Sztrájk, alma, eső. Kapcsolat.

Akartam, (nem akartam), egész délelőtt ez foglalkoztatott, és végül kibeszélhettem a BKV-sztrájkot egy értelmes emberrel.
A Városmajori zöldségesnek fekete bajsza van és jövő hónapban lesz ötvenkilenc éves.
Kinőttem én már abból a korból, hogy bármi is idegesítsen ebben az országban, mert úgy szar, amióta megszülettem...
kezdett bele, ami leegyszerűsített helyzetértékelésnek is tűnhet, bár közélet és politika jelenlegi állapotát nála képzettebb elmék is így értékelik manapság. Kielemeztük a sztrájkjogok gyakorlásának lehetőségeit és korlátait, érintve az angol analógiát a nyolcvanas évekből, egy hónapig nem járt a vasút, de ráfaragtak, mert a Margarét Szecsör bekeményített, aki alapvetően jó fej volt, ebben is egyetértettünk. Abban is, hogy lehet vitatkozni az elégséges szolgáltatási színvonalról, de a nulla az nem az, ez egészen biztos.
Indulatok nélkül beszélt, ez vonzott benne, érdekelte és érintette a téma de nem függött tőle, és volt benne humor. Almáért mentem be eredetileg, innen ered a nexus, mert láttam a kirakatból, van neki rengeteg. Kértem hat darab idaredet, aztán két jonagoldot és két jonatánt, majd még hat gálát, mert azt később vettem csak észre. A hatos tehát a nyerő, állapította meg, így kezdődött. Egyébként reggel nyolcra kórházba mentem volna kezelésre, ehelyett egy órát gyalogoltam az esőben, nem volt jó.