Annyi befejezetlen dolog kapcsolta még önmagához

Érdeklődő Jóakaró reklamált, hogy kikerült pár rész A déli futárgép idézetből (köztük az egyébként saját kedvenc mostani címadó), és visszakérte őket. Időnként újraírom a bejegyzéseimet. Rövidítek, vagy tisztítok. Talán még az újságíróiskola folyománya, ahol azt tanították, minden írásnál lehet egy még jobb: ugyanaz egy fele olyan hosszú írásban.
De ha visszakérik, az más. Íme:

Úgy készült a másnapra, mint egy utazásra. Úgy vágott neki a következő napnak, mint valami Amerikának. Annyi befejezetlen dolog kapcsolta még önmagához. S most egyszerre szabad volt. Szinte félelem fogta el, hogy fölfedezi, milyen kötetlen, milyen halandó.

Milyen jól rendbe rakott világ ez így, háromezer méter magasból. Fölparcellázott világ, szépen kirakott világ. Bekerített, szerény boldogságok. Emberek játékszerei, annak rendje és módja szerint elrakva az üvegszekrényükben.

Milyen egyszerű mindez - gondolta. - Élni, csecsebecséket rakosgatni, meghalni.

Szomorú lenne itt abbahagyni, írok egy kicsit a nagymamámról. A mai napot tulajdonképpen nála töltöttem (a gaz mobil ottfelejtette magát nála, és nem volt hajlandó egyedül visszajönni).

A nagymamám 92 éves. 1916 márciusában született Tata-Tóvárosban, az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ott végezte a polgárit és utána képzőbe ment. "Mindig tanítani akartam". Képzőnek a tanítóképzőt hívták, ahova 14 évesen a négy év polgárit követően (ami a nyolcéves gimnázium kispolgári párja volt az elemi után) mentek, ő először Pápára egy reformátusba, majd három évre Sopronba apácákhoz. A növendékek 19 évesen végeztek, és kerültek ki egyedül tetszőleges távoli falvakba, városokba. Tanítani. A nagymamám Császárra, Komárom-Esztergom megyébe, Kisbértől délre. Száznégy gyerek járt az "osztályába", ami összevont osztály volt különböző életkorú gyerekekkel.

Külön volt református és katolikus iskola, önképző, minden. Ő tánckart szervezett és színielőadást, úgy, hogy a csoport fele katolikus, a másik fele református gyerek legyen. Mindezt 1935 és 1941 között (amíg férjhez nem ment), amikor híre-hamva sem volt az ökumenének (és az iskolán kívüli szervezett gyerekprogramoknak. falun. ingyen). Csak úgy, magától. Így tartotta jónak.

Tegnap csörgött nála a telefon. Imre volt, aki a nagymamámmal együtt kezdte életét a császári elemiben, csak ő mint hatéves kisdiák. Most 79 éves. Azt kérdezte, otthon van-e, mert tegnap vágtak disznót, és vinne egy kis hurkát, kolbászt, töpörtyűt. Följött neki hozni, Császárról Tatabányára.

Úgyhogy most van itt nekem 2007-ben a Ponty utcában 1935-ben Császáron elkezdődött kolbász, amit reggel még gyorsan megsütött, hogy nekem már ne kelljen.

Lehet egy család is befejezetlen dolog? De kié? És kihez kapcsol?