirakta maga elé a plüssállatokat, amiket tőlem kapott. A hosszúszőrű mammutot, a sokszínű kacsát, a tutyát és még egyet, amire nem emlékeztem. A mammut nevére viszont ő nem emlékezett, hogyan hívta: Szöszmösz. Elolvadtam persze, és elmondtam neki, amit pár órája tudtam meg, hogy ma fél hatkor felvétel, holnap fél tízkor adás. Erre a kis raccsolós hangján (pedig rendesen járt logopédushoz) csacsogva pár mondatot mondott, mire részint leestem a székről, részint megvilágosodtam.

Jöttem ki a Szabadság térről, megvolt megvolt, gyönyörűre sminkelt a sminkes, a Rózsa Péter semmit nem volt bunkó hanem okos és érzékeny, és olyan jó volt vele beszélgetni hogy el is felejtettem hogy vesznek, és elömlött rajtam a felszabadultság és hurráhurrá.
Sugárzó mosollyal úsztam el az ellenőrök sorfala előtt felmutatva jógabérletemet.

M2, Kultúrház, október 26. péntek 21:20.

2007. október 24., szerda

Lépések vannak, nem csodák.

Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
pések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.
Lépések vannak, nem csodák.

2007. október 12., péntek

Október 28. Sirály. Rögtönzések Színháza a Lakmusz


Október 28-án vasárnap este 7 órakor ismét lehet történeteket mesélni a Király utca 50-ben. Lehet vidám vagy szomorú, mulatságos vagy tanulságos; a lényeg, hogy a tiéd legyen.

A playback olyan improvizációra épülő játék, ahol a színészek a közönségből spontán jelentkező nézők által elmesélt hangulatokat, érzéseket, történeteket jelenítik meg a színpadon minden előzetes megbeszélés nélkül, rögtönzéssel. Az előadás során a játékmester kérdésekkel segíti a mesélőt, míg a zenész zenei improvizációval kíséri a történet lejátszását. Az előadás általában kamarai méretű térben, a színpad és a nézőtér szoros közelségében zajlik. Az egymás élményeire és érzéseire figyelő nézők a színészek játékában saját történeteiket és érzéseiket látják megelevenedni. A váratlanságból eredő meglepetés valószerűtlen, ugyanakkor ismerős: tükörből könnyebb új és más módon látni életünket.

Magyarországon Kiss György Ádám, pszichodráma-vezető hozta létre az első playback színházi társulatot 1992-ben, Rögtönzések Színháza néven. Jelenlegi társulatunk 2006. őszén alakult, tagjai között akad pszichológus és közgazdász, filozófus és papírkereskedő, gépészmérnök és magyartanár. A társulat önfenntartó, támogatást sehonnan nem kapunk.

2007. október 10., szerda

lány-bu-li

volt tegnap este.
Több szempontból előny, pl. rendet raktam. A szomszéd utolsó pillanatban megajándékozott egy fél csirkével (egész csontvázzal), amit szétcincálva gyümölcsök hozzáadásával finomnak mondott saláta keletkezett. Felavatódtak az új ikea-s vizes- és borospoharak. Állítólag koszos belülről a vécém. Az utazások során gyűjtögetett italok lettek hozva, ami persze nem mind fogyott el, úgyhogy most van nekem helyes kisüveg malaga seco, malaga dulce, török viszki (isteni, mint Ábrahám kebelén).
Több érdekes témát érintettünk, pl. mennyi helyre lehet nászútra menni.
Lekkközelebb.


"Összerakjuk az életet bébi" - mondta R. egy tavaszi előadás után. Úgyhogy megyek is, rakom tovább.

Kirakós játék. Először mindig a sarkokat kellett megkeresni.


"Nevetséges lenne - gondolta Jonathan Trotz -, ha az élet nem volna szép!"

PÁLYÁZAT. Melyik író melyik művében ki hol gondolta ezt.
KÜLÖNDÍJ. Aki az eredeti nyelven hozza az idézetet.

2007. október 7., vasárnap

Képek, amit magammal viszek a túlvilágra, ha van.

