2008. április 25., péntek

Tündének

.
ne félj
mikor vizen mégy át

én veled vagyok
és ha folyókon
azok el nem borítanak
ha tűzben jársz
nem égsz meg
és a láng meg nem perzsel téged
mert vizet öntök a szomjúhozóra
és folyóvizeket a szárazra
ne félj
mert én veled vagyok
(Ézsaiás könyve)
.
írsz
én nem tudom
nem akarom
szív a szívben
fájdalom

A polgármester meg sem szólalt egészen Orenséig: az ő elméjébe is egy egészen különös eszme fészkelte be magát.
Miért van az, hogy az ember iránti gyűlölet - még az olyan ember iránti is, mint Franco - elmúlik az illető halálával, míg a szeretet mintha tovább élne és egyre növekedne a végső elválás és végső hallgatás után is.
Mennyi ideig, tűnődött bizonyos félelemmel, képes ez a szeretet tovább növekedni?
És mi végre?
(Graham Greene: Monsignor Quijote)

3 megjegyzés:

bea írta...

hat akkor tessék. én itt vagyok. medvehagyma, rétesbe csomagolt gombás izé, film, színház, zsuzsika meg rengeteg a hívószavak. remélem megvagyok. :)

Anikó írta...

v.hal: welcome :-) hazai pályán válaszoltam! tetszenek a fotóid!

Anikó írta...

Tünde, annyira örültem annak, amit írtál.....
Most könnyebb Rád gondolni, meg az egészre, mindenre.
Sok puszi, akartam írni, de nem tudom, mit küldjek. Ha itt lennél, megölelnélek, de már ettől sírnom kell.
sok puszi
sok puszi