bugyi

Írhattam volna fehérneműt vagy női alsót is, de minek, mikor a bugyiról lesz szó. Legfeljebb bugyogóra finomítok, ahogy nagymamám mondaná.

Amióta létezem, pamut alsóneműt hordok. Babafenekem pamutpelenkába kakilt, kislányként pamutból hordtam szocialista trikóféléket. Cseperedvén is tartottam magam időszakos megingásoktól eltekintve. Idővel meglepetten konstatáltam ugyanis, hogy az ultraerotikus kínálat szinte kizárólag nejlon, mondhatni műanyag darabokból áll.

Mosási időzítések következtében átmeneti bugyihiányba csúsztam észrevétlenül. Önhibámból persze, figyelmeztető jelek szaporodtak, fiókból apránként apadt a kupac. Először kedvencek fogytak, majd a törzsbugyik derékhada, előbukkantak a hátrasoroltak, megjelentek a snoopysok, jöttek melyeket ilyen vagy olyan okból nem kedvelek, szegélyesek, icipicit dörzsölősek, lehelletnyit szorítósak. Fontos dolgokban faksznis vagyok. És igen, eljutottam az abszolút tökutolsóhoz, felbukkant legeslegalul, csupasz fiók fenekén, a régesrég beszerzett, éveken át rakosgatott, soha ki nem selejtezett, sokadszorra újrahajtogatott, a nagy túlélő, az egyetlenegy darab ultraerotikus nejlonbugyi.

És igen, felvettem, és hordtam gyakorlatilag egész nap, nagy nap, és igen, egyszer és utoljára, mert ki sem mostam hanem hazaérvén rögtön kukába vágtam cipőben ugrálva leráncigálva, takarodjon összes ultraerotikus csipkéjével és flincflanccal együtt, nem mentik meg. Hattyúdalát énekelhette egész nap nadrágomban, remélem tudott róla, nem virrad szép jövő. Mert borzalmas, izzadós, tapadós, próbálja ki aki még nem, illetve dehogy, ne építse ilyen vásárlással a kapitalizmust, higgyen nekem a fogyasztói tesztelőnek, tiltsák be azonnal.