Ma a japan negyedben 22 real-ert (ez 15 dollar, vagyis kb. 3000 forint) degeszre ettem magam. Az alapfogas zoldsegtempura, amihez jar persze a miso leves (kagyloval, mmm), rizs, friss salata, zoldseges teszta (meghagytam), japan tea. Mindez szamos kis ibrikben eled csinosan kirakva, mellette melegitett vizes frottir keztorlo kis bambusztalcan. Es eszreveszik, ha elfogyott a rizs vagy a tea, es azonnal utantoltenek (ingyen, korlatlan szamban). Utoljara Becsben ettem finom japant, Kemmi meghivasat (felesege altal keszitett teriyaki csirke es egyebek) nem szamitva.

Tetszenek ezek a kis nemzeti negyedek. Igy otthonosabb a globalizacio, ha egyutt lakunk sokfelek, de mindenki megtartja es a maga kepere alakitja a kis mikrokornyezetet.
Csak tudjunk egymassal kommunikalni (ne legyen getto).

Sao Paolot egyebkent a del New Yorkjanak hivjak, es ma megertettem, miert. Erdekes, de itt nem zavar a tomeg. Olyan, mintha egy sokszinu, vidam hangyabolyban lennel tag.