Tibcsi felkapja Radópetit, és csak pörög, pörög vele az ölében.
Kis madárcsontú férfi a nagy mackó karjai fészkében. Arcán alig-hiszem-el mosoly, szinte már boldog.
Tibcsi előtte Zsófit kapta föl és utána engem, és pörgött pörgött velünk. Kucorogtunk a karjában, élő körhinta forgataga, egy pillanatra mi is szabadon nevettünk.
Az adásról szólt ez, nőnek és férfinek egyaránt lehet.
Ezek miatt gondolom titokban néha, hogy létezik szeretet.
Peti is elhitte akkor, hogy neki is lehet ez, valóra válhat így vagy úgy.

2007. október 5., péntek

Erőszakmentesség

Plágiumaim leleplezése, 1. A cím.
(Esterházy vendégszövegnek hívja, és a posztmodern szerint mindenki használ mindent amúgy is, bár erről megoszlanak a vélemények)

A "The story of my experiments with truth" Gandhi önéletrajzi írásának címe. Meg az én blogomé.
Az előszóban Gandhi leírja, hogy minden tevékenysége - politikai, társadalmi, humanitárius; minden - a saját önismereti törekvéséről szól és annak mentén keletkezett. Továbbá egész szemléletének két sarokköve az erőszakmentesség és az igazság.

Hm. Erőszakmentesség.
Történelemkedvelő ismerős, dél-afrikai útja után: Gandhi és Mandela csak olyan rezsim ellen lehet sikeres, amely saját magát morálisnak tartja, a legitimációjában szerepel a moralitás. Egy náci vagy sztálinista rezsim azonnal főbe lövi őket.
Tatár György Rosenzweigről (kérdésemre, hogy R. mit szólt az I. világháborúhoz): mint minden, a történelemmel realista viszonyban álló ember, őrültségnek tartotta a pacifizmust és tudta, hogy a háború az emberi történelem természetes velejárója.
A Gyűrűk urában a hatalom gyűrűjét úgy kell megsemmisíteni, hogy az ellene küzdők ehhez nem használhatják fel, nem élhetnek az erejével. Mert (szerintük) senki nem tud neki ellenállni. A legtisztább szándékokkal harcba indulsz Szauron ellen. Sorra nyered a háborúkat. Végre győzöl, elfoglalod a helyét, végignézel magadon - és egy szörnyeteg ül a trónon.
Carl Rogers, humanista pszichológus könyvének előszavában: "számára a főbűn - legyen szó terápiáról, tanításról vagy családi életről - az erőszak alkalmazása a másikon"
Feldmár - Jézusról (nem találtam meg a pontos idézetet): arról, hogy lehet-e erőszakot alkalmazni, Jézus végül is arra jut, hogy nem.

2007. október 4., csütörtök

Amelyik fülkét nem lehet bezárni, abban van papír.

2007. október 3., szerda

November 12-13-án Japánban leszek,

ne keressetek.
Ez ugyanaz a munka, ahol nem mentem el Bonnba három napra, mivelhogy nem éri meg annyi macera ennyi időért.
Hát... nem adták fel.

2007. október 2., kedd

Goodbye Bafana

Ezt akarom megnézni! Ki jön? Feliratkozás itt.

Gregory Dél-Afrikában nő fel egy farmon, ahol egyetlen társasága egy fekete kisfiú. Bafana a legjobb barátja lesz, egész nap együtt játszanak, tőle tanulja meg a helyi bennszülöttek nyelvét is. Ám a felnőtt férfi mélyen eltemeti a gyerekkori barátságot a lelkében, maga is mereven hiszi és vallja az apartheid eszméit. 1968-ban feleségével és gyerekeivel Robben szigetére érkezik, ahol a legmagasabb fokú biztonsági intézkedések mellett tartják fogva a fekete bőrű politikai elítélteket, köztük Nelson Mandelát. Gregory nem sejti, hogy milyen nagy hatással lesz gondolkodására és egész életére a gondjaira bízott Nelson Mandela. A film valós emlékeket és történelmi eseményeket idéz. Annak a férfinak a visszaemlékezéseiből készült, aki 20 éven át volt Nelson Mandela börtönőre, és akinek életét és rasszista gondolkodását megváltoztatták a legendává váló politikus egyénisége és eszméi.

Ralph Joseph Fiennes nem angol és nem beteg, de érzékeny és intelligens. És szexi.

