A úgynevezett kortárs irodalmi beszédben Rakovszky Zsuzsa nincs túlreprezentálva a mostani Mancs cikk szerint sem, amely bár némi kiegyenlítési szándékkal inkább a költő korlátait firtatja, nem tudja elkerülni a "Rakovszky Zsuzsa fontos költő" megállapítást. Többen az egyik legfontosabb élő magyar költőnek nevezik. A kígyó árnyéka című könyve 2002-ben Magyar Irodalmi Díjat kapott, az odaítélő alapítvány szerint abban az évben ő írta a legjobb magyar regényt. Vannak első látásra nagyon szimpatikus elemek az életében, negyvenkét évesen szülte kisfiát, ötven+/- évesen pedig visszaköltözött szülővárosába, Sopronba, ami egy szabad ember döntésének tűnik, akit nem aggaszt, milyen netwörkölésből eshet ki.
Visszaút az időben gyűjteményes verseskötete most kapható. Addig is egy kis ízelítő.
"Idő se lesz. Idő különben sincsen.
Tudom, láttam: akkor. Ahogy a nap
elérte, a kehes konyhai csap
fénylett, mint egy madárfejű kisisten,
a csőrén kitüremlő, kicsi körtét,
a csöppet lassan érlelte a súlya,
a gyönge vízszár nyúlott vékonyulva,
de mielőtt elpattant - egy öröklét
múlt el, amíg néztem és úgy éreztem,
hogy a világ megoldása bekattan:
hogy Isten: az öröm. Cseppben és csapban
ő csillog, és semmit nem tudsz, ha ezt nem."
(Narkomán. Részlet)
Hogy megismerje, aki Sopronban jár:
"Milyen hőség van itt! Kisül a lelkem.
Ha összeér, mint a csalán a combom
úgy csíp, nyakig csalánban pácolódom
ebben az összeizzadt szűk köpenyben...
Igaz, én mégse kaphatom magamra,
ahogy a tanulólány szokta, egy szál
semmi kis bugyira - örökké ott áll
az ajtóban, hogy a fényt hátba kapja,
s a puszta rózsaszínje átdereng...
"Csak álldigálj fiam", mondom, "felőlem!
Szülsz kétszer, és az lesz, ami belőlem,
belőled is: híg háj, csomós erek."
(Kövér asszony melegben. Részlet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése