vigyázzatok

Jártomban-keltemben beugrottam rég látott közeli ismerőshöz, csak egy beköszönés végett. Lépcsőházban álldogálva csöngettem be. Ajtót résnyire nyitott, fejét vízszintesre igazítva dugta ki óvatosan. Kiderült, nagy a meleg, úgyhogy nincs rajta, speciel, semmi.
Középkorú, jól karbantartott férfiegyed. Most már biztosan tudom, pedig tényleg nagyon vigyázott, csak a feje látszott az ajtóhoz lapítva.
Meg mögötte a szép, nagy, teljes falat beborító előszobatükör.

Űrhajók támadnak a Fény utcai piacon

Ha nem jön be a környezeti közgazdaságtan meg az emisszió, fodrász leszek.
Ma kezdtem. Férfifejet nyírtam, puncsos boci jégkrémért.

De legalább mások blogján.

Nem teljesen sikerül.

Terveim szerint átmenetileg kussolni fogok. Több okból.

Olimpiai Zeusz, a fair trade és a kapitalizmus védőszentje

Az Olimpiai Zeusz temploma. Örök kedvencem.

Megmaradt épen, sokkal jobban, mint az Akropolisz. Egy hegyoldalban áll, felröppenő galambcsapatok és göcsörtös olajfák között. Fehér márványoszlopok, zöld és barna olajfák, rózsaszín leanderek, kék ég.

Átjön az "antik görögség múlhatatlan ragyogása", a társadalom, ahol Russell szerint az ember utoljára lehetett egyszerre intelligens és boldog, mert a maiban vagy intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye. Abban a múlhatatlanban még Zeusz, a főisten, az istenek és a mindenség királya, a vihar és a villámok ura is alá volt vetve a Moiráknak, a sors akaratának. Amelyen belül mégis önmagával szabadon rendelkezett, alkotott, elbukott, létezett.

Zeusz általános szupervízor volt (general commissioner), de egyes, az ember és a közösség számára kiemelten fontosnak tartott területeket külön is figyelmébe ajánlottak. Ő volt az eskük őre: a leleplezett hazugok egy szobrot állítottak Zeusznak az olümpiai szentély előtt (vajon mennyire lehetett tele?). Az adott szó. Fogadom, megtartom.

Továbbá ő volt a méltányos kereskedelem (fair trade? :-)), az igazságos haszon és a piacok őre. Lehetne ma a globális kapitalizmus és a neoliberális közgazdaságtan göndörödő szakállú védőszentje?

Sürgősen vissza kell mennem Görögországba.

Ez kristályosodott ki bennem ma először, ébredés után, tejeskávé után, morfondír után.
Sürgős és halaszthatatlan élnivalóm van nekem ottan.

Monastiraki az egyik metrómegálló, ahonnan megközelíthető az Akropolisz. Imádok ott feljönni, és meglátni a Roman Agora romjait a mozgólépcső tetejéről. Imádok ott sétálni, inkább hitetlenkedve kóborolni, fehér márványoszlopok, utcazenészek, árusok között.
Tegnap illetve ma fél egy körül indultam volna vissza onnan, öt metrómegállóra lakom csak, de késő volt, a BKV ott is bezár. Jött a rengeteg sárga egyentaxi, gondoltam nem lehet gond, nem lehet drága.
Vagy de. Vagy ha van egyáltalán, nekemnek. A görögök görögök, nincs mit tenni, erre már többször rájöttem. Vagy nagyon kedvesek, vagy nagyon nem azok. Most egymás után kérdezte a kocsiból a sok kövér fekete bajuszos ver?, Ambelokipi, mondom, mire no, ennyi. Az egyikkel továbbhaladt a tárgyalás, disz iz rédiótakszi, szögezte le sötéten, Ambelokipi fiftín juroz. Már kezdtem elgondolkozni, mi lesz velem, mikor megáll egy ugyanolyan sárga, benne fiatal, még bajusztalan. Ambelokipi, bólogat jesz jesz, hau macs, fór fájv juroz. Nem tudtam rendesen egyébként, hova megyünk, a cím soha nincs meg csak az utca, meg a legközelebbi metrómegálló. Görög voltát meg tagadta meg ő sem, du ju hev a bojfrend, de nagyon kedves volt. Az óra a végén 5 euró 1 centet mutatott. Hatot adtam neki, sziksz juroz? kérdezett vissza, for mí? hitetlenkedve, boldogan.
És, ahogy léptem ki az autóból és fordultam vissza becsapni az ajtót, pillantásom a földön egy ott heverő egyeurós érmére esett. Felvettem, én is, hitetlenkedve, talán boldogan.

Átmenetileg megjöttem egy picit, de mire elolvassátok, már itt sem vagyok megint.

Megint elhúzom a csíkot egy időre, jól

Több részletben megyek és jövök, egynapos szösszenetek beiktatásával, megnézni, megvan-e még a világ. Először indulok holnap reggel Hosszúhetény-Püspökszentlászló, utoljára megjövök június 9, Athén-Herakleitou.

Remember me :-)

meg-mondások

"Annyira megszoktam már, hogy terhes vagyok..."
- őszinte barátnő a nyolcadik hónapban, önmagán hitetlenkedve.
Fura lesz utána, az biztos.

"Bababogyó, gyere!"
- kigyúrt kopasz egy kisméretű fehér yorkshire terriernek, annak, amelyiknek piros masniba kötik a fején a haját.
Leszakadt lélekrész?

Lakberendezési gyorstanácsadás

A takarítás csodákra képes.

Takarítás, turistaszezonban

Beindult a turistaszezon. Ezt onnan látom, hogy a kis lépcsőn - végén a csöpp barokk díszkúttal - ami az ablakaim alatt visz el, folyamatosan áramlanak a népek a Vár felé. Ezt akkor látom, amikor kinézek az ablakon, vagy kihajolok, most épp kirázni a porrongyot, most épp japán turisták fejére.
Amikor leviszem a szemetet, a kapualjban fotózó németekkel találkozom. Ezentúl jobban ki kell öltözni a szemétlevivéshez, érdekes öltözeteket tudok előállítani így itthonra, egyébként is a kényelem az első, de itt pláne. Nem blamálhatom magunkat.
Vagy de. Az is izgalmas lehet a világörökség felé gyalogolva, látni egy helybelit, aki takarít és leviszi a szemetet. Én is kíváncsian nézegettem, bárhol jártam. Jó volt Velencében látni a nénit dagadt bokákkal és a cekkerrel. Nagyon helyes kis néni volt, tényleg. Jó volt nyugtázni, Velence nemcsak rózsás-szürke márvány, kéklő tenger és reneszánsz festmények, hanem bevásárolni igyekvő nénik is, akik ugyanúgy kispekulálják, mikor jó még, jó reggel, még a nagy meleg előtt.
Nekem nem tetszik, ha skanzenné válnak a helyek. Jobb, ha laknak bennük, élnek és takarítanak, és rázzák a porrongyot a turisták fejére. A harmadikon lakom, úgyhogy nem is vészes, egyáltalán.

Ott volt.

na hol

És támadt nagy erős szél
amely a hegyeket megszaggatta és a kősziklákat meghasogatta
de az Úr nem volt abban a szélben.
És a szél után földindulás lett
de az Úr nem volt a földindulásban sem.
És a földindulás után tűz jött
de nem volt az Úr a tűzben sem.

És a tűz után
a földindulás után
a nagy és erős szél után
mindezek után
és mindenek után
egy halk és szelíd hang hallatszott.

Vajon fontos volt-e, mit mondott egyáltalán?

Rózsát más kertjébe ültetek, mégis lábaimnál nyílnak

Gyereknek általában nyitottak vagyunk és édesek. Könnyen kapunk figyelmet és segítséget. Felnőttnek általában elromlunk, de szerencsére segítségre se szorulunk már. Legalábbis legtöbben.

Van, aki felnőttként is segítségre szorul. A fogyatékos gyerek megindító, a fogyatékos felnőtt zavart okoz. Sokszor idegesítő vagy irritál. És a küzdelmek, a csalódások, a szenvedés nem mindig előnyére formálja a személyiséget.

Ma tizenkét fős "közönség" előtt "léptünk fel". Idézőjelben írom, mert nem éreztem annak. Tizenkét fogyatékkal, vagy inkább segítséggel élő felnőtt ült körül minket félkörben. Három látássérült (egyikük teljesen vak), két hallássérült, négy egyhén értelmi fogyatékos. Egy tréningprogram keretében találkoznak szombatonként - fél ötkor kel, aki Debrecenből utazik - , az idő első felében személyiségfejlesztő-kommunikációs gyakorlataik vannak, a második felében praktikus tudnivalók, esélyegyenlőség, jogvédelem. Mert ahogy egy történetben felbukkant: mert a világ is sérült... Figyelemre mindkét oldalnak szüksége van. Megnyílni és kapcsolódni mindenkinek nehéz. Nekünk is, színészeknek. Ahhoz, hogy ők közösségre ismerhessenek bennünk, nekünk egymáshoz kell tudnunk kapcsolódni a színpadon.

Rájuk figyeltünk, nekik játszottunk. A történeteik a bizalomról szóltak, az önbizalom lassú épüléséről, a meg-megtalált közösségről, közben előjöttek a csalódások, a kihasználás, a visszavonulás. Régen éreztem magam ennyire jól. Régen éreztem azt, hogy igen, ez a playback, ezt akarom, ezért szeretem. A végén egyikük, 90%-os látássérült, egy verset mondott köszönetképpen. Egy egyszerű, olvasva egész biztosan szentimentális vers arról, hogyan kap adva az ember. Rózsát más kertjébe ültetek, mégis lábaimnál nyílnak.

Megjöttem Hollandiából, jól

Egyre jobban tetszik ez az ország, nem tehetek róla, nekem bejön a rend, tisztaság, szervezettség, együtt az egyénivel, emberivel, kreatívval.
I'm a big-big girl in a big-big world, énekelte a géphang leszálláskor. Én is így éreztem magam, együtt növekszünk, a világ meg én.

.

Megint elmentem Hollandiaba, jol

Sot, ha korulnezek, mar itt is vagyok tulajdonkeppen.
Jo nekem.

Fotók: VadSzéder 2008.

Most érkeztek AndiHugitól. Kevés kép tetszik magamnak rólam, ebben közelről most valami igen. A többiek is. A második képen a házigazda egy vendéggel, majd a tárgyi főszereplők.

az első cigi (mostanában kering a neten)
"And Rebekah lifted up her eyes, and when she saw Isaac, she lighted off the camel."
Genesis 24:64

Nem tudtam egyébként, de a szótár szerint is: to light (mondjuk off nélkül): leszáll (lóról.
Magyarul:
Rebeka is feltekintett és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről,

Ma este 7 óra: Rögtönzések Színháza a Lakmusz

.

egyszer csak úgy ránézni arra, amiben egyébként benne élünk

Április 30. szerda este 7, Repeta Sarok, Curia utca 2. (a Curia utca és Veres Pálné utca sarka, a Ferenciek terénél)
.

.. egyszer ránézni arra, amiben egyébként csak úgy élünk

Playback színház. A történetek színháza.

.
Tényleg, ma van a szülinapom.
Ezért volt olyan ismerős.
Jé.

"Ne hagyd, hogy a fejedre szarjanak! Hát van neked szád is...!"
- biztatták kedvesen, hogy mondja meg a magáét, ha már nagyon elege van.

Újra Brazíliában

Újra Brazíliában találtam magam a munkanappá váló szombat reggelén. A rendelő felé igyekeztem egyébként, konkrétan harmadszorra, első két nap a kartonozóig jutottam és fordultam vissza a várakozó tömegek megtekintése után.
Haladtam a széles utcán, két szélén ládák, bizakodó facsemeték, reggeli napfény. Innen még nem mentem gyalog, a tájékozódás amúgy sem erősségem, így örömmel láttam, nyitott boltajtó előtt két férfi beszélget, megkérdezhetem merre is van ez a Feketesas utca. Nem tudjuk, de megnézzük az útvonalkeresőben, válaszolt a szemüveges, hosszú haja hátul összefogva, és már fordult is befelé, bár nem biztos, hogy lesz internet-csatlakozás, tette hozzá. Már próbálta is, addig álldogáltam kint-bent, utcán, boltban, előtérben. Kedvesek voltak és természetesek, nem ajnároztak bizalmaskodva csak segíteni próbáltak, erőfeszítéssel, rászánt idővel, gondolkozással.
Brazíliában éreztem így magam, senki nincs egyedül, bármi gondom van, meglátok valakit, fordulhatok hozzá, megáll, figyel, segíteni fog. Egyszer elköhintettem magam egy nyitott boltajtó előtt, mire a boltos kirohant egy csomag mentol-eukaliptusz cukorral, extra erős, vigyem el, hát én köhögök, szükségem van rá. Pénzt nem fogadott el persze.
Nem lett internet-csatlakozás egyébként, de nem is bántam, mentem tovább a nyugodt reggeli napban az élménnyel.

