Egy jó komment elefánt bejegyzésére - roark (kicsit tekerd lejjebb) :
Szerintem nem kell irracionalitáshoz folyamodni, hogy megmagyarázzuk az eredményt, elég, ha medián szavazóban gondolkodunk. Ma Magyarországon azok, akik adót fizetnek (és így finanszírozzák az egészségügyet és az oktatást) kisebbségben vannak. A népszavazás arról szólt, lesz-e transzfer az adófizetőktől az adót nem fizetők felé, és lett, mert az utóbbiak egyszerűen többen vannak.
Orbán színházas hasonlatát felhasználva, Magyarországon a többség se befelé, se kifelé menet nem fizet a színházban, legfeljebb a mosdóban még le is szereli a csaptelepet és hazaviszi a zsebében. Szerintem nagyon jó, hogy ez egyre világosabb lesz mindenkinek, ez volt a népszavazás értelme. Majd azok, akik eltartják az országot, észreveszik hogy nem érdemes, és elmennek külföldre. Aki meg itt marad, az magára vessen, az üzenet elég világosan jött át vasárnap.
Biztos vagyok benne, hogy a nemmel szavazók vagy tudatosan távolmaradók iskolai végzettsége, jövedelme, átlagosan fizetett adója fölötte van az igenekének. Nem tudom, ez mennyire PC, de sajnos így van. A fenti kommentben pedig - ugyanemiatt - sajnos van némi igazság.
Ja, és, ceterum censeo, ezért nem engedi Alkotmányunk népszavazások kiírását költségvetési (adóforintokat) érintő kérdésekben. Shame on you, Alkotmánybíróság.
***
Lapszemle cont'd. Tótaw is tetszik. Ő van most a címben is.
Érdekeset számol és a fentihez hasonló következtetésre jut.
A nyolcmillió választásra jogosultból kétmillió egységes szavazat kell az eredményességhez.
A nyolcmillió választásra jogosultból három és fél millió az adózó, a járulékfizető. Ebből majdnem egymillió közalkalmazott, akinek nemcsak az adóját, de a fizetését is az állam (=a többi adófizető)fedezi. Úgyhogy a "valódi" befizetők két és félmillióan vannak.
Nincsenek elegen egy népszavazáshoz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
na, látom, kiakadtál.
én is...de rajtam már mutatkoznak az apátia jelei :-(...vagy hangosan szitkozódnék, de azzal csak az agresszióm csökken, a frusztráció nem.
asszem kicsit félek is, hogy mijöhet még.
régen annyira kiakasztott a visszavonulós, mindenki művelje a saját kertecskéjét tipusú hozzáállás...de most valahogy hirtelen az egyetlen élhető alternatívának tűnik.
asszem el vagyok keseredve, de egyúttal apatikusan.
Sok érdekes dolgot kezdtem gondolni a kommented hatására, de még formába kell öntenem! ;-)
Összességében talán, hogy ez most a személyes boldogságomat és jólétemet nem érinti, és a kertecskébe sem húzódok vissza... Pl. aki erről blogol, az már kinn van a kertkapun, nem?
Eddig mindig "személyemben frusztrált" lettem az ilyesmiktől, de most nem. Nagyon jó volt egy csomó hasonlóan gondolkodóra találni a blogszférában, és kb. pártállástól függetlenül, vagy legalábbis nem direkt megfeleltetésben. Soha ennyire nem éreztem magam közösségben, mint most. Eddig mindig sokkal elszigeteltebbenek éreztem magam a véleményemmel.
A másik pedig az illúziók feladása.. Ez mostanában alapban is foglalkoztat, és több pszichológiai és sprirituális mester is a kulcs lépésnek mondja mind a személyes "boldogság" felé vezető úton, mind pedig afelé, hogy a "világért" is bármit tenni tudjon az ember... Ezek a realitások. Ennyit tud a világ itt és most és ebben. A csalódásom oka nem az, hogy a világ mutatott valami olyat, amit nem kellett volna neki, hanem az én várakozásaim voltak nem megfelelőek.
Azt pedig, hogy alapban kb. mit lehet várni, a történelem meg a drámairodalom már réges-rég tudja és tanítja, csak mégis mindig mást várunk.
(kidolgozás under process)
Megjegyzés küldése