Betegnek erzem, o Adam, magam.
Elkepeszto. Tulajdonkeppen nem akartam Salvadorba jonni, hanem osszeszedni magam, magammal lenni, bibelodni, emeszteni az emesztendoket, es aztan rajonni, mit szeretnek valojaban. Ehelyett 3 napig atzsilipeltem olyan emberek eletebe, akiket nem ismerek es nem erzek kozel, az ertekes brazil napjaimbol.
Hianyzik Rogerio. Ahelyett, hogy most nala lennek es kitalalnam jol a programomat, vagy megismenem SP-t es fotoznek a kis szuper uj gepemmel, itt vagyok parszaz kilometerrel odebb egy normal magyar kollegiumban, csak neger a portas, a benzinkutnal az ismeros golyoallo mellenyes ismetlofegyveres rendorok, es kedves a patikus. Ennyi a kulonbseg. Eszternek igaza volt: az Utazo eletmod is tomegesse valt (a Salvadorban fellelt spanyol csoport ugyanugy a Lonely Planet-et szorongattta a kezeben es ugyanabba a posadaba igyekezett).
Na jo, ennyi szomorkodas (majdnem onsajnalatot irtam) utan egy kicsit Bahiarol.
Fovarosa Salvador. Ez a regio az, amilyennek Braziliat kepzelik azok, akik nem ismerik. Rengeteg fekete, gyarmati epuletek, egyebek.
Amikor meglattam, furcsa volt belegondolni, hogy itt a tenger - ocean; es a tuloldalon valahol Afrika (talan Nigeria) van legkozelebb. Eletemben eloszor fogok oceanban furdeni.