Jolesik itt a kollegium halljaban ucsorogni (na jo, ez egy ugynevezett posada, de a feeling ugyanaz: bermudas jokepu total europai fiuk slattyognak papucsban, vagy vacsorazzak a sarki kozertbol vasarolt kis hazait; a sarokban tevezok, felharsan a metro goldwyn mayer szignal es kezdodik a Titanic; a francia lany erdeklodik, hol a Buehhgehh King). Hat ezert jottem en Braziliaba?! Hatalmas csalodas volt latni oket, hogy itt is vannak emberek, megpedig de milyen hasonlok ahhoz a kornyezethez, ahonnan jottem. Bator felfedezokent leptem be, aki nagy elhatorozasokra jutott es olyan vizekre evez, ahol meg senki sem jart.

Csendes kis tengerparti pihenesre vagytam, ezert jottem Salvadorba, utolerni magam egy kicsit. A csendes kis helynek ket es fel millio lakosa van, es elso latasra csak egy kicsivel kevesebb felhokarcoloja, mint Sao Paolonak. Na jo, van meg vilagorokseg is, ahol este atsetaltam ez elkepesztoen nehez hatizsakommal (a szuleim hamarosan fognak kapni egy csomagot). Szoval meg kell szokni a mereteket. Lehet, hogy odebballok am.

Intermezzo: van itt egy ember, alkalmazott, aki ide-oda jar-kel; kedves, Petrosra emlekezteto arccal. Kb. egy oraja kertem egy poharat, mire megmutatta az ingyen teazo helyet (ejjel-nappal elerheto forro viz es filterek). Az elobb elmentem utantolteni, mire most hozott meg egy filtert a teamba. Eloszor nem ertettem, amikor mosolyogva kozeledett, a kezeben lobalta, es belegyomoszolte a masik melle.
Ez a kep is bekerul szivem fotokiallitasanak dijnyertes alkotasai koze. A masik az volt, amikor nemhideg asvanyvizet kertem a paoloi internetcafeban. Csak hutobol volt, ugyhogy a tulajdonos neni a kirakatba besuto napra tette melegedni a palackot, es addig is toltott a sajatjabol.