Tündének

.
ne félj
mikor vizen mégy át
én veled vagyok
és ha folyókon
azok el nem borítanak
ha tűzben jársz
nem égsz meg
és a láng meg nem perzsel téged
mert vizet öntök a szomjúhozóra
és folyóvizeket a szárazra
ne félj
mert én veled vagyok
(Ézsaiás könyve)
.
írsz
én nem tudom
nem akarom
szív a szívben
fájdalom

A polgármester meg sem szólalt egészen Orenséig: az ő elméjébe is egy egészen különös eszme fészkelte be magát.
Miért van az, hogy az ember iránti gyűlölet - még az olyan ember iránti is, mint Franco - elmúlik az illető halálával, míg a szeretet mintha tovább élne és egyre növekedne a végső elválás és végső hallgatás után is.
Mennyi ideig, tűnődött bizonyos félelemmel, képes ez a szeretet tovább növekedni?
És mi végre?
(Graham Greene: Monsignor Quijote)

Mostanában nyűgös vagyok és nyafi, durcás, lusta és agresszív.
Előnyömre változok, határozottan.

Nyílt nap és egész napos ingyen táncórák a Mozdulatművészeti Stúdióban: április 25.

A tánc a legemberibb művészet, hiszen nem kell hozzá semmilyen eszköz - se vászon, se ecset, se kő, se agyag, se hangszer, se betű - hanem csupán maga az ember. Ha a táncot értékeljük, akkor az embert értékeljük.
(Dr. Dienes Gedeon)

Tánc a Táncért
A Tánc Világnapja alkalmából április 25-én pénteken ingyenesen látogatható nyílt nap a Mozdulatművészeti Stúdióban. Előképzettségi szinttől függetlenül, teljesen kezdőtől a profiig.

Táncórák reggel 10-től este 7-ig. Este táncfilmek vetítése.
Külön ajánlom az alábbi órákat:
Pálosi István: Mozdulatművészet (10:00-11:20)
Buday Melinda: Limón alapok (11:30-12:50)
Magusin Anna: Modern tánc (14:30-15:50)

Különleges: 17:30-tól Gyermektánc - Mozdulatművészet gyermekeknek (Fenyves Márk ), illetve Mozdulatművészet Kármán Judittal (az Egészségügyi Főiskola volt adjunktusa; Berczik Sára-féle mozdulatművészet, klasszikus balett és gyógytorna egyben).

Részletes program: itt
Bejelentkezés szükséges! info@mozdulatmuveszet.hu, 321 9745, 20 - 361 7821

Széder of the Year

Ezen voltam, most, kábé 16 perccel ezelőttig.
More coming later soon.

És előtte a biciklizés.... mmmm.... kész hedónia.

***
Kicsit megmagyarázom a bizonyítványomat, mert egy csomó széderen voltam idén, kettőn, pont amennyi hanukán is a télen.

Az első széderben az volt jó, hogy alapvetően a barátaimmal voltam, akiket ismerek és kedvesek nekem. Jó volt nézni őket, hullámozva oldalra dőlni, nevetni, és persze enni rengeteget. Hárman voltunk nem zsidók a tizenháromból. Fura volt és egzotikus, amikor a két fiú feltette a kipát. Lehet, nekik is kicsit. A többség is mintha zavarban, miért is csináljuk ezt, csináljuk végig. Megtartjuk, vagy tartani akarunk valamit, ami távoli, ködös és homályos, nekünk is jó lenne tudni, mi lenne az?
Fura érzés volt hallani, hogyan hozták ki atyáinkat Egyiptomból, nem az én atyáim voltak, nem rólam szól. Akkor hozzám sem? Morfondíroztam, milyen érzés lehet úgy mondani, hogy saját magamról beszélek. Így ez csak az övék, és annyiban szól hozzám, hogy ez az övék, akiket szeretek, de új volt rájönni, hogy ettől még semmit nem lett az enyém.

