Széder of the Year

Ezen voltam, most, kábé 16 perccel ezelőttig.
More coming later soon.

És előtte a biciklizés.... mmmm.... kész hedónia.

***
Kicsit megmagyarázom a bizonyítványomat, mert egy csomó széderen voltam idén, kettőn, pont amennyi hanukán is a télen.

Az első széderben az volt jó, hogy alapvetően a barátaimmal voltam, akiket ismerek és kedvesek nekem. Jó volt nézni őket, hullámozva oldalra dőlni, nevetni, és persze enni rengeteget. Hárman voltunk nem zsidók a tizenháromból. Fura volt és egzotikus, amikor a két fiú feltette a kipát. Lehet, nekik is kicsit. A többség is mintha zavarban, miért is csináljuk ezt, csináljuk végig. Megtartjuk, vagy tartani akarunk valamit, ami távoli, ködös és homályos, nekünk is jó lenne tudni, mi lenne az?
Fura érzés volt hallani, hogyan hozták ki atyáinkat Egyiptomból, nem az én atyáim voltak, nem rólam szól. Akkor hozzám sem? Morfondíroztam, milyen érzés lehet úgy mondani, hogy saját magamról beszélek. Így ez csak az övék, és annyiban szól hozzám, hogy ez az övék, akiket szeretek, de új volt rájönni, hogy ettől még semmit nem lett az enyém.

Másodszorra tizenheten voltunk és szerintem én voltam egyedül nem zsidó. Nem olvastunk fel a hivatalos liturgiából gyakorlatilag semmit, hanem pszicho-szocio-kulturális értelmezés és együttgondolkodás volt a sztori alapján. És ez rengeteget adott. Régóta gondolom, hogy a judaizmus asztalánál másoknak is van keresnivalójuk, hogy a tanítások a nem zsidókhoz is szólnak, és fontos megismernünk azokat. És jó megismerni azokat az embereket is, akik ezt hordozzák, magukban és gondolkodásukban. Van amikor ez közeli, van amikor távoli, de megismerendő és megértendő. Most egyébként közeli volt, ahogy a judapestről(től) is sokat tanulok és kerülnek közel emberek, válnak egyszerre kedvessé és tiszteletreméltóvá, anélkül, hogy ők bármit is megtudnának rólam vagy tudnának a létezésemről. (Ez persze nem igaz, az ember akár a kérdéseivel is rengeteget elárul magáról, hát még.)

Ami még fontos volt:
- a respect-tengely a mátrixon, azaz a másik integritásának és narratívájának tisztelete és elfogadása, akkor is ha ez más, mint az enyém. És hogy ez nem ugyanaz, mint az észlelt különbség ignorálása érzelmileg vagy gondolatilag a "béke" érdekében (ez utóbbi tegnapi találmány, még kidolgozás alatt)
- mivel vagy kivel szemben, mihez vagy kihez képest tudja magát elsősorban szabadnak az ember
- magán: mennyi idő valójában nem is megismerni, de elkezdeni megismerni valakit

***
Érdekes ez a blogolás. Hova vezetnek dolgok, ha elkezdi végiggondolni őket az ember, amit György Péter szerint csak akkor lehet megtenni, ha közben leírják. Mi miről szól, miről is szól, miről szól valójában. És kire tartozik, ez itt másként is kérdés, mennyire érint vagy érdekelhet egy másik, akár ismeretlen embert itt a netnagyvilágban.
A fentiek után még kétszer ennyit írtam, magamnak, amire rájöttem, dolgokról, emberekről, magamról, és arról, mi igaz másként illetve máskémnt is abban, amit ide írtam.