Forget that you are in Brazil.

Be with yourself.

.. lett a jelmondatom mara, es ezt szem elott tartva csak most, delutan ketto korul mereszkedtem le a netezohelyre. Eddig az agyban gyogyultam a remek uj brazil koptetommel. Az alternativ cime ennek a bejegyzesnek a "brazil valadekhoz brazil valadekoldo", vagy a "Valadekoldo es kopteto - ... allando szereploi az eletemnek, amig nem sikerul egy kicsit jobban tekintettel lennem magamra" lett volna, de ezektol eltekintettem, miutan TWA "Most beszelgessunk a huvelygombarol" c. nagyerdemu irasa jutott eszembe az olvasokozonseg szuksegtelen tulterheleserol a testi intimitasok teren.
A lenyeg, hogy az otthoni hatastalannak bizonyult, mig az itten vasarolt kohoges elleni "medicamento fitoterapico tradicional" segitsegevel elkezdtem megszabadulni a horgoimben napok ota egyre vastagabban lerakodo cucctol. A hangom, ami tegnapelott ota harom oktavval melyult, mara mar masfel oktavnyit visszakapaszkodott eredeti magassagaba.

Experimentalisan sajnos azt kell mondanom, hogy a keplet az, hogy nem vagyok tekintettel magamra, majd egy betegseg rakenyszerit, hogy onmagammal legyek, az ido lelassul, hirtelen minden fontos dologra lesz eleg ido, es egy csomo dologrol kiderul, hogy nem fontosak. Ekkor boldogan feszkelodok el az eletemben, amirol hirtelen kiderul, hogy az enyem. Es nem masoke, akiknek egeszsegesen oly boldogan ajandekozgatom oda azt, reszenkent, csurrano-cseppeno ido, figyelem, de foleg valami mas formajaban - talan, hogy mi a fo megfontolas, hajtoero, amire tekintettel kel lenni... Humm. Jo lenne ezt betegseg nelkul is tudni megtenni.