2007. december 24., hétfő

Ünnepi felkészítő. Cseendes éééj... hehehe.

Lapszemle 1. Borsa. Semmi szirup. (idézte JP az alanti cikkben)
Hat ok, amiért öljük egymást karácsonykor.
Nem vagyunk pesszimisták, de ne álszenteskedjünk, a karácsonyi készülődésből adódó feszültség időnként kihozza belőlünk az állatot. Jobb esetben a pikírt eladókisasszony, aki azzal húz fel, hogy már nincs ereje megnézni, létezik-e nagyobb méretben a kiválasztott játékmedve...

Lapszemle 2. Judapest.
Már megint a zsidók jártak jól!
Sóhajthatnak vagy szisszenhetnek fel sokan az általános végkimerültség határán az odaégetett pulykák, a gyantás talpú fenyőfák (befaragás!), az anyóspánik, a zárlatos kínai égősorok, a bájvigyortól zsibbadó arcizmok és a 40 százalékos THM áruhitelelek fojtogató gyűrűjében...

Én viszont remekül érzem magam. Visszaérkeztem Gyöngyösi úti Tescóból (különbejáratú 105-ösöm kényelmesen odavisz), ahol is kedvenc tonhalkonzervemből rengeteg darabot akciósan beszereztem, aranyos (cápamese) és klasszikus (lear király) dvd-ket vásároltam, mosópor- és vécépapírkészletet feltöltöttem, jobbnál jobb csokikat (narancsos fekete lindt, mmmm) teljesen elfogadható áron összeválogattam. Továbbá meglepő hatékonysággal mai napon 11 és fél 3 között szert tettem az összes karácsonyi ajándékra, magamat is beleértve.
Az egyetlen kihagyható a Vörösmarty téri hurkakolbász lett volna, amely akkor ízlett, ellenben később heveny hasfájást eredményezett, de szerencsére pont emiatt rohamsebességgel átrobogott rajtam és katartikusan megszabadultunk egymástól.

Az elmúlt napokban alapvetően azokkal voltam, akikkel jól érzem magam, sőt mi több szeretek. Táncoltam koreográfiát együtt lélegezve, beszélgettem éjszakába, hajnali kettőkor meleg virslit és szalonnát ettem savanyított fokhagymával közös tányérból sokan, három országra kiterjedő konferenciabeszélgetésen üzleti tárgyaltam "you have done well!! excellent work..." eredménnyel, ki- és bepánikoltam, eldöntöttem, hogy nem megyek Kubába januárban majd visszainogtam. Hosszan halogatott őszinte beszélgetést megejtettem. Érintettem. Álmodtam. Ébredtem.

14 megjegyzés:

vadjutka írta...

ó, ez izgalams :-)
kivel?

Anikó írta...

A beszélgetés Ádámmal, a kvázi-tarsulatvezetővel volt, amit konkrétan július óta húzódott.
A többi meg a zuniverzummal... :-)

frodó írta...

Jééé! Megint tudok hozzádszólni:-)))
Kellemes karácsonyod volt/van ezek szerint. Jelentem mi is jól vagyunk, és remekeltem...:-))))

Kubába tessen menni szerintem Én nem tökölnék rajta! Menj amíg teheted, és annyira messzire amennyire csak bírsz!!!!!!!!!!

Pusza, és ha nem izlik ne egyél húst!

F.

Névtelen írta...

Szia

Névtelen írta...

Lópici nem kussol

Névtelen írta...

Fejfedő megvan stop.

Névtelen írta...

aha, tehát a lópici volt az! mindjárt sejtettem!

Névtelen írta...

Máskor tessék előbb szólni, itt kuksolok évek óta!

Névtelen írta...

Aljas rágalom, kikérem magamnak, nem én voltam az:(

Kalap máskor inkább ne lógjon meg a tulajtól, és ne lapítson némán.

Reményvesztett Kalaptalannak meg üzenem, hogy csakis magára vessen, ha kalapok inkább a magányos létet választják, minthogy vele tartsanak.

Névtelen írta...

nehemigaz, minden kalap szeheret engem... brühühü.

Névtelen írta...

nyugi szivi, mondom, hogy a lópici volt, csak most megint kussol!

Névtelen írta...

Aha, persze, minden kalap, hogyne. Csak hazudják. Aztán meg meglógnak, és lapítanak évekig - Ki tudja, nem csapják-e a szelet már egy másik Kalaptulajdonosnak. Reményvesztett, ez azért elgondolkodtató, nem?

Névtelen írta...

Kibic, pofa be!

Névtelen írta...

Versenyt úsznak a halak.
Ki ér be leghamarabb és legkésőbb?
A cápa először, a reményhal meg utoljára.