Aki addig elolvassa Nelson Mandela: Long Walk to Freedom c. könyvét, azt meghívom.
"No one is born hating another person because of the colour of his skin, or his background, or his religion. People must learn to hate, and if they can learn to hate, they can be taught to love, for love comes more naturally to the human heart than its opposite."
"Egy boldog családról könnyebb leválni. "
Ebben van igazság.
És még inkább igazságtalanság.
Csak nincs kinek felróni.
Illetve ha van, akkor az káromkodás.

2007. szeptember 30., vasárnap

Koltai Lajos: Este

Bottom line, Evening loses both ways, offering neither the clarity of studio product nor the art and integrity of indie films.

Beautifully filmed, but decidedly dull, Evening is a collossal waste of a talented cast.

Huh.
Megnyugodtam. Már kezdtem aggódni, hogy a hiba az én készülékemben van.

Az egyetlen, ami miatt érdemes volt nem kimenni (a társaság mellett persze ;-)) az öregnéni színésznők arca. Valószínű ennyi idő alatt magába gyűjt annyi méltóságot és tartalmat, hogy bármilyen szerep mellett érdemes nézni. A barátnők ágy-jelenetének (nem úgy!!) variált ismétlése jó ötlet, Meryl Streep és Mamie Gummer (az életben anya és lánya) szerepeltetése ugyanazon szerep öreg és fiatal változatára szintén. Ennyi.

AJÁNLAT. A Tabánban péntek este nyolckor Bergman életmű sorozat 600 forintért, kettő már lement, de hátravan vagy tíz.

PS. Meryl Streep mindig is szimpatikus volt, de most megtudtam, hogy négy, 4, NÉGY gyereke van (ugyanattóla férfitől aki ma is a férje), perfekcionista a munkájában, egy filmjéhez 8 hét alatt megtanult hegedülni napi 6 órát gyakorolva, és másik kedvencem Diane Keaton calls her "my generation's genius."

PS 2. Jé. Mamie Gummer játszott már egyszer a mamájával annak fiatal szerepében tízéves korában, mégpedig egy kedvenc filmemben: The House of Spirits, Das Geisterhaus, Kísértetház. Semmi ezoterika, hanem chilei diktatúra és családregény. Meryl Streep mellett Antonio Banderas, Winona Ryder, Glenn Close, Jeremy Irons, Vanessa Redgrave. Aki tudja, nézze!

2007. szeptember 29., szombat

Ütve-fúrva nő a nő

Pár lyukra lett szükségem a lakásban.
A lyuk falból állítható elő, ha egy lyuknyi méretű helyről eltávolítod a falat.
Ott nem a fal kell, hanem a semmi. Az kell, ami nincs.

Hogy ne is legyen, ahhoz egy gépet kell tartani a fallal szemben.

Nekem ilyen gépem eddig nem volt, de most már van.
Ütni is tud, rúgni csak én.

Vételét némi morfondír előzte meg a nemi és társadalmi szerepekről.
Attól nő-e a nő, hogy nem tud fúrni?
Vagy pont attól nő fel, hogy tud lyukat előállítani, ha lyukra van szükség. Ki tudja vonni a falból a falat.
Holnap tombolni fog az ösztrogén.

Megmondták

Kijött az ablakos és megmondta a tutit.
A nyitott ablak önbecsukott kilincséhez hívtam. Akció közben felmerült a csupaablaksarok hidegproblémája. Vázolta a szigetelőfólia-pótradiátor kombinációt, rámnézett, és imigyen szóla:
"Mindenre van megoldás, csak foglalkozni kell vele."
Ámen.

Adrienn a Pótkulcs vécéjében (MÚOSZ évfolyamtalálkozó):
"Az újságírás nem az eredetiség és nem a teljesség tudománya."
Mellesleg a volt csoporttársaim írják a legjobb cikkeket a Találkozásokba. A t-mobilosok tudják, mi ez, de emiatt ne térjetek át, baromi drága.

Pillanatnyi gondolkodás után adtam egy százast a Lánchíd koldusának.
"Thank you, madam."
Volt munkaerőpiaci interkulturális kommunikáció és asszertivitás tréningen?

2007. szeptember 23., vasárnap

Át fogom állítani kisebb betűméretre, mert a szófosó típusú blogger vagyok, ez már nyilvánvaló.
Van ennek egyébként nőneme? Bloggernő, Bloggerin, bloggerina.

