Időről-időre eszembe jut, ki tudja, miért.

És mondá az Úr Illésnek: Jöjj ki, és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt.
És támadt nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és a kősziklákat meghasogatta; de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett, de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem.
És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.
És mikor Illés ezt hallotta, befedte arcát palástjával.

(Királyok első könyve, 19.9)