öklöd, mikor lecsapni kellett....................... mindig megállt a félúton

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint –
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el –
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton –
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

Egy időben nagyon tetszett, most nem tudom, miért jutott eszembe, illetve ahogy átfutottam, az ámen-es sora miatt, azt hiszem.
A nagy Karinthy. Struggle for life.
Egyszer, mikor feljutott a létra tetejére a hegedűjével.
JUTALOM, AKI MEGMONDJA, MIRE GONDOLOK! A szerk.

***
Ha az ember fogyókúrázik, ér átjönni frissen átsütött libatöpörtyűvel, lesózott lilahagymával és házipálesszel?
Naugye.
Méghogy én tehetek róla.

(Ez jól hangzik, de csak félig igaz.)