2007. szeptember 22., szombat

Zsidó studies

Lábjegyzetek az előzőhöz, csak ugye a blogban az idő fejjel lefelé halad:
KOL-NIDRÉ a jom kipur beköszöntő imája. Egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó, különleges, fájdalmasan szép dallam. Valójában ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul (Isten vagy önmagunk, nem embertársaink felé) tett fogadalmak feloldását szolgálja. A rabbi egy elöljáró társával és a kántorral rabbinikus bíróságot (bét dint) alkotva "felhatalmazza" a községet, hogy ezúttal, egyszer az esztendőben a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.
JOM KIPUR engesztelőnap, „a szombatok szombatja". Megelőzik a ros hasaná (újév) napjaitól számított „bűnbánó napok” , „a megtérés tíz napja”, amikor is igaz szívvel kell megtérnünk...
...s akkor Isten megbocsát nekünk: bocsánatot kell szereznünk Istentől böjttel, imával, egyebekkel.
SAJÁT Zavarba ejt ez a mélységesen emberi szemlélet, mintha bármit is meg lehetne szerezni, lealkudni, na lécci lécci, kikönyörögni. Ha elvárom, hogy megbocsásson, nem hagyom meg a szabadságát: a szándék rólam szól. Ha tényleg szeretem, akkor mindegy, hogy ő hogyan fogadja, engem önmagában és önmagáért bánt minden rossz tettem.
Mellesleg a tórakörön hallottak szerint Isten szabadságát nem lehet korlátozni, az erre irányuló tömérdek kísérlet ellenére sem.
Mégmellesleg a judaizmus bűnfogalmáról Tatár György: a nagy különbség a kereszténységgel szemben, hogy bár itt is létezik a rosszra való késztetés, a judaizmus nem tartja az emberi természetet végérvényesen megromlottnak.

Egyébként, ha Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad, és nekem a magamban levő istenit kell kibontanom az életem folyamán, akkor nekem is szabaddá kell válnom.
Ja, mert szabadon lehet csak szeretni igazán állítólag, amikor nem kavar be az önmagamról szólás meg a félelem meg egyéb manipulációk; és a szeretet az a másik, amivel állítólag szintén rendelkeznek odaát.

Erev Jom Kippur

Életem első zsidó templomi szertartása, Dohány utca. A bennfentesek előre megígértették velem, hogy nem fogok kiábrándulni, és másutt különben sem ilyen. Operaház fíling, csak itt kisebb a sor a vécékben. Egy nagyszínház, ahol folyamatosan szünet van, és a közönség ennek megfelelő alapzajt produkál. Aggódtam, hogy feltűnő leszek, ha nyíltan stírölöm a többieket, de emiatt igazán nem érdemes. Az oldalerkélyen kezdtünk, majd föl az emeleti karzatra. A Kol Nidré zenéje már ott megállásra késztetett. Aztán lementünk a dühöngőbe, átvágtuk magunkat az ajtókhoz közeli nyíltan szabotáló rétegeken, szembenéztem a - szentéllyel? -, és
mindezeket elfelejtettem, hallgattam a zenét, és azt éreztem, hogy itt a megváltót várják, várjuk. Azt a jót, ami már most is, ami felé, amiben mégis, és mégis egyre és egyre jobban.

2007. szeptember 16., vasárnap

Boipeba














A jelen... oly abszurd és konfúzus

... írta Goethe másfél százada, halála előtt öt nappal egy levelében, melyben a Faust befejezését is közli, amit lepecsételve és megjelenés nélkül adott át az utókornak.
Én is pont ezt éreztem.
Abszurd, nonszensz, és tulajdonképpen nevetséges lenne, csak ahhoz túl szívszorító és fájdalmas.

Egy hete egy szigeten voltam,
ahol nincsen autóközlekedés,
két nénike egy utcára rakott kisasztalnál dominózott hogy a többiek is kapcsolódhassanak,
az estét a netcaféban megismert párnál töltöttem ahol a verandán ücsörgő két fiúról kiderült, hogy senki sem ismeri őket, mert ők csak úgy bejöttek; úgyhogy tovább üldögéltek békésen, és mielőtt vacsorázni kezdtünk, megkérdezték őket, kérnek-e enni.