Másodszorra tizenheten voltunk és szerintem én voltam egyedül nem zsidó. Nem olvastunk fel a hivatalos liturgiából gyakorlatilag semmit, hanem pszicho-szocio-kulturális értelmezés és együttgondolkodás volt a sztori alapján. És ez rengeteget adott. Régóta gondolom, hogy a judaizmus asztalánál másoknak is van keresnivalójuk, hogy a tanítások a nem zsidókhoz is szólnak, és fontos megismernünk azokat. És jó megismerni azokat az embereket is, akik ezt hordozzák, magukban és gondolkodásukban. Van amikor ez közeli, van amikor távoli, de megismerendő és megértendő. Most egyébként közeli volt, ahogy a judapestről(től) is sokat tanulok és kerülnek közel emberek, válnak egyszerre kedvessé és tiszteletreméltóvá, anélkül, hogy ők bármit is megtudnának rólam vagy tudnának a létezésemről. (Ez persze nem igaz, az ember akár a kérdéseivel is rengeteget elárul magáról, hát még.)

Ami még fontos volt:
- a respect-tengely a mátrixon, azaz a másik integritásának és narratívájának tisztelete és elfogadása, akkor is ha ez más, mint az enyém. És hogy ez nem ugyanaz, mint az észlelt különbség ignorálása érzelmileg vagy gondolatilag a "béke" érdekében (ez utóbbi tegnapi találmány, még kidolgozás alatt)
- mivel vagy kivel szemben, mihez vagy kihez képest tudja magát elsősorban szabadnak az ember
- magán: mennyi idő valójában nem is megismerni, de elkezdeni megismerni valakit

***
Érdekes ez a blogolás. Hova vezetnek dolgok, ha elkezdi végiggondolni őket az ember, amit György Péter szerint csak akkor lehet megtenni, ha közben leírják. Mi miről szól, miről is szól, miről szól valójában. És kire tartozik, ez itt másként is kérdés, mennyire érint vagy érdekelhet egy másik, akár ismeretlen embert itt a netnagyvilágban.
A fentiek után még kétszer ennyit írtam, magamnak, amire rájöttem, dolgokról, emberekről, magamról, és arról, mi igaz másként illetve máskémnt is abban, amit ide írtam.

Kabbala és cégbíróság

Kedd reggel elmaradt a kabbala előadás (az, ami előtt néha pálinkázni szoktam).
Ó, akkor elszaladok a cégbíróságra, mondtam bölcsészhallgató-társamnak, aki nem másoddiplomás, hanem első, és nem harminchat éves, hanem tizenkilenc.
Ó, az biztos nagyon érdekes, mondta ő, és nevetett, és kicsit elhúzta a száját.
Nevettem én is és mentem tovább, el a cégbíróságra. És arra gondoltam, hogy tényleg érdekes.

Érdekes, hogyan intézik ügyes-bajos, apró-cseprő dolgaikat az állampolgárok, kicsit és nagyot, nagyot és nagynak véltet. A rengeteg sorbanálló nagy része saját cége ügyében izeg-mozog, jár el, törzstőkét emel, vagy megszüntet.

és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált
(Kosztolányi: Halotti beszéd)

Érdekes, hogyan szervezi ezt meg a közösség, milyen elvek mentén és miért, hogyan szűrődnek le gyakorlattá célok és eszmék. Hogy mi van amögött a rövid mondat mögött: "A bíráknak nincsen ügyfélfogadási idejük", miután felsorolják az ügyintézők, a csoportvezetők és a hivatalvezető ügyfélfogadási rendjét.

Tikkun olam, a világ helyreállítása, a világ tökéletesítése. Mindenki reszelget valamit, jobb esetben, ha ez a szándéka. Ha emellett dönt. Ha felismeri és vállalja. Vagy fel sem ismeri, akár. A művészet és a társadalmi felelősségvállalás egyáltalán nem idegen egymástól, sőt. És még szarkasztikusan és részben sem igaz, hogy "a jó szociológus nem találkozik emberekkel".
Franz Rosenzweig, akit Heideggerrel egy szinten említenek a XX. század filozófusai között, azzal utasította vissza a neki felkínált katedrát egyébként végtelen udvariassággal, hogy a továbbiakban valódi emberek valódi problémáival akar foglalkozni. És amilyen felismerésekre eközben jutott, harmadik féléve tanuljuk.