Ez rólam szól. (utólagos megállapítás)

Ma kaptam egy levelet.
Sok szépet írtak bennne.
Rólam.

Úgy örülök.

Ez nem biztos, hogy közérdekű információ.

****

Hozzáfűzés január 6. Nem törlöm ki, nem törlöm ki, azért se, bár nagy a kísértés, ha utólag gyerekesnek és nárcisztikusnak látja magát az ember.
Csak annyit fűznék hozzá mentségemre, hogy igazából még aznap este rájöttem, hogy nem is ez volt örömöm fő oka, bár kétségkívül jól esett, hanem az, hogy...
... akinek soha nem volt problémája azzal, hogy hogyan fejezze ki, ha valami nem tetszik, csalódott vagy gondja van, valamivel-valakivel,
valakinek, aki számára érzelmileg és egyébként is fontos, anélkül, hogy
i) játszmákba és manipulációkba
ii) érzelmi zsarolásokba
iii) önsajnálatba és mártírkodó önfelmutatásba
iv) az adott személyt komplettül elvető elzárkózásba
v) körmönfont körülményeskedő hetedhétországolásokba
és egyebekbe essen és bonyolódjon, az nem tudja megérteni, milyen felszabadító és örömteli egy olyan szituáció után lenni, amikor mindezek nem történtek, csak megmondtam, ami jött, ami aztán egyértelműnek és befogadhatónak bizonyult.
És éreztem, ahogy a nyomában épül a bizalom, a közelség, a felszabadultság. És hogy ez mennyire jó.
Szóval ezért volt a juhé.