Az improvizációs színházban és a mozdulatművészeti iskolában a kapcsolódj magaddal -kapcsolódj mással - vigyázz magadra - vigyázz a másikra - érezz -

Egy órája egy úgynevezett szórakozóhelyen voltam,
ami konkrétan egy pince volt alacsony mennyezettel,
ahol lehet dohányozni úgyhogy állt a füst a tömegben és a sötétben,
inni kell, hogy el merd engedni magad,
és mivel 30 négyzetcentiméter jutott egy "táncolóra", majdnem verekedéssé fajult a könyökölős oldalbalökdösődés.

Nem hiszem el, hogy ez közelebb viszi őket a testükhöz, a lelkükhöz, a szabadságukhoz, és az ennek alapján megtapasztalható kapcsolódásokhoz. Ez legfeljebb valami egészen másra jó.
Mi a frász folyik itt?

2007. szeptember 13., csütörtök

Martha Graham

.. hozta létre a Graham mozdulatrendszert, ami a Limón technika mellett a modern tánc (a balett utáni mozdulat-tánc a XX. században) alapjává vált. Drámai, érzelmeket tudsz vinni a mozdulatokba. Az Amelie zenéjére gyakorlunk. Az egyetlen alkalmak, amikor jól éreztem magam az elmúlt napokban. Érzem a testem, érzem önmagam, élvezem a kapcsolatot amit egyre jobban megtapasztalok a testemmel, és örülök, hogy idén már figyelni is tudok a tanárra.

Martha Graham egy szenzációs kicsike energiával teli nénike volt. 97 éves koráig élt, és megkapta a Medal of Freedom-ot: ez a legnagyobb amerikai kitüntetés, olyan, mint a franciáknál a Becsületrend (mondjuk ezt csak civilek kaphatják; de a legnagyobb).
Tetszik a neve. Ha választhatnék, én is ezt kapnám.

Hümm. Megnéztem a díjátadó képet, és az aláírás szerint Ford neje Martha Grahamnál táncolt, mielőtt az elnök felesége lett.
Ugye nem?
A TIME magazin a XX. század 100 legfontosabb személyisége közé választotta.

Dienes Valéria, aki a magyar moderntánc apostolnője volt, 99 évig élt. Úgyhogy igyekezzünk, hangzott el egy óra után.
Dienes Valéria volt egyébként Bergson első magyar fordítója (francia filozófus, a nyílt társadalom bevezetője; bocs a képzettektől). Életében négy szenvedélye volt: a matematika (ebből doktorált), a filozófia (ezt a Sorbonne-on tanulta), a zene (zeneakademiát végzett), és az orkesztika vagyis a mozdulatművészet, amit meghonosított, és amit én most a Dienes-Duncan iskolában tanulok.
Nagyon szomorú vagyok.
Lehet, hogy egy költeményben ezt szívhez szólóbban meg lehet írni, de ez az igazság.
Az emberiség két részre oszlik: akik az elmúlt egy hónapban Brazíliában voltak, és akik nem. És ezzel a második csoporttal nem találom a hangot. Mindenki idegen.
Brazíliában, az első kétnapos workshopon erősnek éreztem magam, tele élettel meg mindenféle jóval; és azt éreztem, hogy ami én vagyok, annak van helye, van valamit adnom a világnak. Most úgy érzem, semmi, illetve amit adnék, az nem kell; ami én vagyok, az érdektelen, jelentéktelen, nem kell senkinek.

2007. szeptember 9., vasárnap

Újra léteznek éééékezetek ááám itt.
Csomag megjött.
Most zene szól.
Intermezzo: rájöttem, miért nem szereti a (legtöbb) ember a csöndet. A csönd a közhiedelemmel ellentétben ugyanis a legnagyobb mértékben természet- és életidegen, és mint ilyen, a természetben általában nem is létezik. Aludt már valaki erdőben, vagy tenger mellett? Na ugye. Ahol élet van, ott hang is van; az élet mindig jár valamilyen hanggal, ad valamilyen hangot, sőt általában ritmusosat vagy dallamosat.
Az én Boipebámon zúgott, dübörgött, háborgott, és körülölelt az óceán.

