Pályázat képaláírásra, esetleg moderntánc koreográfiára

Moderntánc fesztiválon voltunk. Nagyon jó, maga az esemény, a hangulat, az hogy van ilyen, ahogy és akik csinálják, egyebek. A darabok is érdekesek, a tízből igazán két és fél tetszett (összeadva, egy egész és három fél).
De valami hiányzott.
A legtöbb azt akarja elmondani, hogy az univerzum nagyon szétesett és ő is szétesett benne. Ami lehet, mert előfordul.

Amit már nehezebb beletenni, az ez:

.

Leszünk barátok? (cím by Didó). Fotó by Frodófotó.

Azt is énekelje meg valaki, hogy 2006 nyarán két hetven év körüli fejkendős nénike, dagadt lábakkal, zoknira húzott papucsban illetve férficipőben, virágos otthonkára felvett kardigánban délutáni sétára indult egy erdélyi városban. És ehhez kezük kisujján összeölelkezett.
Ennyi.
Pályázatot hirdetek kortárstánc koreográfiára, ennek hiányában képaláírásra. Legyen benne minden, amiről ez szól. Amit a nénik megéltek, a Ceausescu-rendszer, amilyen az életük ma ott, és hogy mi lehet a szívükben, amikor a munkától repedezett és feldagadt kezük kisujját így egybefonják és mennek egymás mellett. Hogy akkor onnan milyennek látszik az univerzum.

***

Jonathan Brazíliában: The question is, whether despite of the deaths we carry inside and outside, can we love and get connected?

***

Update. A leírtak a háromnapos fesztivál második napjára vonatkoztak. A harmadik nap más volt. Újabb következtetésekre jutottam -