Pszt! Van blogom.

Nem szólok senkinek, hátha valaki elolvassa.

Ma az alábbi dolgok történtek velem:

Megvettem a repülőjegyet Brazíliába, illetve lefoglaltam, de így is legalább annyira lehet örülni neki. Ki is nyomtatták. Portugál nemzeti légitársaság. Meglepett, hogy van ilyen, pedig végül is logikus. Valamiért azt hittem, a portugálok azok, akik a saudade-ról merengenek a tengerparton. Ezek szerint nem kizárólag és egyfolytában.

Kaptam tífusz ellen védőoltást. A sárgaláz már múlt héten megvolt, de ma visszamentem hastífuszért. Biztos, ami biztos.

Elküldtük a jelentést egy Magyarországi Erőmű üzleti tervének felülvizsgálatáról egy Bank bécsi központjába, mert ekkora hitelt csak ők hagyhatnak jóvá, és különben is továbbszindikálják. A hajrában a megbízó "síkideg" lett (idézet ő), mert nem vettem fel a telefont, pedig én megmondtam, hogy nem praktikus egy öthónapos munka utolsó másfél órájában árfolyamot váltani. Az kábé mindenre kihat.

A hangyáim reakcióideje javul, ha így megy tovább, rászokok a folyamatos mosogatásra.

Összetegeződtem Szondi Györggyel.

Negyven forintnyi apróm volt, így ennyit adtam annak a férfinak, aki szemben ült le a héven, fixírozott, majd elnyújtott-panaszosan kérdezte: vankét forintjaaa? Igen, pillantottam fel, és matattam-írtam tovább gondolkozva. A következő négy percben ismét meredten bámult. Majd megint vankéét... Nem adok Önnek, ha ezzel ezt akarta kérdezni, válaszoltam kizökkentve, valószínű váratlan komolysággal. A szemem sarkából figyeltem. Elkezdett emlékeztetni valakire, vagy valakikre, ült mereven, rövidnadrágban, egyenes háttal, kezei térdén, keze fejével időnként homlokát törölgeti. Úgy ötvenéves, ruhája rendes, szeme zavaros, vagy lehet, hogy csak én ijedtem meg villanásnyira. A kényelmetlen érzés az ő kitartó erőlködésének szólt-e, ahogy mindig meghat, ha komolyan vesznek valamit; vagy a szégyen, hogy én alapvetően jól érzem magam..
Nem mosolygott; nevetett, ahogy nyújtottam felé: egy pillanat alatt szaladt szerteszét - kelt életre - futott össze az arca.
Vigyázzon magára, köszöntem el tőle.
Remélem, valamennyire sikerül is neki.

Most szeretnék neki adni még valamit, de tanácstalan vagyok. Mi lenne az.

806 forintért leszereltem a könyvtárat, hogy perelje rajtam a Mansfeldjét. Mire nem lett volna képes a kultúráért.

Bementem a Környezetvédelmi Minisztériumba megtudni, hogy miért nem tetszett a szennyvíztelepek üvegházhatású-gáz kibocsátásáról írt tanulmányunk. Fel is fogom ám tenni, ide, NI, mert az adófizetők pénzén készült anyagok legyenek nyilvánosak. No pasarán!

Láttam brazilokat harciasan légbalettozni. Ahogy megpillantottam a táncolva-küzdőket a doboló-tapsoló körben, egycsapásra elpárolgott a félelmem, hogy valami Baj Ér Engem, ha nekivágok. Mindenki irigyel, én meg betojtam. - Egyébként biztos komoly spirituális tartalma is van, de a meztelen felsőtestek se kutya.

Elhívott egy olasz vacsorázni, de kapcsolatunkhoz nem biztosított elegendő alapot, hogy megkérdezte, hol a Sas utca.

Ittam egy fröcsikét a Gödörben.

Láttam egy űrlényt görkorcsolyán.

Kiderült, hogy mostanában villódzó bigyókat teszenek a i) sisakra ii) csuklóvédőre iii) könyökvédőre iv) térdvédőre. Mégsem leszek a National Geographicban.

Ettem egy hallevest a belgáéknál, és ismét nagyon finom volt. Ideírom, hogy írják: bouillabaisse. Szóljon, aki ki tudja ejteni. A lófarkas-kis szakállas pincér srác még mindig nagyon helyes.

Mindezek után 2007. július 31-én 23 óra 10 perckor Bp. I. kerület Szalag utcában haladtam fölfelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy közterületi szeméttartály rendellenes módon vízszintesen tartózkodik a földön. Tartalma körülette mintegy 20-30 cm sugarú körben szétszóródva hevert. Ezek közül egy kék színű Magyar Köztársaság által kibocsátott útlevélre figyeltem föl. Értesítettem a Szerveket. A Szervek 23:18 perckor kiszálltak. Hárman a nénóautóból. Baseballsapka volt rajtuk (külön-külön) és fiatalabbak voltak nálam (külön-külön). Megköszönték, és gumikesztűvel kezdték összeszedni a bizonyítékokat. Én az útlevelet megfogtam, hogy megnézzem, nem járt-e le (hátha valaki csak kidobta a régit). Remélem, emiatt nem lesz priuszom.

Hát ennyit mára.
Még mondja bárki, hogy nem izgalmas élni. Kedvenc hobbim.

És ma, tulajdonképpen, olyan boldogságszerű-is.
Mi lesz holnap, ha kialszom magam!
Illetve az nem holnap lesz, már.

Jó éjt, ismeretlen.

A stílusomon talán lehetne csiszolni, de írjon szebben, aki tegnap másfél órát aludt, és excelben álmodott. Különben is, holnap... holnap visszaveszem a stilisztikámat.