Ujra itthon

...raadasul valamennyire igy is erzem, ami oszinten meglepett.
Nem erzem rosszul magam, es kimondott jo erzest okoztak talalkozasok, amelyektol pedig feltem.
Mondjuk az egesz ut egyik nagy tanulsaga, hogy teljesen feleslegesen paraztam meg keritettem egyre nagyobb fenekeket valojaban nemnagyfeneku dolgoknak.

Na megyek fogat mosni meg egyebek, amit utoljara 2.5 napja (tegnapelott reggel) tettem a Morro de Sao Paolo-i (sziget 3000 lakossal Salvadortol 2.5 oranyi utra, katamaranon mesz ki a nyilt ocean fele) posadaban, ahol a tulaj (Nestor, argentin lofarkas-szemuveges alter-ertelmiseg) gyorsan meg adott nekem reggelit a 8 oras repuloindulas elott.

Es allitolag a csomagom is megjon meg ma este, ugy am.

2007. szeptember 8., szombat

Na hello.
Mar itt vagyok, Lisszabonban. Innen mar csak egy ugras. De biztos, ami biztos, elotte meg jol elmegyek Genfbe, hogy aztan ma ejfel korul jol megerkezhessek.

45 percet kesett a Sao Paolo - Lisszabon viszonylat, es ez tul sok volt a budapesti jaratra hagyott 30 perces atszallasi idonek. Nem is ertem, hogy engedtek befoglalni 30 perces szunettel... transzatlanti es raadasul BRAZIL... Ha jol szamolom, 5szor utaztam repulovel Braziliaban, es a minimalis keses 45 perc volt, ami egy 25 perces repulouton birt megtortenni.
Tegnap reggel 8 ota vagyok folyamatosan uton. Osszesen 1 hajo es 5 repulo lesz, mire otthon.. Megeri?!

Edes, egyetlen Boipebam, nagyon hianyzol.
Boipeba egy atlanti sziget a 12 deli szelessegi kornel az Egyenlito alatt. Otthonom az elmult egy hetben. Elozetes: az egesz szigeten nincs gepkocsi-kozlekedes, a szemelyforgalom gyalog, a teherforgalom talicskan bonyolodik. Amikor tegnaap Salvador fole erve (a 1. repulon) meglattam egy autot, igencsak meglepett, hogy leteznek ilyenek. A jot tenyleg konnyu megszokni.

2007. augusztus 28., kedd

Forget that you are in Brazil.

Be with yourself.

.. lett a jelmondatom mara, es ezt szem elott tartva csak most, delutan ketto korul mereszkedtem le a netezohelyre. Eddig az agyban gyogyultam a remek uj brazil koptetommel. Az alternativ cime ennek a bejegyzesnek a "brazil valadekhoz brazil valadekoldo", vagy a "Valadekoldo es kopteto - ... allando szereploi az eletemnek, amig nem sikerul egy kicsit jobban tekintettel lennem magamra" lett volna, de ezektol eltekintettem, miutan TWA "Most beszelgessunk a huvelygombarol" c. nagyerdemu irasa jutott eszembe az olvasokozonseg szuksegtelen tulterheleserol a testi intimitasok teren.
A lenyeg, hogy az otthoni hatastalannak bizonyult, mig az itten vasarolt kohoges elleni "medicamento fitoterapico tradicional" segitsegevel elkezdtem megszabadulni a horgoimben napok ota egyre vastagabban lerakodo cucctol. A hangom, ami tegnapelott ota harom oktavval melyult, mara mar masfel oktavnyit visszakapaszkodott eredeti magassagaba.

Experimentalisan sajnos azt kell mondanom, hogy a keplet az, hogy nem vagyok tekintettel magamra, majd egy betegseg rakenyszerit, hogy onmagammal legyek, az ido lelassul, hirtelen minden fontos dologra lesz eleg ido, es egy csomo dologrol kiderul, hogy nem fontosak. Ekkor boldogan feszkelodok el az eletemben, amirol hirtelen kiderul, hogy az enyem. Es nem masoke, akiknek egeszsegesen oly boldogan ajandekozgatom oda azt, reszenkent, csurrano-cseppeno ido, figyelem, de foleg valami mas formajaban - talan, hogy mi a fo megfontolas, hajtoero, amire tekintettel kel lenni... Humm. Jo lenne ezt betegseg nelkul is tudni megtenni.

