Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
and sometimes without
Mások. Vagy nem is annyira.
Blogarchívum
-
▼
2008
(92)
- ► szeptember (1)
-
▼
június
(8)
- Űrhajók támadnak a Fény utcai piacon
- Ha nem jön be a környezeti közgazdaságtan meg az e...
- De legalább mások blogján.
- Nem teljesen sikerül.
- Terveim szerint átmenetileg kussolni fogok. Több o...
- Olimpiai Zeusz, a fair trade és a kapitalizmus véd...
- Sürgősen vissza kell mennem Görögországba.
- Monastiraki az egyik metrómegálló, ahonnan megköze...
4 megjegyzés:
miért?
1. Egy csomó mindenben tévedésben voltam. Nem annyira konkrétumok, inkább szemlélet, mintha amikor egy torzító szemüvegen keresztül nézel rá mindenre, ami befolyásol minden véleményt, amit kimondasz. Most nő egy új szemüvegem vagy új szemlencsém, úgy érzem, és azt hittem, ezalatt nehezebb lesz írni. De nem, úgy néz ki, egyébként :-)
2. Túlságosan kísért az írás (főleg a magamról írás) értelmezni, túl hamar szavakba önteni, megérteni, mielőtt vagy miközben még történik, pedig még nincs is vége, még meg sem történt, csak most nyiladozik. Eddig egy csomó agyas prekoncepcióm volt, főleg a saját emberi kapcsolataimról, és egy csomó embert (csomó kapcsolatot) valójában nem is engedtem közel magamhoz, hanem jó biztonságos távolban tartottam, és azt hittem, mennyire jól tudom én, hogy vagyok benne abban. Pont azért, mert nem voltam benne valójában, mert folyamatosan aggyal IS benne voltam. Most kezdek óvatosan belemenni valójában, inkább várok, milyen is az élmény, hogy is érzem magam...... Idő kell, amíg elenged az agyam. Nehéz csak úgy lenni, és nyitottnak maradni arra, mi is jön, és nem aggyal monitorozni folyton.
Hát kábé ennyi.
El akartam mondani neked egyébként, egyik key finding az elmúlt hónapban :-). Csak már maga ez olyan agyalós- bonyolán hangzik...
sok puszi
Frodó írja (csak valamiért nem enged be, lehet, hogy nem tett jót neki a Winfos frissre telepítése):
- Meddig vagy ithon?
- Örömködöm az agyi elengedésnek!
- Találkoznunk kellene, csak mikor... Én a jövő héten sem vagyok "emberi" közelségben, maximum felhívlak... Jó?
nekem is(?) "agyműködéstúltengésem" volt sokáig... talán még most is, olykor... bár arra rájöttem, talán mindig is tudtam (de ezt se "tudni" kéne csak), hogy a sziv épp olyan fontos...
de fursa, hogy épp ma ért egy olyan (belső) impulzus, ami szerint igenis az agyunk a legfontosabb, onnan ered(het)nek a nagy dolgok... az a kiindulópont...
mégis csak...
Megjegyzés küldése