Okinawa

...szigeten lakik a harmadik japan, akit megismertem a fesztivalon. Az oruletbe kergetett, mert alig beszelt angolul, es mar elfelejtettem, milyen frusztralo, amikor negyedszerre ismetled meg a mondatot es csak tagra nyitott szemekkel talalkozol, amelyek mosolyogva invitalnak egy otodik ismetlesre. Okinawan van egy amerikai tamaszpont 20.000 katonaval, tudtam meg tole az elso ot percben, ami elfoglalja a sziget negyedet, es tavaly egy gep az iskolara zuhant.
Erdekes. Ezt eddig nem tudtam, es hatarozottan uj szint visz az amerikai-japan es altalaban a vilagpolitikai-vilagkereskedelemi kapcsolatok ertekelesebe. (Mellekszal: Kubaban, ahova lehet hogy megyek playbackezni es korulnezni januarban jaj de jo, a Guantanamot jogilag berlik, gyakorlatilag, azt hiszem, megszallva tartjak, de errol szivesen meghallgatnek egy elfogulatlan vagy Amerika-parti szakertot.)

Szoval az okinawai, akinek sajnos - oszinten sajnos - elfelejtettem a nevet ami mentsegemre szolvan japan es ehhez meltoan komplikalt volt, Szuts Peterre emlekezteto arca volt. Foleg a szaja es a szeme tukrozte, hogy ez egy idonkent ovatosan visszahuzod0, es a gatlasai felett okos erzekenyseggel szereto ember. Tizeves a fia, meselte, akinek a neve (szinten japan) azt jelenti: enjoyable. Because I want him to enjoy life, teszi hozza, es nevet, nevet elfogodottan.
Belopta magat a szivembe persze, es elfelejtettem a kezdeti megorulest a nyelvi korlatok miatt a miso leves felett.

2007. augusztus 27., hétfő

I have a dream

.. do you know that, kerdezte Rogerio, amikor Teddel es Paulaval ultunk a 9,9 realos grillezohelyen. Erdekes, nekem is par perccel elotte jutott eszembe, hogy ez nem mindig lett volna lehetseges: hogy itt egyutt vacsorazunk, es velem szemben ul ez a hihetetlenul kedves, erzekeny, intelligens fekete orias. A pincer megall elotte, ha ker valamit, es elmenteben meg hallom, ahogy mondja: senhor.

Rogerio Minas Gerais-bol szarmazik. Ez a Sao Paolotol eszakra fekvo regio, talan a masodik legnagyobb az orszagban (az elso az Amazonas). Ahogy a neve is mutatja (Tolkien is tudta..), banyak, megpedig aranybanyak voltak itt a 18-ik szazadig, ameddig Brazilia volt a vilag legnagyobb aranytermeloje. Ide az aranybanyakba hoztak a rabszolgakat, mig Bahiaba a cukornadultetvenyekre kellettek. Rogerioek kilencen voltak testverek, de ket batyja meghalt kiskoraban furdes kozben. Haromeves volt, amikor elveszitette az apjat autobalesetben, es tizenhet, amikor az edesanyjat rakban: egy evvel azutan, hogy Sao Paoloba jott, mert szinesz akart lenni.
Ingyen narancs is van, meg ihato viz ejjel-nappal kiteve, ugy am.

A posada szelektiven gyujti a hulladekot a Nemetorszagbol ismeros kulonbozo szinu bodonokkel. Ugyanilyet lattam a balettiskolaban a Piniegros negyedben, ahol Evandrora vartam, aki beugrott az asztrologusahoz, mielott kivitt Joicehoz a kulvarosba. Az egy elokelo negyed: ket-harom hazankent kulon portas figyel az utcara felallitott kis rendorbode-szeru kalitkakban; konnyen lehet, golyoallo uveggel. A szelektivhulladek-gyujto balettiskola elott kozben egylovas vontatasu hajlektalanszeker-fele halad el.

Ahogy Paoloban is, a repteren a csomagra varakozvan az eltunt gyerekek fenykepeit nezegetheted, itt mondjuk ugy hatvanat szamoltam meg hamarjaban.

Este 10 utan nem igazan jo setalni, mondta a recepcios leanyzo. Ezt hetkor kerdeztem, a boltok nyolcig vannak nyitva, addig nyugodtan lehet, mondta. Ahogy jottunk at a kozponton a spanyolokkal, mar kaptunk kostolot: 'regalo, regalo' (ajandek, ajandek) kiabalja a 6 eves kisfiu vagy a felnott ferfi, es az arcodba lengeti az ajandekozni (eladni) valo valamit (barmit). A szivebol, 'de coracao', mutatja; de ha elfogadod, nem uszod meg fizetes nelkul, es ha vonakodsz, csunya vitaba (vagy barmibe) keveredhetsz.

Minden egyes elemiszeren, a narancsletol kezdve a vajon at a teafilterig koveren szedett betukkel fel van tuntetve, hogy az Contem gluten, vagy Nao contem gluten. Ez ugye az, amit az EU tag Magyarorszagon evek ota hiaba probal elerni a Liszterzekeny Szovetseg.

Szoval ez az. Valami elkepeszto kulonbsegek elnek egyutt, es nem elszigetelt jelensegkent, hanem mintha melyen a strukturaba agyazva letezne egy elso (feledik) es egy harmadik (negyedik) vilag, amelyek az egyes ember eleteben is at- meg atszovik egymast, tarsadalmi (kozossegi) szinten pedig egymas kozvetlen kozeleben, olykor-olykor (nem is olyan ritkan) egymassal erintkezve es keveredve elnek.

A fogszabalyzasi maniat viszont tovabbra sem ertem. Gyula szerint a itt tebe leginkabb semmit nem terit, es minden fog-dolog rengetegbe kerul. Ehhez kepest a (nem annyira sok) szemelyes ismeros kozul ujabb szabalyoztato leletek: Joice vacsoravendegei kozul a kb 45 eves mernok, valamint Rogerio unokatestvere, a Minas Gerais volt banyaszregio szerintem kb 10 gyermekes csaladjabol 3 eve Sao Paoloba jott es most multimedias kommunikaciot tanulo, csontfekete afrofrizuras fiu. Mellesleg, ismet ket ferfi.
Jolesik itt a kollegium halljaban ucsorogni (na jo, ez egy ugynevezett posada, de a feeling ugyanaz: bermudas jokepu total europai fiuk slattyognak papucsban, vagy vacsorazzak a sarki kozertbol vasarolt kis hazait; a sarokban tevezok, felharsan a metro goldwyn mayer szignal es kezdodik a Titanic; a francia lany erdeklodik, hol a Buehhgehh King). Hat ezert jottem en Braziliaba?! Hatalmas csalodas volt latni oket, hogy itt is vannak emberek, megpedig de milyen hasonlok ahhoz a kornyezethez, ahonnan jottem. Bator felfedezokent leptem be, aki nagy elhatorozasokra jutott es olyan vizekre evez, ahol meg senki sem jart.

Csendes kis tengerparti pihenesre vagytam, ezert jottem Salvadorba, utolerni magam egy kicsit. A csendes kis helynek ket es fel millio lakosa van, es elso latasra csak egy kicsivel kevesebb felhokarcoloja, mint Sao Paolonak. Na jo, van meg vilagorokseg is, ahol este atsetaltam ez elkepesztoen nehez hatizsakommal (a szuleim hamarosan fognak kapni egy csomagot). Szoval meg kell szokni a mereteket. Lehet, hogy odebballok am.

Intermezzo: van itt egy ember, alkalmazott, aki ide-oda jar-kel; kedves, Petrosra emlekezteto arccal. Kb. egy oraja kertem egy poharat, mire megmutatta az ingyen teazo helyet (ejjel-nappal elerheto forro viz es filterek). Az elobb elmentem utantolteni, mire most hozott meg egy filtert a teamba. Eloszor nem ertettem, amikor mosolyogva kozeledett, a kezeben lobalta, es belegyomoszolte a masik melle.
Ez a kep is bekerul szivem fotokiallitasanak dijnyertes alkotasai koze. A masik az volt, amikor nemhideg asvanyvizet kertem a paoloi internetcafeban. Csak hutobol volt, ugyhogy a tulajdonos neni a kirakatba besuto napra tette melegedni a palackot, es addig is toltott a sajatjabol.